Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A kamarai Jury-k és Választott Bíróságok joggyakorlata

5. sz. KERESKEDELMI JOG 85 Akkor tehát, amikor el kell fogadni a tervezetnek azt a felfogását, hogy a részvénytársaságban szereplő vagyon a részvénytársaságot vezetőkre nézve jelentékeny részlten idegen vagyon lévén, a laissez fairé... álláspontja lenn nem tartható, el kell ismerni azl is, hogy az ügy vezetőség fokozottabb felelősségének megállapítása és a széleskörű ellenőrzés lehetősége mellett az a legnagyobb mozgási szabadság biztosilandó, ami a fenti elvek érvényesítését nem akadályozza. A részvénytársaságban a többségnek kell vezetni, a többségnek kell megszabni az irányt, ami mellett a kisebbség elvileg elleniéles nézetei tekintetbe nem jöhetnek. Akkor azonban, amikor a többség a társaság érdekében gyakorlandó diktatórikus halalmával visszaél, meg kell találni a megfelelő jogi szankciót, amivel az összrészvényesek közös érdeksérelme orvosolható. Ha ez a preventív intézkedés tovább megy, mint okvetlenül szükséges, nézetem szerint, az elért haszonnal arányban nem álló módon nagyobb a kár. Rá kell mutatni arra, hogy a részvénytársaságban olyan értelmű kisebbség, amilyenről a tervezet beszél, általánosságban nincs. Általánosságban vannak ngynevezett nagy részvényesek, ezek a gyakorlati életben a vezetésben részt vesznek és rendszerint együtt adják az n. n. majoritást. Vannak kis részvényesek, akiknek az érdekeltsége az egész tőkéhez képest elenyésző. Ezek a társaság vezetésében részt nem vesznek, s a társaság belső életével nem is igen foglalkoznak. Ezek a részvényesek a részvénytársaságnak csak formailag tagjai, formailag vállalkozók. Ezek érdemileg társasági hitelezők, akik pénzüket azért fektették a részvénytársaságba, hogy osztalékjövedelmet, magasabb kamathozadékot reméltek kapni (eltekintve a napi spekulációs részvényvételektől). Ezek a kis részvényesek a maguk néhány részvényével még abban az esetben sem fognak a társaság belső éleiében kalamilásokat csinálni, ha történetesen érdekeikel a többség súlyosan meg is sértené. Ezek a részvényesek közgyűlésre nem járnak, szavazati jogaikat nem gyakorolják, részvényesi sorsuk tőlük függetlenül emelkedik vagy bukik. Ez azért is van, mert minden megmozdulásuk ma céltalan. Ezek a részvényesek legfeljebb levonják a konzekvenciákat és nem bocsátkoznak máskor «vakmerő> spekulációkba. A közgazdasági élet szempontjából ezek a részvényesek birnak nagyol)!) jelentőséggel és nem azok, akik az egész alaptőkének egy összegben való szolgál látásával alapítanak részvénytársaságot. Ezeknek a kis tőkéknek az összegyűjtése és fruktivvá létele a részvénytársasági vállalkozási forma feladata: ezeknek az érdekében kell megmenteni újra a részvénytársaság közgazdasági fogalma iráni megszűnt bizalmai azzal, hogy tőkék Felhasználását, kezeléséi, gyümölcsözésél, növekedését a résztvevő apró tőkések helyeil egy közület, államhatalmi szervezel tartja szem előli szükség cselén. Fontos az, hogy annak, aki néhány száz vagy néhány ezer pengőjével valamilyen közgazdasági cél, illetve vállalat részesévé lelt, meg legyen az a tudata, hogy ő abban a vállalatban, a nyereség és a siker rizikójával indul, hogy nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is egyenlő rangú fél, a többi vállalkozóval. Át kell itatni a közvéleményt azzal a tudattal, hogy nemcsak a nagyok asztaláról lehullott morzsával kell megelégednie a részvényeseknek, hanem a veszteség rizikójának vállalásakor, a nyereség vállalásával egyenlő esélyei is vannak. A részvényjog reformja léhát csak másodlagosan jogi kérdés, elsősorban közgazdasági feladat és rendkívüli óvatoságra, tapinlatra, körültekintésre van szükség akkor, amikor ezt a feladatot közgazdasági életünk egy uj korszakának kezdetelét megoldani kívánjuk. A kamarai Jury*-k és Választott Bíróságok** joggyakorlata. Irta: Dr. Bányász Jenő kamarai titkár, a Jury és Választott Bíróságok titkára. (Folytatás.) II. A versenytörvény és a szabad verseny. A létért folytatott üzleti versenyküzdelem szabadsága az üzleti életnek inditó és mozgató ereje. A szabadversenynek pedig szigorú parancsszava, hogy annak a versenytársnak, aki becsületes versenyeszközökkel küzd, aki üzleti tevékenységében a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazó és a vevőközönség meg tévesztésére nem alkalmas reklámeszközöket alkalmaz, a legmesszebbmenő korlátlan szabadság adassék és a leghatékonyabb törvényes védelemben részesüljön. A versenyküzdelem egyedüli korlátja az uralkodó általános erkölcs, amely a kereskedelmi és ipari közfelfogás erkölcsi tiltakozásában jut kifejezésre. így a Kamarai Választott Bíróság nézete szerint a versenytárs ama ténye, hogy egy és ugyanazon telken, versenytársának üzlete mellett hasonló üzlelet (építőanyag-kereskedési) nyitott, nem ütközik tilalomba és a jó erkölcsbe. Maga az üzletnyitás, a folytatás nem tekinthető oly üzleti versenynek, amely az üzleti tisztességet sértené. A szabadverseny elvén alapulónak minősíthető tehát magának az üz*Röviditések: Jury = J., ** Választott bíróságok: Vb.