Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - Megjegyzések dr. Kuncz Ödönnek a korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénytervezetéhez

106 KERESKEDELMI JOG 6. sz. tani, amelyek a Kft.-i törvény hatálybalépte előtt keletkeztek. Másrészről nem célszerű ugyanolyan szervezetet adni a 3.0-on aluli taglétszámú, esetleg csak 3—4 tagból álló Kft.-nak, mini a talán 100 vagy még több tagúnak. Tudom, hogy a tervezet széles rendelkezési kört ad a társaságnak szervezete felépilésénél, így elrendelbeti a társasági szerződés felügyelőbizottság felállítását, taggyűlés tartását is kötelezően előírhatja. Kívánatos volna azonban, hogy maga a törvény a nagyobb taglétszámú Kit.-oknál obligatórius rendelkezésekkel gondoskodjék a magasabb szervezetről. A 30 tagszámot meghaladó Kft.-ban indokolt volna kötelezővé tenni felügyelőbizottság létesítését, miként azt az osztrák jog 50-nél több, a francia és bolgár jog 20-nál több tagból álló Kft.-ra előírja. Hogy a felügyelőbizottság hivatásának megfeleljen, indokolt volna működésének hatékonyságát néhány kényszerítő rendelkezéssel biztosítani. (Miként ezt a tervezet a részvénytársaság igazgatótanácsánál igen mélyrehatóan teszi.) A 30-at meghaladó taglétszámú Kft.-nál a lagok érdekében állana taggyűlés tartását is obligatóriusan előírni, mint ezt a francia jog a 20 tagnál népesebb Kft.-nál megköveteli. A Kft.-i jogok általában nagy gonddal tö rekszenek a törzstőke befizetését és fenmaradását biztosítani. A Kuncz-féle tervezet a német törvény vágásában haladva, igyekszik a törzsbetét befizetését garantálni, de a visszamaradó hiányért nem állapítja meg a társasági tagok szubszidiárius, kollektív felelősségét. A tagok felelősségének megállapítását a hiányért nem tartja összeegyeztethetőnek a korlátolt felelősség elvével. Aggályos a társasági tagok eme felelősségének mellőzése, mert a tagok egymásért való felelősségének megállapítása a társasági hitelezőknek lényeges garancia, de egyúttal a társaság hitelképességének is előmozdítója. A Kft. családias jellege, a tagok közt szükséges bizalmi viszony ezt a szigort lehetővé teszi. Dr. Kuncz Ödön a tervezet általános indokolásában azzal okolja meg tervezetének állásfoglalását, melynélfogva az egyik tagnak törzsbetét-hátralékáért a többi tagoknak felelősségét a Kft. tagjai közt fenálló intim összeköttetés dacára meg nem állapítja, hogy «ez az intimitás garantálja azt, hogy a tagok csakis olyan egyénekkel hajlandók együttműködni, akiknek fizetőképességéről és készségéről meggvőződést szereztek*. Csakhogy ez a megállapítás akkor és kiváltképpen akkor lesz helytálló, ha az egyik tag törzsbetéthátralékáért a többi tagokat is fenyegeti a felelősség és így a tagok ebben az érdekükben is szemügyre veszik, kivel társulnak. Egyébként ha a jogelőd felel a hiányért csak azért, mert rosszul választolta meg utódját, felelőssé lehet lenni a tagot is azért, mert nem jól szemelte ki tagtársát. Indokoltan állapítja meg a német törvény a hitelezők védelmében a tagoknak egymás hátralékáért való szubszidiárius felelősségét, mert közelebb állanak a társaság tagjához tagtársai, mint a társasági hitelezők és a tag a társasági hitelezőknél jobban ismerheti tagtársának vagyoni viszonyait. Azt is felhozza a tervezet általános indokolása, hogy «ha a részvénytársaság alaptőkézének befizetéséhez elégséges garancia a tervezet 50., 56. §-aiban foglalt szabályozás, ugyanazzal a garanciával minden aggodalom nélkül megelégedhetünk a Kft.-nál is». De hiszen a tervezet 55. §-a a részvénytársaságnál az alaptőkére befizetendő hiányért megállapítja az alapítók pótlási kötelezettségét, míg a Kft.-nál mellőz ilyen rendelkezést s a törzstőkére befizetendő hiányért az alapitóknak tekinthető első tagokat nem teszi felelőssé. Figyelemre méltó, hogy az 1919-es és 1923-as svájci tervezetek szerint a tagok a közkereseti társaságra fennálló szabályok szerint felelnek, egyetemlegesen és korlátlanul a társasági tartozásokért a törzstőke még be nem fizetett mértékéig. Az 1925-ös francia törvény, valamint az 1922-es és 1925-ös olasz törvénytervezetek is csak azzal, tudták elkerülni a többi tagok felelősségének megállapítását a pénzbeli törzsbetét hátralékáért, hogy a pénzbeli törzsbetéteknél is mindjárt a társaság alakulásakor teljes liberálást kívánnak. Nézetem szerint helyes lenne a jogelődök felelőssége után a törzstőke befizetéséért a társtagot is felelőssé tenni. A társasági hitelezők irányában ez a felelősség legyen egyetemleges, a tagok viszonyában pedig üzletrészeik arányában álljon fenn. Az apport túlbecsülésének megakadályozására azt rendeli a tervezet (346. §.), bogy akik valamelyik tag nem-pénzbeli betétét a valódi értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik az alakuláskor egyébként csalárdul jártak el, személyesen és egyetemleg felelnek a társaságnak minden ebből eredő kárért; továbbá a 339. §. második bekezdése szerint az apportőr jótáll a társasának, hogy a szolgáltatás tárgya a beszolgáltatás idejében a társasági szerződésben elfogadóit értékkel bir. Ezek a garanciák részben nem elég szigorúak, részben pedig tulterhesek. A német és osztrák törvény ellen különösen azért jelentkeztek a jogi irodalomban panaszok, mert nem elég hatékonyan védekeznek a tárgyi betét túlbecsülése ellen. Vigyázni kell. nehogy a létesülő magyar törvény is ebbe a hibába essék. A francia törvény nag\ gonddal igyekszik a túlértékelést gátolni. Annak ellenére,