Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - One man company

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. egyénre nézve? Van-e lehetőség a tételes jogalapján, hogy az egyén a korlátolt felelősség áldásait élvezze? Ha igen, mily módon, s ki elégitő-e a mai megoldás? A korlátolt felelősség mellett a társasvállalkozások szempontjáhól két nagy érvet visznek a harcba. Az egyik szerint a társak nem mindig kötelezhetők egymás irányában a i>i zalomnak arra a kétségkívül hatalmas mértékére, melyet a közkereseti társaság egyetemleges felelőssége involvál, másrészt a vállalkozási kedv fokozásával érvelnek a felelősség korlátozása érdekében. Nagy tőkekoncentráció, mint a mai forgalmi élet vállalkozásainak tipikus megjelenési alakja, a részvénytársasági forma nélkül elképzelhetetlen, s a felelősség korlátoltsága mellett működni kivánó társas közép és kis tőkeegyesülés is megtalálta a céljai elérésére fante de mieux legalkalmasabb társulási formát a korlátolt felelősségű társaságban. Az egyén, mint ilyen, a mai jogok szerint prima vista csupán a korlátlan felelősségű egyéni cég alakjában jelentkezhetik; az egyéni cég nem korlátozhatja felelősségét a vállalkozása (üzlete) számára netán elkülönített vagyonára, mert végső fokon mindené vei felel. A társas viszonyban rejlő veszélyek ellen az egyéni cég tulajdonosának nem kell védekeznie, de vállalkozási kedvének nyilván gyakran szárnyát szegi a korlátlan felelősség Damokles-kardja. Nem vitás, hogy a hitelezők érdeke min den bizonnyal a legjobban akkor van megóva. ha az adós tartozásáért minden vagyona biztosítékul szolgál, de nem vitás az sem, hogy korunk rendkívül fejlett forgalmi élete már nem nélkülözheti a korlátolt felelősség rendszerét sem. Ha tehát a korlátolt felelősség elve polgárjogot nyert a társasági jogban, s minden rossz tapasztalat és minden hátránya mellett nincs egyetlen komolyan vehető jogás/: vagy közgazda, aki a korlátolt felelősség eltörlése mellett törne lándzsát, ugy feltesszük a kérdést, vájjon nem volna-e helyes és célszerű adott esetben a korlátolt felelősséggel járó előnyökben az egyéni céget is részesíteni, másszóval megengedni, hogy az egyéni cég is választbasson, hogy korlátlan felelősséggel vagy korlátolt felelősséggel kíván-e alakulni és működni. Struccpolitika volna, ha nem akarnók észrevenni, hogy a korlátolt felelősségű egyéni cég nem a jövő zenéje, hisz itl él és virul közöttünk s naponként számtalanszor találkozunk vele. Csupán egy szépséghibája van, s ez az, hogy nem nevezik a nevén, hanem a société anonyme pseudonym köpenyébe burkolózva titokban tartja kilétét. A jognak azon ban nem lehet célja, hogy álutakra szorítsa a fejlődést, sőt inkább azt kell mondanunk, hogy a jog legnemesebb céljai közé tartozik, hogy a fejlődésre irányilólag hasson s a helyes mederbe terelje. A forgalmi élei gyakran nem a tételes törvények betűit, hanem szellemét követi, s ez igy is van rendjén, mégis a törvénypótló, kiegészítő és rontó szokás napjainkban — a birói gyakorlat kivételével mindinkább elveszili jogforrásellegét, s helyet ad az irott jogforrásoknak. A kitér jesztő, vagy szűkítő magyarázat azonban csak quantitative halhal, s nem változtathat qualitative a jogszabályokon. A modern szellemű törvényhozásnak ezért argus-szemmel kell kutatnia, hogy hol, mikor és mii kell tennie, nehogy amit törvényesen éleire hívni volna hivatása, mulasztása folytán contra legem következzék be. A gazdasági élet valóságos szükségleteket kielégíteni akaró követelményei elé hiába emelnek sorompókat. Tres faciunt eollegium áll a Digestákban.2 Marcellusnak ez a Neratius Priscustól átvett híressé vált tantétele a jogi személy keletkezhetésének essenliáléi közé legalább három személy részvételét vette fel. Az ujabb híteljogok a részvénytársaságokra nézve általában ennél több alapitót tartanak szükségesnek, mig a korlátolt felelősségű társaságok már két taggal alakulhatnak. A tagok minimális száma kétféle szempontból játszhat szerepel: vagy olykép, mint az alakuláshoz szükséges kellék, vagy mint a tárasság fenmaradhatásnak feltétele.3 Minthogy a one man company-nek,4 mint ilyennek megalakulását eddigelé egy tételes jog sem ismeri el, létének lehetősége azon körülménytől függ, vájjon milyen álláspontra helyezkednek a törvényhozások arra az cselre nézve, ha a társaság összes részvényei, illetőleg üzletrészei egy kézben egyesülnek. A one man company problémáját a különböző államok törvényhozása és a készülő tervezetek a legkülönbözőbb módon szabályozzák. A legszélsőbb álláspontot foglalja el az olasz jog, mely a birói gyakorlat nyomán a részvénytársaságot, mint ilyent, megszünteti, s az egy megmaradt tagot (részvényest) korlátlanul felelőssé leszi.5 Hasonlóan szigorú a norvég'1 és a svéd törvény7 is, melyek egyrészt az érdekelteknek jogot adnak arra, hogy amennyiben a részvénytársaság tagjainak száma 3, illetőleg 5-nél kevesebbre száll, háromhónapos türelmi idő elteltével a társaság feloszlását követelhessék, másrészt megállapit2 D. 50., 10., 85. 3 Mártonfi/ Marcell: Részvénytársaság. Magyar jogi texicon VI. köt. 184. 1. 4 A one man company terminus technikusai az angol jogtudomány használta először. V. ö. Lehmann: Das Recht der Akticngesellschaften. II. köt. 512. 1. B Dr. Erich Molitor: Die Gesellschafl mit beschránkfer Haftung in Halién. Auslandsrecht 1020. %. sz. 55. hasáb. (E cikk hivatkozik Vivante: Tc&tL di. dir. comm. 402. 1.) " 1910. évi július 17. törvény 74. act, 7 1910. évi augusztus 12. törvény 97. és 101. act.