Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - A kamarai Jury-k és Választott Biróságok joggyakorlata [2. r.]

102 KERESKEDELMI JOG 6. sz. annak gyorsabb lebonyolítására vezethet, kényelmesebbé leheti a vevők ellátási lehetőségeit. A reklámtevékenységnek a törvény keretein belül történő szabad kifejtésével ellenkezne tehát az ipartörvény 51., illetve a versenytörvény 29. szakaszainak merev alkalmazása, minthogy tömeges gyors vásárlásra ingerlő módon eladni általában annyit jelent, mint reklámot csinálni, reklámtevékenységet kifejteni. Már pedig az ipartörvénynek, úgyszintén a versenytörvénynek a modern kereskedelmi életben nem lehet célja, hogy azt a reklámtevékenységet, mely a valóságnak megfelelő és az üzleti tisztességbe nem ütköző módon kívánja áruit áruba bocsájtani, felelősségre vonja. E felfogásnak ad kifejezést a budapesti kereskedelmi és iparkamara akkor, amidőn az ipartörvény 51-ik szakaszának helyes értelmezése céljából a tisztességtelen verseny ellen alkotott törvénybe oly kiegészitő szakasz felvételét javasolta, mely szerint az áruraktárnak vagy egy részének kizárólag az az ((értékesítési módja» vonható iparhatósági engedély alá, «mely a vevőközönségben azt a hitet keltheti, hogy ((különösem) előnyös vásárlására nyilik alkalma». E felfogásnak a törvény (1923:V. t.-c.) kifejezést is ad, amennyiben 29-ik szakasza már az idézett kitételekkel tartalmazza. (J. 1784—1924.) Az ((Olcsó árak», ((Olcsó hét», «Occasiók», ((Mélyen leszállított árak» a Jury nézete szerint a különösebb hatást nélkülöző, elkoptatott reklámjelszavakhoz sorolhatók, melyek az általános tapasztalat szerint nem kelthetik a vevőközönségben azt a hitet, hogy «különösen» előnyös vásárlásra nyilik alkalma és igy a helyes mértéket tartva szem előtt, e kitételekkel szemben a Jury nem látja a versenytörvény 29-ik szakaszába ütköző kihágás megállapítását indokoltnak. A Jury bár megállapítja, hogy ez elkoptatott, az újságolvasó közönségre immár hatástalan reklámjelszavak, melyek éppen általános használatuknál fogva váltak hatástalanná, kétségen kivül sértik a szolid reklámeszközökkel élő versenytársak jóizlését, e kérdés azonban nem az egyesek jóizlésének a mértéke alapján dönthető el. Az ily, legfeljebb a jóizlés szempontjából kifogás tárgyává tehető reklámok tehát, amelyek ugyan hangzatos, de semmitmondó jelszavakkal igyekszenek magukra vonni a járó-kelők, illetve olvasók figyelmét, amelyeknek tényállításai nem túlzottak, még nem tekinthetők oly tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladásoknak, amelyek kiárusítás jellegével birnak, illetve amelyeknek üldözése a törvény 29-ik szakasza alapján indokolt volna. (J. 1784— 11—1924.) A konkrét esetek elbírálásánál az áru rendes fogyasztójának átlagos felfogása az irányadó, hogy t. i. a hirdetett eladási mód ((különösen)) előnyös vásárlási alkalmat jelent-e és egyértelmű lehet-e a végeladással. (J. 6440— 1927.) «A tömeges és gyors vásárlásra ingerlés» kérdése tehát a lehető legszűkebb értelemben magyarázandó. Csak ott alkalmazandó, ahol a kereskedelmi közfelfogás szerint a hirdetés bár nem megtévesztő, de nyilvánvaló a hirdetés humbug, blöff karaktere és a versenytárs üzleti eljárása minden komoly alap nélkül érzékenyen kárositja a rendes árusitást folytató versenytársakat. (J. 6440—1927, 2103—1927.) Szinleges végeladás, amely t. i. nem a meglévő árukészlet, raktár kiürítésére irányul, avagy olyan árut is árusit, amely nem tárgya a hirdetett végeladásnak, szédelgő feldicséréssé minősülhet. Az áruraktárhoz tartozó gépek hiányzó alkatrészeinek avagy már korábban rendelt és igy a raktárhoz tartozó áruk beszerzése, utánpótlása és elárusitása azonban már nem vonható e tilalom alá. (J. 1784—XX— 1924.) Erkölcstelen a hirdetett és kért áru helyett más hasonló áru kiszolgáltatása. A Jury ez eljárást reklámszédelgésnek tekinti, a nem szakértő vevők súlyos megtévesztésének. A legerélyesebb eszközökkel kívánja az ily versenytárs tisztességtelen versenyét letörni, mivel az efajta reklámszédelgések lehetetlenné teszik a becsületes eszközökkel küzdő versenytársak eredményes működését és a szolid versenytársakat hasonló versenyeszközök igénybevételére avagy meddő küzdelemre késztetik. A sajátlagos gazdasági viszonyok nem méltánylást, az üzleti eljárások enyhébb elbírálását, hanem erőteljesebb, szigorúbb megtorlást követelnek, mert a versenytörvény enyhe kezelése — ha a Jury ott is nevelni akar, ahol az üzleti tisztesség céltudatos, brutális megtámadásával áill szemben — a magyar kereskedelmet és ipart nemcsak anyagi, de erkölcsi romlásba is döntheti. (J. 1783—17/1925.) A raktáron nem tartott áru hirdetése ugyancsak tisztességtelen verseny, mivel hirdető célja, hogy a vevőt, főleg a raktáron nem tartott áru olcsóságával üzletébe csalja. A Jury az ily elzárást az illető szakma elleni súlyos támadásnak minősiti, mivel raktáron nem lévő, de megtévesztő célt szolgáló olcsó árakkal panaszlott a saját vállalatát mint előnyös beszerzési forrást mintegy kiemeli a versenytársak sorából és meg nem engedett tisztességtelen eszközökkel vonja el versenytársainak vevőkörét. A konkrét eset elbírálásánál a Jury figyelembe veszi a hirdetés időpontját, továbbá a hirdetett áruk mennyiségét, a versenytárs üzletmenetét, abból a szempontból, vájjon feltételezhető-e, hogy versenytárs a hirdetést követő napokban már a hirdetett «olcsó áru» felett nem rendelkezik. (J. 1783—17/1925.) A kirakatban az üzletben tartott áraknál olcsóbb árak hirdetése is reklámszédelgés, mi* I vei versenytárs valótlan adatok hirdetésével