Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - Megjegyzések dr. Kuncz Ödönnek a korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénytervezetéhez

6. sz. KERESKEDELMI JOG 109 A taggyűlésre vonatkozólag már korábban azt az észrevételt teltein, hogy 30-nál nagyol)]) taglétszámú társaságban ajánlatos volna a taggyűlés tartását kötelezően előírni s az írásbeli határozathozatal körét ezáltal szűkebbre szorítani. Az Írásbeli határozathozatal megengedése különösen indokolt lehet olyankor, amikor csak jelenték telénél)]) kérdésben akar a társaság határozni s amikor egyes tagok mésszel)!) laknak vagy tartózkodnak a taggyűlés helyétől. Ilyenkor a tagok javára szolgálhat ez. De óvatos-' juik kell lenni e kedvezménynél, nehogy egyes tagok rovására lehessen azzal visszaélni. A tagnak taggyűlésen való részvételi joga a tagsági jognak jelentékeny tartalma, amelynek könnyelmű feladásától óvni kell a tagot. Ezért célszerű volna a tervezet 376. §-ának azt a rendelkezését: «taggyűlésre nincs szükség, ha valamennyi tag Írásban megegyezik a határozatban vagy abban, hogy írásban szavazzanak», az osztrák törvény példája szerint akként kiegészíteni, hogy a rendelkezésből minden kétséget kizárólag kitűnjék az, hogy a tagok ilyen megegyezését esetenként (im einzelnen Falle) kell kieszközölni s nem lehet egyszersmindenkorra érvényesnek tekinteni a beleegyezést. Nagy taglétszámai Kft.-ban a taggyűlés mellőzése egyáltalában nem kívánatos. Nagyobb taglétszám esetében a tagok kapcsolata lazább, összemüködésük gyengébb s a közöttük fennálló bizalmi viszony sem lehet oly szoros, mint a csak néhány tagból álló, családi jellegű Kft.-nál. Ilyenkor helyes meggondoláson alapul a tagok hatékonya])]) közreműködése érdekében a taggyűlést kötelezővé tenni. Túllő a célon az 1922-es, valamint az 1925-ös olasz tervezet, amikor az írásbeli határozást soha sem teszi lehetővé, ellenben helyes uton jár a francia törvény, amikor a 20-at meghaladó taglétszám esetében a taggyűlést kötelezővé leszi. A magyar jogban is legalább a 30-nál nagyobb taglétszámú Kft.-okban obligatóriussá kellene tenni a taggyűlést. Emellett azután azoknak a tagoknak érdekében, akik a taggyűlésen nem tudnak megjelenni, a lengyel törvény mintájára célszerű volna megengedni, hogy a taggyűlésről távol maradt tagok — hogyha ezt a társasági szerződés nem tiltja — írásbeli nyilatkozattal szavazhassanak. A társasági szerződés megváltoztatásánál is kifejezésre kellene juttatni a Kft.-nak jellegét, azt, hogy a Kft. átmeneti alakzat a személyegyesülés és a tőkeegyesülés között. A közkereseti társaságnál, mint a tipikus személyegyesülésnél, általában a közönséges szerződési elvek érvényesülnek a társasági szerződés megváltoztalásánál. Csak a szerződést kötő feleknek egybehangzó akaratával lehet a társasági szerződésen változtatni. A részvénytársaságnál a lőkeegyesülés tipikus alakjánál az alapszabály megváltoztatásánál már nem lehet mindvégig ragaszkodni a közönséges szerződési elvekhez. A részvénytársasági alapszabály a jogi személynek kompakt szervezetet ad, ennek a szervezetnek megvan a maga célja, — a jogi személy gyakran hosszú működésre van szánva, — lehetővé kell tenni, hogy ez a szervezet létezése alatt módosulhasson. Ez a részvénytársaságnál egyedül a többségi elv érvényesülése utján lehetséges. A Kft. mint tőkeegyesülés a részvénytársasággal, — mint személyegyesülés pedig a közkereseti társasággal áll sógorságban. Nem volna helyénvaló a tőkeegyesülési jelleg szem elől tévesztésével mindig egyhangú határozatot kivánni a társasági szerződés megváltoztatásához. Helyesen jár el azonban a tervezet akkor, amikor a társasági szerződés lényeges alaprendelkezéseinek megváltoztatásához valamennyi érdekelt tag hozzájárulását kívánja. Indokoltan kívánja valamennyi érdekelt tag hozzájárulását oly határozat érvényéhez, amely a tagoknak a társasági szerződésben meghatározott kötelezettségeit felemeli, uj kötelezettséget állapit meg, vagy az egyes tagokat a társasági szerződés szerint megillető külön jogokat csorbítja. Célszerű a tervezetnek az a diszpozitiv rendelkezése is, amely a vállalat tárgyát változtató határozathoz egyhangúságot kiván. Kérdés azonban, kielégitő-e a tervezetnek az a rendelkezése, amely általában a társasági szerződést megváltoztató határozathoz a leadott szavazatok szerint számítandó háromnegyed többséget kiván, háromnegyed tőketöbbséget, tekintet nélkül a tagok számára? Nem homályosul-e itt el teljesen a széni élyegycsülési momentum? Igaz, hogy a társasági szerződés a tőketöbbség mellett megkívánhatja az ilyen határozathoz a szavazó tagok fejenkint számított egyszerű többségét, sőt esetleg azoknak kvaIifikált többségét is. Azonban nem volna-e célszerű, ha maga a törvény is legalább dispozitiv rendelkezéssel igyekeznék a Kft. alkotmányát olyan irányba terelni, amely a társasági szerződés megváltoztalásánál a csekély üzletrésszel rendelkező tagnak is nagyobb befolyást enged s ezáltal is kidomborítja a társaság személyegyesülési jellegét? A német, az osztrák és a lengyel jog is a tervezethez hasonlóan beéri a leadott szavazatok háromnegyed többségével. A francia törvény dispoziliv rendelkezéssel már figyelemre méltatja azt, hogy a Kft. nem pusztán lőkeegyesülés. A társasági szerződés módosításához — amennyiben a társasági szerződés mást nem rendel — a társaság tagjai és pedig összes (s nemcsak a szavazásban részt-