Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 6. szám - Életben van-e még az 1923. XXXIX. t.-c.?

100 KERESKEDELMI JOG 6. sz. 1923:XXXIX. t.-c. hatálya megszűnt, vagy hogy — ami ezzel egyértelmű — csak a változó értékű korona korszakára terjed ki, a magyar királyi Kúria iránti legmélyebb tiszteletünk nyilvánítása mellett is egyébnek, mint a törvényhozó akaratával való — legjobb hiszemü, — de nyilvánvaló szembehelyezkedésnek nem tekinthetjük. A fentiekben ismertettük azokat a leglényegesebb ellentétekel, amelyek a kamat indikaturában észlelhetők. Az 1923:XXXIX.: kamalmaximum, kamatátlag, vagy kamatminimum, csak a késedelmi kár, a szerződési késedelmi kár, vagy a szerződési kamat mérvét is kivánta-e szabályozni, — ahány kérdés, annyifelé ágazó felelet. De a részletkérdésekben is nagy eltérések vannak. Bár az idegen valutában kikötött szolgáltatásokra a törvény 4. §-a ugyanúgy rendelkezik, mint a valamely termény ára, mint értékmérő után igazodó" szolgáltatá sokra, mégis, mig a külföldi valutában kötött ügyleteknél a Kúria egyes Ítéletei a teljes szerződéskötési szabadságot, mások az 1923:XXXIX. t.-c. keretein belül maradó szerződéskötési szabadságot elismerik, addig a buzakölcsön esetén (kölcsönösszeg a buza tőzsdei középárfolyamán átszámítva fizetendő vissza) csak az évi 8 százalékos kamat kiköthetését ismeri el a Kúria 1927 január hó 20. P. VII. 2597/1926. számú Ítélete (H. D. XX. 10. old.). Eltérő a gyakorlat a valorizálás esetén megítélendő kamat tekintetében is (a gyakorlat ismertetését dr. Blau idézett munkája részletesen tartalmazza). E részben az eltérések nem súlyosak és nem fájdalmasak, mert a bíróságoknak a valorizálással kapcsolatosan van módjuk a kamat mértékét a méltányosság szerint megállapítani, amire a törvény módot nyújt és legfeljebb csak azt lehet kifogásolni, hogy a Kúria valorizálás esetén elvileg az 5 százalékos kamattétel felé hajlik, ami azt a jogelvet juttatná kifejezésre, hogy értékálló szolgáltatás után 5 százalék elegendő kártalanítás a hitelezőnek a szolgáltatás elvonásáért. Amennyire méltányos a valorizációs kár esetenkénti megosztása, annyira alaptalan és a hitelviszonyokkal ellentétben áll a késedelmi kamat mértékének 5 százalékban való fixirozása. Köztudomásúnak kellene tartanunk, de Ugy érezzük, nem végzünk felesleges munkál, ha a kamatkérdéssel foglalkozók elé tárunk egy táblázatot, amely az 1924 januárjától kezdő'dőleg a hitelviszonyok képét nagy vonásokvisszaadni alkalmas. Időszak Jegybank Piaci váltókamatok 1924. I—11/20. 18% 50—45% 1924. 11/20—VI/25.(takarékk.): 10% 37—35% 1924. VI/25—IX/18. 10% 36—31% 1924. IX/18—1925. 111/27. 12.5% 27—22% 1924. 111/27—V/28. 11% 23—18% 1925. V/28—X/22. 9% 18—14% 1925. X/22—1926. VI1I/26. 7% 14—13% 1926. VIII/26. 6% különböző A fenti összeállításból elsősorban az a szembeszökő tény látszik, hogy a bankkamatláb, amely az 1895. XXXV. t.-c. megalkotásakor évi 4% volt, ma még mindig nem érte el az 5%-os mélységet, de az is nyilvánvaló, hogy a piaci kamatláb, az 1923:XXXIX. t.-c. hatályának kezdetétől a legutóbbi napokig, nem érte el az 1877. VlII-ik t.-c.-ben megállapított 8%-os kamatmaximum mélységét, .logszokás kialakulhat törvény ellenére is, ha az a való életet tükrözi vissza, de a törvénynyel szemben és az élettel szemben jogszokást megteremteni nem lehet, már pedig tény az, hogy az 1877:VlII-ik t.-c. ben megállapított évi 8%-on magánfelek a legmesszebbmenő biztosítékok mellett sem tudnak napjainkban pénzt kapni. Az a megfontolás tehát, amelyen a Kúria legutóbbi ítéletei alapulnak, nevezetesen, hogy a hitelviszonyok tekintetében a békebeli viszonyok helyreállottak volna, helytelen a jelenre és különösen helytelen a múltra nézve és helytelenek ennélfogva a hozzáfűzött következtetések is. Ismételten hangsúlyozzuk, nem a kir. Kúriát terheli a felelősség, hogy a törvénnyel és a való élettel ellentétben álló végletes álláspont elfoglalására kényszerült. Ha a minisztérium időszakonként mérsékelte volna a tényleges helyzetnek megfelelően a kamattételeket, a mai helyzet elő nem állhatott volna. Minthogy azonban előállott, — az a kérdés, miképpen kell a helyzetet orvosolni, mert magábanvéve a bizonvtalanság, a hitelviszonyok biztonságát érinti pro futuro, de az egyes tanácsokban hozott ítéletek eltérései és az évi 5%-os kamatra való időelőtti visszatérés egyenesen anyagi jogsérelmet jelent. Nézetem szerint az évi 18 százalékos késedelmi kártérítés mérvét leszállító minisztériumi rendelet kiadása tovább nem halaszt ható; az úgynevezett kisebb kártérítés uj szabályozására nincs szükség, mert az a 2 százalék, amely a bankkamatlábon felül számítandó, éppen alkalmas arra, hogy a nem vétkes lel kártérítési kötelezettségét megfelelően szabályozza. Ha azt az arányt vizsgáljuk, amely a késedelmi kamat mérvét megállapító legutolsó rendelet kiadásakor a két kamattétel között fenforgott, 10—12 százalék körül lehet az a tétel, amely az évi 18 százalékos kártérítési kamat helyébe léptethető volna. Ez azonban csak a jövőre vonatkozó segítség. A kir. Kúria jogegységi tanácsára vár a feladat megállapítani, hogy az 1923:XXXIX. t.-c. életbeléptetésének időpontjától kezdődő-