Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 7. szám - A kamarai Jury-k és Választott Biróságok joggyakorlata [3. r.]

120 KERESKEDELMI JOG 7. sz. leti titok és gyártási eljárások kifürkészése, hanem a titoknak felhasználásánál is a választott bíróság közvetlen bizonyítékokat követel arranézve, hogy a versenytárs a praktikus módosításokról, illetve változtatásokról tudomással birt. A bíróság megköveteli, hogy a versenytárs tudomással bírjon egyfelől arról, hogy a munkagépeken alkalmazott átalakítások üzemi titok jellegével bírnak és nem csupán az alkalmazottak egyéni feltalálásai. A konkrét esetben a választott bíróság mérlegelése szerint alperes nem tudott alkalmazottjának üzleti titoksértéséről, másfelől pedig megállapítást nyert, hogy felperes önként tárta fel a nála alkalmazást nyert egyén előtt üzemi titkait és így az alkalmazott a titkokat megengedett módon sajátította el és azokat alkalmaztatásának megszűnése után is a törvény határozott rendelkezései szerint joggal felhasználhatta, illetve azokat ujabb munkahelyén joggal alkalmazta. A szabadverseny szempontjából, igy szól az Ítélet, nem is volna megengedhető a szolgálati minőségben megtudott üzemi titok további oltalma, mert a szabadverseny teljes megbénítására vezetne, ha az alkalmazott kilépése után azt, amit előbbi főnökénél megtanult, ujabb alkalmaztatása helyén fel nem használhatná. Ez csak akkor volna a versenytársra nézve tilalmas, ha alkalmazottja az üzemi titkait a jó erkölcsbe ütköző módon leste volna el, vagyis ha bizonyítást nyer ama ténykörülmény, hogy a versenytárs alkalmazottját vagy bárkit a versenytársa üzleti titkainak kikémlése céljából bérelte volna fel. (Vb. 29889—1926.) Végül még megemlítjük, hogy az alkalmazott nem a titok jogosulatlan felhasználásával, hanem már a titok elárulásával vagy a titokkal űzött más visszaéléssel is elköveti a vétséget. IX. Származási hely. A pipereszappan-, illatszer- és kozmetikai ipar, nemkülönben a /íAőr-szakma ismételten és mind hangosabban panaszolja, hogy egyes cégek nagy tömegekben oly iparcikkekkel árasztják el a magyar piacot, amelyek legtöbbnyire valamely külföldi cégnek feliratával és külföldi telephelyének feltüntetésével azt a látszatot kívánják kelteni, mintha valóban eredeti külföldi készítmények volnának. Az ily versenytársak számolnak a közönségnek, sajnos, még mindig erősen meggyökeresedett azzal az elfogultságával és előszeretetével, amellyel a gyakran sokszor silányabb külföldi tömegcikkek iránt viseltetik. Az ily versennyel szemben ugy a magyar ipar jogos védelme érdekében, mint a magyar fogyasztók megtévesztése ellen a törvény teljes szigorával kell fellépnünk. (Vb. 45155— I.—1927.) A választott biróságok Ítéleteik indokolásában félreérthetetlenül reámutattak arra, hogy mindazok a versenyáruk, amelyeken külföldi cégfelirás van és amelyeken a külföldi telephelyet is megjelölik, a belföldi előállítás (gyártás) helyét ugyanazon a helyen, ugyanolyan szembeötlő betűkkel, a vignettáról el nem távolitható módon egy és ugyanazon vignettán, a főcimkén tartoznak feltüntetni. (Vb. 51950—1926.) A származási hely jelentősége a közönség felfogása szerint Ítélendő meg. Igy a «Herend» megjelölést nem alkalmazhatja az a versenytárs, aki porcellánáruit csupán Herenden festeti. (J. 24470—1924.) A törvény (4. §.) nem tiltja azonban a kizárólag idegennyelvü szavak alkalmazását, feltéve, hogy az áru külső összbenyomásából nyerhető összbenyomás (az áru külső képe állami szinek, címerek használata) az áru származása tekintetében megtévesztésre alkalmas. A köztudatban a minőség-névként (árunévként) szereplő helységnevek e törvény tilalma alól természetesen ki vannak véve. X. A Jury és Választott Biróságok munkastatisztikája. A versenytörvény 41. §-a az üzleti verseny kérdésében a kamarák és a biróságok olyannyira kívánatos együttműködését teremti meg. A kamaráknak, mint kiküldötteik által közérdekből felszólaló fórumoknak a bírói eljárásba történő bekapcsolása leheiővé teszi az ügyek elintézésének szakszerűségét és a forgalmi érdekkörökben uralkodó nézetek és felfogások érvényesülését, ami az ily természetű ügyekben való Ítélkezésnél kiváló jelentőséggel bír. A kamara kiküldött képviselője a konkrét ügyekben megnyilatkozó kereskedelmi és ipari közfelfogást képviseli. Nem peres fél, nem beavatkozó és nem szakértő személy, hanem összekötő kapocs a bíróság és az illetékes kamara között. A kamara kiküldötte egyébként közérben a kereskedelmi és ipari közfelfogást képviseli, a zsűri, avagy sürgős esetben a meghall gatott érdektelen gyakorlati üzletemberek (te hát nem versenytársak) egyértelmű megítéléséhez van kötve. A kamarai kiküldött véleményének, illetve közérdekű felszólalásának inkább tájékoztató jellege van: a kamara a tényállás tisztázásába, a tanúvallomások mérlegelésébe egyáltalában nem folyik be. Véleménye rendszerint általános keretekben mozog. A kamara kiküldötte egyébként körzérdekből történő felszólalásában semminő irányban korlátozva nincs. Felszólalása tehát kiterjedhet jogkérdésekre, a peres felek személyes körülményeire és egymáshoz való jogviszonyára is, mégis kizárólag a panaszlott üz-