Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

88 KERESKEDELMI JOU 5. sz. lés cigarettapapíron kizárólag az ujságvállaiat engedélyével használható. (J. 473/1924.) A foglalkozási ágak eliprő természete dacára fennforoghat tehál a versenytársi minőség, ha az üzleti életben a versenytárs által használt] névről, árumegnevezésről slb. már egy más vállalatot szoktak felismerni. Máinem létező, de gazdasági értéket képviselő név felhasználása az 1. §. szerint tisztességtelen verseny. (VI). 3495/1925.) A gazdasági egyesületek is nem csupán mint panaszos felek, de beavatkozó érdekellek lehelnek, anélkül, hogy versenytársak volnának. Az, egyesület ugyanis rendszerint nem fejt ki olyan gazdasági természetű tevékenységet, mely a versenytörvény rendelkezései szerint megállapíthatná a versenytárs fogalmát. Az egyesülelek tevékenységéi egyébként alapszabály szerint is közjogi intézmények ellenőrzik és így legfeljebb alapszabályellenes magtartásért vonhatók felelősségre. (J. 29.435/1926.) Az egyesület azonban már alapszabályai szerint is kötelezve van arra, hogy tagjainak érdekeit képviselje, amely tagok pedig versenytársai lévén egymásnak, őket a versenytörvény 32. §-a ugyanazon jogokkal ruházza fel, amelyekkel általában a versenytársak birnak. Miután pedig a versenytársaknak jogi érdeke a beavatkozás kérdésében kétségkívül fennforoghat: a jogi érdekek a gazdasági egyesületek javára az 1923. V. l.-c. rendelkezései által valószínűsítve vannak. (VI). 24.562/1926.) Községi üzemek, amennyiben az ipartörvény 34. §-a alapján mint vállalatok szerepelnek, eljárásuk ugyancsak a versenytörvény alapján bírálandó el, vagyis a forgalmi életben, mint versenytársak jelentkezhetnek. (J. 24.572/1924.) (Folytatjuk.) A fizetésképtelenségi jog reformjához. Irta : Dr. Berszán Miklós bpesti kir, törvényszéki titkár A hosszú ideje húzódó és — sajnos — még mindig tartó gazdasági válság a fizetésképtelenségi jogot helyezte a gyakorlati jogászok érdeklődésének homlokterébe. Ez az anyag — a másirányu valorizáció mellett — az egész jogrendszer legkényesebb pontja, mert érvényesülésére éppen akkor kerül a sor, amikor a kötelmi jog szépen elgondolt szabályai a fizetésképtelenség esetében csütörtököt mondanak. Itt nem a dolgok normális menetének rendezéséről van szó, hanem arról, hogy mikép foglaljon állást a jog a gazdasági élet pathologikus tüneteivel szémben. Három nagy feladata van az ide vonatkozó jogi rendezésnek: menteni a mentbetőt, a hitelezők számára, lehetővé lenni a talpraállási a jóhiszemű és gazdaságilag életképes adós számára, végül elnyomni a visszaélések könnyen kínálkozó lehetőségél a rosszhiszemű adósok részéről. Ez a három feladat egymással annyira ellentétes, hogy ezek összeegyeztetése mellett minden megoldás szükségképpen valamelyik irányban tökéletlen s csupán relatív értékű lehel. Ez a szükségképpeni relativitás indokolná leszi, hogy a bíróságnak lehetőleg tág lére nyíljék az egyes esetek individuális elbírálására s az összes körülmények szabad mérlegelésére. Ez ugy érhető el, ha az eljárási nemek és eszközök többfélesége áll rendelkezésre s a biró keze legfeljebb csak általánosságban mozgó direktívákkal van megkötve arra nézve, hogy a felmerülő konkrét esetekben ezek közül melyikei válassza. A háború kitörése óla elteli évek ki is fejlesztelték ilyen alternatív eszközök gyanánt az addig egyedül fennálló csődeljárás mellett a esődönkivüli kényszeregyességet, az OHE előtti magánegyességet és a pénzintézetek s ezek érdekkörébe tartozó vállalatok kényszerfelszámolását, amit Doroghi Ervin ezirányu tervezete .minden kereskedőre és kereskedelmi társaságra kiterjeszteni akar. Ez a sokféleség az eddig elért eredmény elég kedvező előnyt tüntet fel s ezért nem helyeselhető König Vilmos e lap hasábjain kifejtett álláspontja, melyben a ténylegesen beteg esődönkivüli kényszeregyességét meggyógyitás helyett kivégezni akarja s megelégszik a csődeljárás korszerű reformjával. A mai állapot hibáinak főforrása abban rejlik, hogy az uj intézmények nem organikus reform utján jöttek létre, hanem a pillanat szükségleteinek hatása alatt, többé-ke vésbé hevenyészve s anélkül, hogy a többi hasonló intézménnyel összhangba hozattak volna. Már pedig a fizetésképtelenségi jog egységes terület, melynek különböző intézményei lényegileg ugyanazon alapgondolatból fakadnak. Fontos törvényhozói feladat volna tehát a leszürődött bőséges tapasztalatok alapján a fizetésképtelenségi jog egységes kodifikációja. A mai jogállapotnak legnagyobb hátránya az, hogy az adós kényszeregyességi ajánlat tételével, tehát egyoldalú rendelkezéssel megakaszthatja a esődnyitást s ezzel egérutat nyer aktíváinak eltüntetésére. Ezt az anomáliát az OHE előtti magánegyesség megkísérlésének kötelezettsége csak még inkább fokozza. Szerény nézetem szerint a helyes organikus reform abban állna, hogy akár az adósnak, akár a hitelezőnek az eljárás nemére konkretizált kérelem nélkül csupán a fizetések megszüntetését kellene a bíróságnál