Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

5. sz. KERESKEDELMI .JOG 89 bejelenteni, kérve ennek alapján az eljárás megindítását. A bíróság ez alapon tárgyalási fűzne ki, addig is a szükséghez képest megtenné a biztosítási intézkedéseket s a felek meghallgatása alapján, de indítványaikhoz nem kötve választana a esőd, a csődönkivüli kényszeregyesség és a kényszerfelszámolás eszközei közt. Ez természetesen csak az alapelv. A részletek kidolgozása messze túlhaladná e cikk kereteit. Egy-két lényeges pontot azonban még ki kell emelnem. A magánegyességek szerény véleményem szerint előmozditandók. Minthogy azonban a magánegyességek természetszerűen csak azokra lehel hatályos, akik ahhoz hozzájárultak, ennélfogva kívánatos, hogy a hitelezők nagy többségével már létrejött magánegyességnek bírói kényszeregyességgé való konvertálása aránylag gyorsan és kevés költséggel legyen lehetséges. Az OHE-nek a magánegyességek létrehozása körüli tevéken vsége mindenesetre hasznos, de ez nem teheti indokolttá annak szükségképpeni és felfüggesztő hatállyal való közbeékelődését. Szerintem a helyes szabályozás az lenne, ha sem az OHE előtt, sem az egyébként folyó magánegyességi kísérlet nem akadályozná a fizetésképtelenségi eljárásnak a bíróság előtti folyamatba tételét, de a bíróság ilyenkor jogosítva lenne arra alkalmas esetben az eljárást felfüggeszteni. Az OHE működésének igazi területe a kényszerfelszámolások lebonyolítása lenne, ami lényegileg nem egyéb, mint a csődeljárásnak kevésbé jogászi, de kommerciálisaim változata. Hogy emellett a csődhöz fűződő capitis deminucio és a büntetőjogi következmények mennyiben érjék a kényszerfelszámolás alá esőt is, az külön megfontolás tárgya lehet. Ha a bíróság választott az eljárás nemei közt, ennek nem szabad végérvényesnek lenni, hanem meg kell engedni később is az áttérést az egyik eljárási nemről a másikra. Ez különben ma is megvan, mert a kényszeregyesség sikertelensége esetén a csőd következik, viszont a csődbeli kényszeregyességet már a csődtörvényünk is ismeri. Érdekes Doroghi Ervin tervezetének ez a része, amely a már lebonyolított kényszerfelszámolásnál is lehetségessé teszi, hogy arra alkalmas esetben utólag quasi a kényszeregyesség hatályával ruháztassék fel, az adósnak a fennmaradt tartozások alóli felmentésével. Ennek lehetősége kiterjeszthető volna a lebonyolított csődeljárásra is. Az egységes fizetésképtelenségi joggal bizonyos tekintetben kívánatos volna összhangba hozni a végrehajtási jogot is. Egyrészt a végrehajtás maga sem egyél), mint a fizetésképtelenségnek "egyik tünete, másrészt a esőd sem más, mint univerzális végrehajtás. Ez az univerzális jelleg kél irányban áll fenn. Egyrészt nem egy hitelezőnek, hanem az összes hitelezőnek javára szolgál, másrészt pedig az adósnak nemcsupán egyes vagyontárgyaira, hanem a csődbe vonható ősz szes vagyonára terjed ki. Az előbb emiitett szempontból vett univerzális jelleg az, ami a végrehajtási eljárási a csődtől a legélesebben megkülönbözteti s a biztosítást kereső egyes hitelezők jogos érdekét sértené, ha a végrehajtási jogot egyszerűen beolvasztanék a fizetésképtelenségi jogba. Azonban az adós egész vagyonára, vagy annak bizonyos megkülönböztethető tömegére vezethető .univerzális végrehajtásnak az arra alkalmas esetekben lehetne egyes hitelezőknek javára is. Itt elsősorban a kereskedelmi üzletnek végrehajtásilag való értékesítésére célzok. Az üzlet, mini jogi egység átruházás tárgyát képezheti magánrendelkezés alapján, nincs tehát elvi akadálya, hogy ez végrehajtás utján is lehetséges legyen. Végrehajtási jogunk a kereskedelmi árucikk lefoglalásakor szabályként úgyis a szoros zár alkalmazását írja elő, ami az egész árutár lefoglalása esetén az üzlel bezárásával, tehát a végrehajtást szenvedő üzleti tevékenységének teljes megbénításával egyértelmű. Nem jelentené tehát az adós helyzetének megnehezítését, ha ilyen esetben nem az egyes individualiter felsorolt ingóságok, hanem maga a kereskedelmi üzlet, mint universitas juris foglaltatnék le és árvereztetnék el s az árverésig terjedő időben egy kirendelt gondnok esetleg az üzletet tovább is vezetné. Az ebből eredő költségtöbbletet az esetek nagyrészében bőségesen megérné az, hogy az üzlet, mint szerves egész, jóval nagyobb értéket képvisel, mint az ebből az öszsze függésből kiragadott ingók egyébként! éltékének összege. Az ilyen árveréseken előreláthatólag komoly vevők jelentkeznének, az árverési hiénáknak nem volna terük s különösen akkor kecsegtetnének sikerrel, amikor az üzlet maga jó s csak az adós könynyelmüsége, vagy szakértelmének hiánya sodorta romlásba. Ez feltétlenül nagy lépés lenne a végrehajtási jog és a fizetésképtelenségi jog összhangba hozatala felé, amit még számos egyéb, kisebb horderejű ponton is keresztül lehetne vinni. Tehát a csődönkivüli kényszeregyességi eljárás is novelláris formában és szervesen volna összhangba hozandó a Gs. T. érintett s ma sok helyen hiányos részével,