Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - A részvényesek védelme

2. sz. KERESKEDELMI JOG 39 326. §. 2. bekezdése felhívott rendelkezésének megfelel az a megítélés, hogy a fizetés a teljesítés helyén Budapesten a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történhetett. Az alperes felülvizsgálati támadásaira vonatkozólag: nincs megtámadva s ezért irányadó ténymegállapítás az, hogy az 1921 szeptember 6-án árleengedésisel megállapított 30.120 cseh korona vételár 1921 szeptember 7-én volt fizetendő, az alperes azonban ezen kötelezettségének eleget nem tett. Az alperesnek az ugyancsak meg nem támadott ténymegállapítás szerinti azon ténye ugyanis, hogy a jelzett vételárnak 1921 szeptember 7-iki árfolyam szerint számított magyar korona egyenértékét — 152.407 korona 20 fillért — tartozása teljes kiegyenlítésére 1922 március 24-én a felperesnek felajánlotta, de mivel a felperes azt követelése teljes kiegyenlítésére el nem fogadta, 1922 május 26-án bírói letétbe helyezte, — kellő teljesítésnek azért nem tekinthető, mert a fellebbezési bíróság ítéletében felhívott jogszabályon alapuló érdekmegtéritési kötelezettségénél fogva az alább kifejtendő korlátozással felelős a késedelmének ideje alatt bekövetkezett pénzértékcsökkenésért. Alaptalanul vitatja az alperes ezzel szemben, hogy az általa felajánlott kellő teljesítés visszautasítása folyamányaképpen a felperes hitelezői késedelme volna megállapítandó és hogy saját késedelmének megállapítása esetén is csak a lejárat szerinti árfolyammal helyesen kiszámított 152.407 korona 20 fillérnek azon értékkülönbözete erejéig volna a felelőssége megállapítható, amellyel a magyar korona árfolyama 1921 szeptember 7-től a felajánlás, illetve letétbe helyezés emiitett napjáig csökkent. Alaptalan ez az álláspont azért, mert a felperes hitelezői késedelmének megállapítására felhozott azok a tények, hogy a felperes már 1921 június hóban bocsátkozott vele tárgyalásokba és csak szeptember 6-án közölte, hogy ajánlatát elfogadja, a felperes hitelezői késedelmének meállapitására nem alkalmasak, mert ezek az 1921 szeptember 6-án létrejött egyezségi megállapodás előtt történtek, amely megállapodással az eredeti 6.70 cseh koronás egységár 3 cseh koronára szállíttatott le s ez időpontban az alperes a fellebbezési bíróság helyes következtetése szerint ismerte és számításba vette a cseh koronának időközben beállott áremelkedését. Habár az előadottak értelmében az alperes nem kellő teljesítése jogos alapot állapit meg a felperes követelésének átértékelt megítélésére, — mégis az anyagi jogot sérti a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése, hogy teljes átértékeléssel ítélte meg az alperes késedelme beállta időpontjában fennállott magyar korona értékben a felperes követelését; mert a korona értékcsökkenéséből eredő hátrány nem kizárólag az alperes mulasztására vezethető vissza, hanem olyan közismert gazdasági okok következménye, amelyek az egyesek cselekvőségétől független jellegüknél fogva nem róhatók kizárólag az egyik fél terhére. Ezekből az okokból a m. kir. Kúria a magyar korona értékében bekövetkezett csökkenésből eredő különbözetnek csak 40%-át Ítélte meg az alperes terhére róvhatónak. Kölcsön valorizációja. 33. A bírói gyakorlat a valorizálásnak az általános alapját a méltányosságban keresi, amiből következőleg semmi oly átértékelési igény nem Ítélhető igazolatlannak, amelynél az elutasítás a pénz elértéktelenedéséből eredő kárt méltánytalanul hagyná meg a hitelező terhén. (Kúria P. II. 5389/1925. sz. a. 1925 dec. 9-én.) Indokolás: A peres jogviszony tényállását ebből a jogfelfogásból vizsgálva, a fellebbezési bíróság által alperesek ellen megítélt mérsékelt valorizálást nem lehet helytelennek találni. Nem pedig, a fellebbezési bíróság által erre nézve felhozott okokon felül azét sem, mert az a szivélyesség, amellyel felperesek a követelésük megfizetésére alperesekkel szemközt az évek során át elvártak, az alperesek iránt viseltető rokoni kiméletességükből fakadt, amellyel szemben tehát valóban méltánytalannak mutatkoznék a kereseti hitelezési viszonynak olyan likvidálása, hogy alperesek az irántuk tanúsított elnézésnek felpereseket megkárosító következményeiből semmi részt se viseljenek. A valorizálás mértékének kérdésében alpereseknek a fellebbezési bíróság ítélete szerinti összegre vonatkozólag semmi panaszuk nem volt, felperesek csatlakozási kérelme szempontjából pedig a m. kir. Kúria azért nem talált a fellebbezési bíróság ítéleti rendelkezésén megmásítani valót, mert ugy ennek az Ítéletnek a tényállása — mint magunknak felpereseknek a válaszirati előadása szerint ők a most valorizáltatni kért hátralékos részletet az 1919. év folyamán még hajlandók lettek volna elfogadni; ehhez az időponthoz viszonyítva pedig a megítélt valorizálás az azóta bekövetkezett koronaromlási kárnak méltányosan valósítja meg a megosztását. Pénzkölcsön valorizációja. 34. A kölcsönt, mint u. n. tiszta pénztartozást, a birói gyakorlat csak akkor tekinti átértékelhetőnek, ha az adóst vétkes késedelem terheli, vagy ha a kölcsönből szerzett vagyonból aránytalanul gazdagodott. — 50%-os valorizáció. — Külföldi valuta fizetésére irányuló kérelemben a valorizációs kérelem benfoglaltatik. (Kúria P. II. 5779/1925. sz. a. 1925 nov. 26-án.) Indokolás: Alperesnek ily gazdagodására felperes tényállás megállapítását nem kérte; a vétkes késedelem azonban az 1919. évi juliurs hó 1-én bekövetkezett lejárattal egyidejűleg nem állhatott be, mert ebben az időben, amidőn felperes is Magyarországon tartózkodott — Magyarországon az u. n. tanácsköztársaság kezében volt a tényleges hatalom — és az ezáltal megteremtett gazdasági felbomlásban és súlyos anyagi helyzetben a nemfizető adós késedelme vétkesnek nem volt tekinthető. Vétkessége csak akkor állott be, midőn a proletárdiktatúra elmultával felperes az ő felhívására kamatokkal együtt 1919 december 31-ig felszámított tartozás összegét közölte alperessel, aki F/G. levelében a felszámítást helyesnek ismertééi, de a fizetést ismét halogatta és tartozásának kifizetésével évekig késedelmeskedett, noha értékes csipkegyüjteménye, és egyéb igóságai arra ele-