Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - Megjegyzések dr. Kuncz Ödönnek a korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénytervezetéhez

108 KERESKEDELMI JOG 6. sz. jából, hanem maguk jegyzik az összes üzletrészekéi, a tagok személves kapcsolatba kerülnek egymással, meri nemcsak tőkeegyesülés, lm nem személyegyesülés is a Kft. — Az üzletrészek átruházását a törvények korlátozásoknak vetik alá, mert meg akarják akadályozni azt, hogy az üzletrészek közforgalom tárgyai lehessenek. Az a törvények igyekezete, hogy a Kft. tagjai valódi társasági tagságra törekedjenek és ne az üzletrész árfolyamának változására spekuláló nomád üzletrészesek legyenek. Emellett a törvények a társaság személyegyesülési jellegét az ellen is védeni akarják, hogy nem kívánatos idegen elemek férkőzzenek a társaságba. A német törvénynek az üzletrész-átruházásra vonatkozó szabályai tulenyhék; de legalább közokiratot kiván az átruházáshoz. Az osztrák jog már a mellékszolgáltatásra is kötelező üzletrészek átruházásához a társaság beleegyezését kivánja. (8. §.) Messzebb megy a francia törvény, mely (22. §.) az üzletrésznek nemtagra való átruházásához a tagok oly többségének hozzájárulását kivánja, amely a törzstőkének legalább háromnegyed részét képviseli. A lengyel jog szerint (6. §.) ha a társasági szerződés az üzletrésznek nemtagra való átruházását vagy nemtagnál való elzálogositását a társaság beleegyezéséhez köti, ennek a beleegyezésnek hiányát az illetékes törvényszék engedélye pótolhatja, — de csak akkor, ha komoly körülmények kívánják az engedélyt s ha a társaság megfelelő időben más jszerzőt nem jelöl meg. A svájci tervezetek, különösen az 1923. évi tervezet idevonatkozó rendelkezése még a francia törvénynél is szigorúbb. Az 1922-es, valamint az 1925-ös olasz tervezetek diszpozitiv rendelkezéssel elővételi jogot biztosítanak a társtagoknak s ezzel a társaságba fektetett tőke mobilizálhatóságát is fentartják és mégis óvják a társaság személyi érdekeit. Helyesen rendelkezik a tervezet 352. §-a, amikor az üzletrésznek nemtagra való átruházásához a társaság beleegyezését kivánja. Túlzottan lecsökkenti azonban e rendelkezés jelentőségét akkor, amikor kimondja, hogy a törzsbetét teljes beszolgáltatása után a társsaság csak nyomós okból tagadhatja meg beleegyezését. A tagnak, a társaságnak és a köznek érdekeire egyaránt figyelemmel volna olyan rendelkezés, amely a tagnak bizonyos határidőn belül az üzletrészre elővételi jogot engedne s amely az elővételi jog gyakorlása esetén, úgyszintén abban az esetben, ha társaság nem kevesebbet igérő más vevőt állit, a társaság beleegyezésének megtagadásához nyomós okot nem kivárnia, avagy ezeket az eseteket kifejezetten a megtagadásra alapul szolgáló nyomós oknak nyilvánítaná. Ilyen szabályozás mellett a társaság családias jellege meg volna óvható, a tag nem volna üzletrészének rabja, de azért közforgalom tárgya sem lehelne az üzletrész. A tervezet 366. §-a (utolsó bekezdésében) tiltja határozott összegű kamatnak kikötését a lagok javára. Szükséges ápolni a törzstőke sértetlen fennmaradását, de megfelelő biztosítékok mellett talán mégis lehetséges volna épitőkamat kikötését megengedni például olyan feltételek mellett és olyan keretek között, mint azt a tervezet a részvénytársaságoknál 63. §-ában engedi. Ugyanazok a körülmények, melyek részvénytársaságban indokolttá tehetik épitőkamat kikötését, a Kft.nál is fennforoghatnak, — elégséges garanciák pedig gátat emelhetnek a visszaélések ellen. Az 1922-es olasz tervezet és az 1925-ös francia törvény kifejezetten megengedik épitőkamat kikötését. Az épitőkamat kikötésének megengedése esetében a társasági szerződésnek az épitőkamatra vonatkozó rendelkezését a cégjegyzékbe vezetendő bejegyzésben ki kellene tenni. Törvényes tartalékalapot a tervezet nem rendel. Tartalékalap képzését a Kft.-ban csak fakultatívvá teszi, legfeljebb az által igyekszik előmozdítani, hogy az évi mérleget megállapító taggyűlés ama határozatának meghozásánál, amely határozat elrendeli, hogy a tiszta nyereség 10 százaléka tartalékalap képzésére vagy növelésére fordittassék, — egyszerű szótöbbséggel beéri. Igaz ugyan, hogy a német és az osztrák jogban is csupán fakultatív a Kft.-ban a tartalékalap képzése, mégis helvtálló volna a magyar jogban azokban a Kft.-okban, amelyek banküzletekkel foglalkoznak, vagy legalább is azokban, amelyek takarékbetét-üzletekkel is foglalkoznak, obligalóriussá tenni tartalékalap éltesitését s ezzel növelni a társaság ellenálló erejét és hitelképességét. Nem is állana egvedül a magyar törvény ilyen rendelkezésével, mert hiszen a francia törvény általában minden tárgyú Kft.-ra nézve obligatóriusan rendeli (33. §.), hogy az évi tiszta jövedelemnek legalább egyhuszad részét tartalékalapra kell fordítani mindaddig, amíg ez a törzstőkének egytized részét el nem érte. Az a kérdés, hogy a tartalékalap képzését bizonyos tárgyú vállalatokra a Kft.-ről szóló törvény maga irja-e elő kötelezően, vagy nedig az illető vállalatokra vonatkozó speciális törvény tartalmazzon-e ily rendelkezést, a dolog lényegét nem érinti. Helyt foglalhat azonban ilyen rendelkezés az általános törvény keretén belül is, mert pl. maga a tervezet is figyelemmel van 389. §-ában a vállalat tárgyára, amikor olyan Kft.-okra, amelvek banküzletekkel foglalkoznak, a mérleg közzétételét igen helyesen külön elrendeli.