Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - A tisztességtelen verseny köréből

6. sz. KERESKEDELMI JOG 115 Nyugdíj-valorizáció. 82. A Székesfővárosi államrendőrség tisztikarának nyugdijpótló és segélyző egyesülete nem kereskedelmi vállalat, nem tartozik intézethez, mely ellen a tagok valorizációs igényeket támaszthatnak. I Kúria P. II. 3711/1926. sz. a. 1927. márc. 31-én.) Indokok: Alperes a 4. sz. alatt csatolt alapszabályokból megállapíthatóan nem esik a K. T. 223. vagy 453—462. §-ainak rendelkezései alá, hanem egy magánjogi egyesület, amely a tagok által fizetendő dijak ellenében arra kötelezte magát, hogy tagjainak meghatározott összegű nyugdíjpótlékot fizet. Nem kétséges, hogy ha alperes a szerződést helyettesítő alapszabályokban magára vállalt kötelezettségeit nem teljesiti, — felperes mint biztosított tag vele szemben igényeit a törvény rendes utján a biróság előtt érvényesítheti. Ha alperes alapszabályellenes működést fejtene ki és a sérelem a közgyűlés utján nem volna orvosolható, az alapszabályok 32. §-a értelmében a belügyminiszter által az alapszabályok pontos betartására volna ugyan kötelezhető, — minthogy azonban felperes a fennforgó esetben nem alapszabályellenes működést panaszol, — hanem a neki járó nyugdíjpótléknak valorizált értékben való megfizetésére kéri alperest kötelezni, — nem utasítható arra, hogy ennek a kétségtelenül magánjogi igényének érvényesítését első sorban igazgatási uton kísérelje meg. Ennélfogva nem fogadható el helyesnek a fellebbezési bíróságnak az az álláspont ja, hogy felperes a nyugdíjpótlék felemelése tárgyában elsősorban az egyesület felügyeleti hatóságánál élhet jogorvoslattal és csak azután fordulhat igényének érvényesítése végett a bírósághoz. Az átértékelésnek a jogi alapja a pénz értékének csökkenése, — célja pedig az értékkiegyenlités lévén, — annak az adós vétkessége, vagy késedelme előfeltételét nem képezi, — ezek a körülmények, csak az értékelés mértékére vannak befolyassál. Ebből következik, hogy felperesnek a nyugdíjpótlék átértékelésére irányuló kérelme amiatt, hogy alperest vétkes fizetési késedelem nem terheli, — meg nem tagadható. A birói gyakorlat szerint a tiszta pénztartozások rendszerint nem valorizálhatok; a felperes követelése azonban, amely nyugdíjpótlék biztosításából származik, tiszta pénztartozásnak nem tekinthető, mert annak tárgyát tartásra szánt őszszeg képezi, amelyet a jogosított a már teljesített évi dijak fizetése ellenében életfentartás céljaira követel. Ennélfogva az a körülmény, hogy a peres felek egymással kötelmi viszonyban állanak és ebből folyóan a követelés pénztartozásnak volna tekinthető, — szintén nem akadályozza annak átértékelését. De nem akadályozza a kereseti követelés átértékelését az sem, hogy az biztosítási ügyletből ered. A birói gyakorlat szerint ugyanis a K. T. 453 463. §-nak rendelkezései alá eső biztosító vállalatok ellen a biztosítási ügyletekből támasztott követelések azért nem valorizálhatok, mert ezen vállalatok dí jtartalékait a K. T.-ben meghatározott módon tartoztak elhelyezni; az igy elhelyezett díjtartalékok pedig a bekövetkezett pénzromlás következtében nagymérvű értékcsökkenést szenvedtek. Alperes azonban a lentebb kifejtettek szerint egy magánjogi egyesület, amely a K. T. rendelkezései alá nem tartozván, díjtartalékát és a tagok által befizetett dijakból előállott vagyonát ingatlanokba fektethette és azt ilyen módon a nem vitás tényállás szerint az elértéktelenedéstől megmentette. Amiből következik, hogy alperessel szemben az átértékelésnek ebből a szempontból sincsen akadálya. E jogi álláspont mellett vizsgálat tárgyává teendő és tényállás állapítandó meg arra nézve, hogy alperes a tulajdonát képező házak megszerzésével a tagdijakból eredő vagyonát és díjtartalékát milyen mértékben mentette át és hogy felperes az alperes átmentett vagyonából és a tagok által ujabban magasabb összegben fizetett dijakból a többi nyugdíjpótlékra jogosultak igényeinek sérelme és az alperes vagyoni romlása nélkül milyen mértékű átértékelésre tarthat igényt. Valuta. 83. Az ugyanabban az időpontban esedékessé vált e tartozások kölcsönösen beszámitandók, még pedig az esedékességük időpontjában volt árfolyammal, mert anyagi jogi szabály, hogy a kölcsönös követelések a kisebb összeg erejéig találkozásukkor, vagyis abban az időpontban emésztik meg egymást, amelyben kölcsönösen beszáinithatókká váltak. (Kúria P. IV 6613/1926. sz. a. 1927 ápr. 1-én.) Tétel. 84. A K. T. 352. §-ában nincs ugyan kimondva az, hogy az eladó az árut késedelmes vevő rovására a késedelem beálltával azonnal tartoznék nyilvános árverésen eladni, amikor azonban az eladó tudomást szerez arról, hogy a vevő teljesíteni nem akar, ebben az esetben a K. T. idézett szakaszainak a birói gyakorlat által elfogadott helyes értelmezése szerint a nyilvános árverésen történt eladás a vevő rovására megtörténtnek csak akkor tekinthető, ha azt az eladó szükségtelen késedelem nélkül eszközölteti s annak indokolatlan elhalasztása meg nem engedhető. (Kúria P. VII. 5530/1926. sz. a. 1927 ápr. 21-én.) Yáltó. 85. Váltóbirtokos nem tekinthető jóhiszemű személynek, ha a váltó megszerzéskor az alapügylet s a váltó eladásának körülményeiről tudott, vagy a megkövetelhető gondosság mellett tudnia kellett. (Kúria P. VII 5262/1926. sz. a. 1927 ápr. 5-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint az alperesek a felperes jogelődének a kereseti váltót a NB. alatti váltóhitelbiztositéki okirat alapján felvett 45 millió K kölcsön biztosítására adták s a felperesi intézet igazgatójának a váltó leszámítoláskor a NB. alatti okirat fel lett mutatva. Ebből a tényállásból a fellebbezési biróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperesnek tudnia kellett, hogy a váltó a NB. alatti alapján