Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A kamarai Jury-k és Választott Bíróságok joggyakorlata

86 KERESKEDELMI JOG 5. sz. letnyitásnak, illetve az üzlet folytatásának a lénye. (Vb. 1237/1926.) Az a körű Imén v is, hogy a verseny társ olcsóbban adja el áruját, a szabadversenynek csak egy megengedett gyakorlása. Az árak leszorítása egymagában véve még nem ütközik az üzleti tisztességbe. A szabadverseny a versenytárs tetszésére bizza, hogy mily áron adja el áruját. A vásárlók előnyben részesítése még nem tisztességtelen verseny. (J. 11154/1925.) A kartellekbe, ringekbe való tömörülés, az áraknak kartellszerü megállapodásokkal történő fixirozása, különböző előnyök nyújtása (bonrendszer stb.) egymagában véve — fenyegető magatartás, egyes szakmák tönkre tételére irányuló szándék nélkül — még nem tisztességtelen verseny. (.1. 1738/1925.) Az áron olóli eladás tisztességtelen versennyé csak az esetben válik, ha a versenylárs az árut valóban nem adja a hirdetett áron, avagy az olcsóság oka a hirdetett, a kinált minőségnél silányabb áru, avagy eladó az eladással kapcsolatban oly magatartást tanusii, amely az üzleti tisztességbe ütközik (J. 14.486/ 19260 A versenytárs üzleti magatartása szabja meg egyébként a védekezés módjait és eszközeit. Az alperesek által küldött és per tárgyává tett körlevél, a Jury nézete szerint kétségkívül a védekezésnek a legszélsőségesebb fegyvere ( nevezettnek seminő cinlen rábaitól nem adunk» — «véle az üzleti összeköttetést megszüntetjük)) — «Aki tőle vásárol, annak számláját zárjuk és kiadmányunkat még minimális rabattal sem szolgáltatjuk ki), a Jury nézete szerint azonban indokolt lehet, ha a támadás a versenytársak gazdasági érdekeit érzékenyen károsítja és e támadás másként el nem hárítható (J. 29.435/1926.) A szabadverseny megkötését látta azonban a Jury a kartellbe tömörült versenytársak ama magatartásában, hogy a kartell által fentartott üvegcserélő állomásba került kartellen kivüli versenytársak üvegeit, a cserélő állomás alkalmazottai, nyilván utasításra, megsemmisítették, azzal a célzattal, hogy ezzel a a kartellen kívül álló versenytársak üzleti versenyét illegitim eszközökkel letörjék. (J. 20313 —1926.) A szabadverseny korlátla,n érvényesülése érdekében a Jury megállapítja, hogy az a versenytárs, aki a maga hasznát keresve, vagy a közérdekét tartva szem előtt, saját vállalatát előtérbe tolja, újításait, modern berendezését ajánlja a felek figyelmébe, úgyszintén kevésbé költséges eljárását, továbbá a versenytársának üzleti eljárását jogos, a befeketités végletébe azonban át nem csapó kritikával illeti, az üzleti tisztességbe ütköző eljárást nem követ el. A versenyküzdelemből csupán azokat a tisztességtelen eszközöket kell kikapcsolni, araelvekkel a versenytárs valamennyi tisztességesen doigozó versenytársát megkárosítja, erőszakos és jogosulatlan beavatkozással versenytársát ipari tevékenvségének gyakorlásában korlátozza. (J. 21572/1924. A szabadverseny, magasabb kereskedelmi etikai szempontból, csupán annyiban korlátolt, hogy nem szabad az utcai forgalomban folytatódnia, a közönségnek az ideán, avagy a versenytárshoz vezető líton való megszólítása utján. (J. 1783/1925.) A szabadvqrsenynek elve érvényesül a gyártási eljárások felhasználásánál is. A szabadverseny szempontjából nem is volna meg engedhető a szolgálati minőségben megtudott üzemi titkok további oltalma, mert a szabadverseny teljes megbénítására vezetne, ha az alkalmazott kilépése után azt, amit előbbi főnökénél megtanult, ujabb alkalmaztatása helyén fel nem használhatná. (Vb. 47.552/1926.) Az alkalmazott szabad elhelyezkedési lehetőségeit sem érinti a versenytörvény. A tisztességes üzleti versenybe ütköző alkalmazottcsábítás tényálladéki elemét nem az adja meg, hogy a versenytárs bármily magas fizetés mellett tárgyal a nála önként jelentkező alkalmazottal, hanem az, hogy az alkalmazott jelentkezése a versenytárstól kiinduló kezdeményezés, hívás, felszólítás alapján történik. (Vb.' 176/1926.) Az üzleti élelmesség, találékonyság a szerződéses feltélelek j)romj>t teljesítése által a versenytárstól elhódított vezérképviselet ugyancsak nem ütközhet a verseny tisztességébe. A versenytárs azáltal, hogy a megengedett módon tudomására jutott szerződéses feltételek prompt teljesítése által versenytársát elütötte az általa már optimált vezérképviselettől, nem követett el tisztességtelen versenyt: élelmesebb volt. (Vb. 456/1926.) A tőkeerős versenytársnak jó erkölcsbe ütköző támadásai ellen az üzleti érdekeinek és létalapjának megvédése közben a megengedett halárt átlépő versenytárs eljárása sem tekinthető feltétlenül tisztességtelen versenynek. Így a Jury a konkrét eset ténykörülményeinek mérlegelése alapján ugy találta, hogy a kereskedő, aki versenytársának üzletéből távozó vevőket megszólította és megkérte, hogy ezentúl is nála vásároljanak a versenytárs éles támadásával szemben (plakátok, röpcédulák osztogatása az utcán a versenytárs üzletének közelében) önvédelmi jelleggel bírt. (J. 1237/1926.) A hatóság által megállapított viteldijaknál alacsonyabb díjmegállapítás hirdetése («a hatóság által megállapított díjszabásnál 20 százalékkal olcsóbb*) sem tisztességtelen verseny, — hacsak beigazolást nem nyer, hogy az érdeltek együtt kérték a hatósági díj megállapítását és a versenytárs ezt támadó célzattal («megmutatom, hogy egy héten belül elpucolom innen») megszegte. (.1. 3442/1926.) Nem érinti a versenytörvény a jogos Ari-