Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - A kamarai Jury-k és Választott Biróságok joggyakorlata [2. r.]

6. sz. KERESKEDELMI JOG 103 kívánja a vevőt üzletébe csábítani. Azonos megítélés alá esik, mint a raktáron nem tartott áruk hirdetésével történő visszaélések. (J. 1783—17/1925.) Úgyszintén a hirdetések megtévesztő szövegezése. A Jury e kérdés elbírálásánál a közönség kevésbé intelligens vevőire gondol, akik az utóbbi időben felburjánzott «ingyen» tárgyakat hirdető versenytársak közül a kétségkívül legkevésbé becsületes eszkö- zökkel dolgozó hirdetőt részesiti előnyben a józan vevő előtt lehetetlennek látszó, valamennyi versenytársat túllicitáló «ingyen» kínálat folytán. A gyakorlati élet és maga a hirdetés szövegezése is mutatja, hogy a sokszor lehetetlennek látszó hazug hirdetési ajánlatok is a közönség köréhen hitelre találnak és vásárlásra ingerelnek. (J. 1783—10/1925.) A ((ráfizetéses» üzletek is rendszerint erkölcstelenek. A versenytárs itt közszállitások elnyerése céljából feltűnő olcsó árban tesz ajánlatot, számítva arra, hogy a vevő a silányabb áru láttára ráfizetéssel jobb árut vásárol. Pályázó ilyenképpen versenytársaitól tekintélyes számú vevőt von el, amiket t. i. az illető intézmény (beteg-pénztár) hozzá utal. Hasonló eljárás lehet a pályázatot elnyert verscnvtárs lepénzelése, hogy a közszállitástól álljon el. (J. 4456—1926.) Nem csupán a használt kifejezéseket, hanem a hirdetés szövegének vagy valamely részének értelmét, hatását, főleg pedig célját kell figyelembe venni. (J. 1783—6/1925.) A valódi adatok híresztelése, amelyek megtévesztésre alkalmas következtetésekre vezethetnek, ugyancsak szédelgő feldicsérés jellegével bírhatnak; megtévesztő szövegezések, árujelző táblák tendenciózus elhelyezése; az áruknak egybekapcsolása (J. 22—925, 1783— 1925); ((300.000 kor.-tál feljebb», amennyiben a versenvtárs megfelelő mennyiségű árukészlel felett nem rendelkezik (J. 1783—1925); ((Alkalmi áruház» állandó hirdetése (J. 17— 83/19—1925); az apró hirdetések rovatában a kereskedői vagy iparos foglalkozás feltüntetésének a mellőzése (hirdető az olvasó előtt, mint magán fél a «megszorult» eladó álképében jelentkezik. Vb. 18059—1926); általánosságban «fél-árban» hirdet, de az árat csak régi bútorokra vonatkoztatja (Vb. 17155—1927); ((Azelőtt — és most», amennyiben a korábbi árak valótlan módon vannak feltüntetve (J. 1783/22—1925); ((Alkalmi vételeké rovatába való hirdetés, ha a versenytárs elhallgatja kereskedői minőségét. (J. 1783/13—1925.) Az ((Országosa, ((Magyar)) jelzőknek a használata csak akkor engedhető meg, ha a vállalat az ország gazdasági életének jelentős tényezője. (Vb. 4405—1927.) Az oly közlés, állítás, nyilatkozat,«adat», amely tehát nem megtévesztő, amely nem alkalmas a versenyző versenytársai iránti bizalmatlanság felkeltésére, nem alkalmas a közönség józan Ítéletének befolyásolására, meghamisítására, megengedett eszköz a kelendőség fokozására. Az a körülmény önmagában, hogy a híresztelt adat a valóságnak nem felel meg, csak az esetben állapítja meg a szédelgő feldicsérést, ha a valótlan adat megtévesztésre alkalkalmas, a valóság látszatát viseli magán (((angol szövet» — J. 1783/14—1925). Végül a puszta vélemények alakjába öltöztetett dicsérő kifejezések (úgynevezett tudományos megállapítások)) — ((felülmúlja az eddigi azbeszt készítményeket^) is szédelgő feldicsérés jellegével bírhatnak, amennyiben tárgyi valóságuk felülbírálható, illetve amenynyiben a vevőközönség azoknak komoly tartalmat tulajdonithat. (J. 1783A5—1925.) A szédelgő feldicsérést tehát aszerint a benyomás szerint kell megítélni; amelyet az tartalmánál fogva az áru rendes fogyasztóinak átlagára gyakorol. A személyek nagyobb köréhez vagy a nagyközönséghez intézett nyilatkozatnak tehát a tisztesség és az üzleti jóhiszeműség korlátai között kell mozognia. (Vb. 4756—1925.) A törvény hatálya kiterjed a szóbeli uton történő reklámozásra, híresztelésre is és nem feltételezi, hogy a közlés feltétlenül több személyhez szóljon. (Vb. 4756—1925.) Az alkalmazottak ténykedéseiért a főnök felelősségre vonható. Tanuk vallomása alapján a választott bíróság megállapította, hogy alperes üzletében alkalmazott üzleti segéd egy alkalommal az egyik vevőnek azt mondotta, hogy a szóbanforgó árut azelőtt Németországban gyártottak, de most már Magyarországon gyártják; a másik vevőnek más alkalommal ugyancsak az üzletben alkalmazott segéd azt mondotta, hogy a kért áru már megszűnt, azonban teljesen azonosat tud adni; egy harmadik alkalommal ismét egy másik vevőnél alperes nevében és alperes nevére szóló székesfővárosi megrendeléssel felszerelten megjelent egyén, mint a «szóban lévő áru» egyedüli képviselője jelentkezett. Alkalmazottainak ezekért a ténykedéseiért alperest felelősség terheli, mert a főnök felelős azért, amit a nyílt üzlethelyiségben alkalmazott és nevében eljáró üzleti segédje az azon üzletben szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozóan tesz vagy kijelent, továbbá felelős azért is, amit olyan alkalmazottja mond, aki megrendelések gyűjtésére kap tőle megbízást és aki más megrendelőktől származó megrendelésekkel kívánja főnökét igazolni. Nem fogadható el ennélfogva alperesnek az,a vitatása, hogy segédeinek magatartásáért felelősséggel nem tartozik, mert e részben való felelősségét a kereskedelmi forgalom biztonsága megköveteli. (Vb. 239—1927.)