Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - A tisztességtelen verseny köréből

112 KERESKEDELMI JOG 6. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. általános. 73. A bizalmon alapuló megbízási viszony természetéből következik, hogy az, aki más ügyének ellátására vállalkozik, attól a harmadiktól, akivel a megbízásából kifolyóan a megbízó értlekében ügyletet kíván létesíteni, a maga részére jutalmat vagy egyéb előnyt megbízójának tudta és hozzájárulása nélkül ki nem köthet, és amennyiben ezt mégis megteszi, ez a cselekménye a megbízással járó köteles hűség és tisztesség megsértésének tekintete alá esik, tehát az erre vonatkozóan kötött szerződés a jó erkölcsökbe ütközik és így, mint semmis jogügylet, bíróilag nem érvényesíthető. (Kúria P. IV. 6024/1926. sz. a. 1927 márc. 17-én.) 74. Jogszabály ugyan az, hogy a hitelező az adósa által biztosítékul átadott vagyonértéket eltérő megállapodás esetén kívül sem nem használhatja, sem annak állagát meg nem változtathatja; ez a szabály azonban csak a zárt, vagyis oly biztosíték tekintetében nyerhet alkalmazást, amelyet a hitelező az adós utasításához képest a saját vagyonától elkülönítve, külsőleg is felismerhető egyedi értékként tart őrizetben, mert minden más esetben a hitelező a biztosítéki értéket az adós ellenőrzése nélkül használhatja. (Kúria P. IV- 6754/1926. sz. a. 1927. ápr. 5-én.) Indokok: Felperes a tárgyalási jegyzőkönyvek és mellékleteik tartalma szerint nem is vitatta azt, hogy az őneki és pedig a budapesti képviselőjének, a (S.) részvénytársaság, budapesti bej. cégnek a Magyar-Olasz bank budapesti bej. cég részvénytársaságnál fennálló folyószámlája javára alperes által 1921. évi május hó 21. napján, — ugyanezen év július hó 6. napján, — és ez év október hó 27. napján biztosítékul átadott egyenkint 100.000— 100.000 összesen 300.000 korona összeget ily zárt biztositékként kezelte volna, hanem ezek az öszszegek a meg nem támadott ténymegállapítás sze rint, — amint ezt az NB/1. alatt csatolt folyószámlakivonat is feltünteti — a jelzett napokon egyszerűen a felperes budapesti képviselője a Solin táblaüveg részvénytársaság" javára Írattak, és az alperes, valamint a felperes most nevezett képviselője közt ezekre vonatkozóan csak az a megállapodás jött létre, hogy azok a felperesi 4. sorszámú előkészítő iratban foglaltak szerint cseh korona vásárlás szempontjából mindaddig a jelzett számlán maradjanak, amig az alperes a felperesi megbízott részére a kereseti cseh korona követelés törlesztése cél jából az azokból megvásárlandó cseh koronák megvételére utasítást nem ad. Ebből pedig következik, hogy ezeknek a biztosítéki összegeknek a felperes, vagy a budapesti képviselője részéről egyébként való felhasználást az alperes annak ellenére, hogy cseh koronák vételére időközben utasítást nem adott, ki nem zárta. Alapos tehát az alperesnek az az ellenvetése, hogy ez a 300.000 korona, mint folyószámlái biztosítéki összeg, beolvadt a felperes, vagy a képviselője üzleti vagyonába, és hogy azt a felperes, mint kereskedő képviselője utján 1923. évi november hó 10. napjáig, — amikor a meg nem támadott ténymegállapítás szerint az R., S. és T. alall csatolt levelek értelmében ezt a biztosítéki összegei és annak időközi kamatait az alperesnek vele szemben fennálló cseh korona tartozásának törlesztésére fordított cseh koronák vásárlására felhasználta, — a nemzetközi forgalmú üzlete körében hasznosította. Nem volna azonban összeegyeztethető szem a szerződő feleket egymással szemben kötelező ügyleti hűségnek, sem a méltányosságnak követelményeivel az, hogy a felperes egészben megtartsa magának azt a gazdasági előnyt, amelyhez az alperesi 300.000 korona biztosítéki összegnek a saját vállalatában való forgatásával jutott, és ami abban jut kifejezésre, hogy ezt az összeget a koronaromlás következményeitől, mint külföldi, Magyarországhoz való viszonyzatában nemzetközi jellegű nagy üzletkörrel rendelkező tőkeerős vállalat — a bírói gyakorlat értelmében ily kivételes körülmények fenforgása nélkül rendszerint megállapított 50%-os valorizációtól eltérőleg 80.%-os átértékelés mellett nyilván megóvta. Ezt a gazdasági előnyt tehát az időközi koronaromlás mérvéhez képest az alperessel egyenlő arányban megosztani köteles. Minthogy azonban felperes ezt az összeget a biztosítéki összeg felhasználására vonatkozó intézkedéseinek megkezdése napján, vagyis 1923. évi november hó 10. napján volt köteles az alperesnek szolgáltatni, a felek kölcsönös követeléseinek összetalálkozási, vagyis ennek az alperesi ellenkövetelésnek a felperesi követelésbe való beszámilási időpontjául ugyancsak ezt a napot kellett megállapítani. Minthogy továbbá a felperes követelését a fellebbezési bíróság jogerős döntése szerint cseh koronában kell fizetni, avégett, hogy a kölcsönös követelések egyneműsége, vagyis azok pénztartozási jellege ugyanazon pénznemben fejeztessék ki, abba a magyar koronában megállapított alperesi ellenkövetelésnek e beszámítás utján történő fizetés napján fennálló árfolyamához képest meghatározott cseh korona értéket kellett beszámítani és így a felperes javára megítélt 35.309*99 cseh korona tőkéből és járulékaiból álló követelés ezen a napon a beszámítás tárgyául szolgáló 12.191-59 cseh koronával kevesbedett. A fellebbezési bíróság ítéleti döntése tehát a beszámítás tárgyául szolgáló alperesi ellenkövetelés tőkeösszege tekintetében az irányadó anyagi jogszabályokba ütközik. Cégbejegyzés. 75. A cégbejegyzés ténye a kereskedői minőség megállapítására egymagában elegendő. (Kúria P. VII. 9042—1926. sz. a. 1927 ápr. 27-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint az alperes a fellebbezési tárgyaláson a kényszerre alapított kifogásától elállott s csak azt az egy pifogását tartotta fenn, hogy a felperes követelése után még 1924 december hó 10-ike után is, az 1923:XXXIX. t-c.-ben meghatározott kártérítés helyett, heti 2%-ot számított fel. Az alperes felül vizsgája lii kérelme tehát csak a fenti keretben volt elbírálható s az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében ismét felhozott kényszerre alapított kifogását — miután attól már el-