Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - A tisztességtelen verseny köréből

114 KERESKEDELMI JOG 6. sz. mely az alapszabályokban tüzetes körülhatároltsággal benn nem foglaltatik vagy a közgyűlés mint a részvénytársaság erre hivatott szerve által külön el nem tataroztatott. Ezenkívül a mérleg megállapításának és a nyereség felosztásának a közgyűlés hatáskörébe utaltságából (K. T. 179. §.) is folyik, hogy az igazgatóság vagy egyes tagjai díjazásának a mérleg és a felosztandó nyereség mikénti alakulására befolyással biró megállapítása a közgyűlés elhatározása köréből el nem vonható. (Kúria P. K. IV. 732/1927. sz. a. 1927 ápr. 26-án.) Indokok: Az alapszabályok 12. §-ának utolsó mondata ennek megfelelően rendelkezik akként, hogy az igazgatóság tagjai fáradozásukért a közgyűlés által évről-évre a költségszámla terhére megállapítandó tiszteletdíjban részesülnek. Ezzel az alapszabályi intézkedéssel és a törvény fennebb érintett rendelkezésével azonban szemben áll az alapszabályok ugyanezen szakaszának az az előzetes rendelkezése, hogy az igazgatóság által működési köre egy részének átruházásával a tagjai sorából választott végrehajtó bizottság tagjainak, vagy az igazgatóság külön megbízása alapján eljáró egyes igazgatósági tagoknak a díjazását az igazgatóság állapítja meg. Ehhez képest a 68.300/1924. I. M. számú rendelet 32. §-a értelmében helyes a másodbiróságnak az a határozata, hogy a törvény rendelkezésével ellenkező tartalmú alapszabályok a részvénytársaságnak a cégjegyzéktől való törlése szankciója melett a megtámadott végzésben foglalt irányelvek szemmeltartásával a törvénynek megfelelően módositandók. Ebben a tekintetben nincsen jelentősége annak, hogy a cégbejegyzés kihirdetése tévedésből megtörtént. Foglaló. 80. Nem tekinthető foglalónak az az összeg, mely foglalónak neveztetik ugyan, de a vételár első részletének betudható. (Kúria P. IV. 7738/1926. sz. a. 1927 május 4rén.) Indokok: A K. T. 276. §-ának az állandó bírói gyakorlat által elfogadott értelme szerint foglalónak tekintetik — egyéb megállapodás vagy eltérő kereskedelmi szokás hiányában — az az öszszeg, amely valamely szerződés megkötésének jeléül vagy a teljesítés biztosításául adatik. Ebből a meghatározásból kétségtelen, miszerint az, hogy a vételi szerződés alapján fizetett összeg foglalónak tekintessék, nem aszerint állapítandó meg, hogy a felek azt foglalónak nevezték, hanem hogy a szerződés tartalma szerint bir-e valóban a foglaló minőségével. Ennélfogva olyan összeg, amely foglalónak neveztetik ugyan, de amelyre nézve egyúttal kiköttetett, hogy az a vételár első részletének tekintetik, foglaló minőségével nem bir. A fennforgó esetben az ügylet alapjául szolgáló okiratban a szóbanfcrgó 15,000.000 K tényleg foglalónak neveztetik, azonban az okirat azon kitételéből, amely szerint «ezen vételárra a vevő a mai napon 15,000.000 K foglalót lefizetett)), nyilvánvaló, hogy az nem foglaló, hanem vételárelőleg. Emellett szól az okirat azon további tartalma is, hogy «ezt a foglalót 1924 december 27-ig 30.000.000 K-ra kiegészíteni tartozik». Nyilvánvaló, hogy nincs egyébről szó, mint vételárelőlegről. A vételárelőleget pedig a vevőt terhelő szerződésszegés esetén nincs joga az eladónak egyszerűen visszatartani, hanem csak igazolt kárát igényelheti. Alaptalan ezért az alperesnek arra alapított felülvizgálati támadása, hogy a fellebbezési bíróság dacára annak, hogy a felek ezt az összegei foglalónak nevezték, mégis a foglaló minőségéből a K. T. 277. §-a alapján folyó követelményekel le nem vonta. Bankügylet. 81. A betétkönyvben levő az a megjegyzés, hogy «aranyban fizetendő», akkor is kötelezi a pénzintézetet, ha azt a könyvelő csupán a betétkönyvben jegyzi meg, még ha ez a bank könyveiben nem is fordul elő. (Kúria P. VII. 5106/1926. sz. a. 1927 márc. 31-én.) Indok: A fellebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből átvett ténymegállapítása szerint a kereseti követelés alapjául szolgáló 4 drb. betéti könyv oldalán «Jegyzék. — Anmerkungen.» után a következő bejegyzés foglaltatik: «Aranyban fizetendő». Ezt a bejegyzést alperes (W. I. nevü) segédkönyvelője eszközölte és pedig a betéteknek 1910. évi január 7., 1912. évi április 15., illetve 16, 1913. évi július 29. és 1914. évi március 13. napjain történt elhelyezésekor, amikor is a felperes megbízottja kívánságára a betétkönyveket kiállító segédkönyvelő alperes nevében a betéti összegeknek aranyban való visszafizetésére Ígéretet tett. Ezt a ténymegállapítást 'alperes jogszabálysértés címén meg nem támadta s így az a felülvizsgálati eljárásban irányadó. Emellett a tényállás mellett nincs jelentősége annak, hogy az alperesi intézet nem foglalkozott aranybetétek elfogadásával és kifizetésével, és hogy alperes könyveiben nincs nyoma erre vonatkozó feljegyzésnek. De az alábbiak szerint súlytalan az is, hogy az említett kötelezettség vállalásához alperesnek valamely, üzletvezetéssel megbízott tisztviselője vagy igazgatója hozzá nem járult. A meg nem támadott s igy irányadó tényállás szerint ugyanis, amint ez különben az alapszabályok 18. §-ából is kitűnik, a betétek elfogadásával és kifizetésével alperes részéről a könyvelő, pénztárnok és a napi biztos volt megbízva. Ebből a megbízásból folyóan pedig helyes és a K. T. 43. §-ának is megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a nevezetteknek jogköre kiterjedt mindazokra a jogcselekményekre, amelyeket az ilynemű ügyletek szükségessé tesznek. jj A most nevezett tisztviselőknek ebből a hatásköréből folyóan joguk volt a betéti ügyleteknek a lényállásban jelzett módon való megkötésére, s az aranyban elhelyezett betéteknek aranyban való visszafizetését annyival is inkább vállalhatták alperest kötelezőleg, mert ez a kötelezettségvállalás az ügylet természetével is együtt járt és abban az időben alperesre nézve különösebb megterhelést nem is jelentett.