Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - A részvényesek védelme

38 KERESKEDELMI JOG 2. sz. zése, hogy a jelzett időponttól teljes átértékeléssel ítélte meg az áru cseh korona értékének a feladás idejében fennállott árfolyan szerinti magyar korona értékét, — mert az a körülmény, hogy ez az értékkülönbözet csakugyan felmerült, kizárólag nem hozható kapcsolatba az elperes mulasztásával, hanem a közismert gazdasági körülmények voltak azok, amelyek azt előidézték s ezért az kizárólag egyik fél terhére nem róható. Ezekből az okoból és arra való figyelemmel, hogy a jelen gazdasági helyzetben a hitelező, amennyiben ez reánézve jogsérelemmel nem jár, a felajánlott fizetést részletfizetésként is köteles nagyobb károsodás elhárítása végett elfogadni, a fennforgó esetben nem volt akadálya annak, hogy a felperes részére a B. és C. alattiak szerint nem kifejezetten végkiegyenlitésül kiutalt 78.396 koronát további igényei fentartásával résztörlesztésül elfogadja, a m. kir. Kúria az alperes késedelmének az előadottak szerint beállta 1922 április 16-tól annak a teljesítés felajánlása által való megszűnéséig 1923 augusztus 30-ig terjedő idő alatt a magyar korona értékében bekövetkezett csökkenésből előállott különbözetnek 30%-át és ennak a kifizetésig járó törvényes kamatát, — 1923 augusztus 30-tól a felperes hitelezői késedelmének beálltától pedig a tényleges fizetésig terjedő időre az előbb emiitett 30%-os értékkülönbözet és kamatának 30%-át Ítélte meg a felperesnek. 31. Ellenkező kikötés és ok hiányában azt kell feltételezni, hogy az ügyletkötő felek az adásvételi szerződésnél a viszonosságot, a kölcsönös érdekek teljes és valóságos kiegyenlítését és ennél az ügyletkötéskori fizetési eszköz akkori benső értékét tartották szem előtt és akarták megvalósítani. (Kúria P. II. 3698/1925. sz. a. 1925. nov. 25-én.) Indokolás: Az ellenkező felfogás arra vezetne, hogy az eladó, — hatalmi körén kivül eső, tehát hibája nélkül beállott gazdasági eltolódások folytán felette érzékenyen károsodnék, a vevő pedig minden érdem és alap nélkül az eladó rovására aránytalanul nagy előnyhöz jutna akkor, amikor azt lehet és kell feltételezni, hogy a felek ügyletkötésének nemcsak célja, hanem lényeges feltétele is: az érdekek jóhiszeműsége és valóságos kicserélése, tehát valóságos és anyagi érdekkiegyenlités volt. Ha tehát az ügyletkötésnek ez az alapja és célja a valuta leromlása folytán meghiúsult, nem lehet az osztó igazsággal összeegyeztetni, hogy a I pénzromlás káros következményeit csak a véletlen eladó viselje, mikor a vevő a vétel tárgyában reális és állandó értékkel rendelkezik. Nincs sem törvényes, sem birói gyakorlaton nyugvó alapja annak az alperesi védekezésnek, hogy érvényes jogszabályaink a kereskedelmi ügyletekből eredő követelések valorizálását kizárnák, vagy azt csak az adós késedelmére korlátoznák. De nem alapos az a védekezés sem, hogy a valorizálást már a felek megállapodása kizárta. Ugyanis az A. a. szerződés 17. pontjának abból a kikötéséből, hogy alperes a hátralékos részleteket a lejáratnál korábban csak felperesek beleegyezésével fizethette, nem lehet arra következtetni, hogy ezzel felperesek a pénzromlásnak a szerződéskötés óta bekövetkezett, előre nem látha- | tóan nagymérvű hátrányát teljes mértékben magukra kívánták volna vállalni. Az irányadó tényállás szerint alperes a hátralékos vételár fedezetére féléves lejáratú és félévenként meghosszabbitandó fedezeti váltókat adott felpereseknek, kiket azok leszámítolására feljogosított. A Bank r.-t. hajlandó is volt 1922. évi július havában e váltókat évi 16% kamat mellett leszámítolni és alperes bizonyítást ajánlott arra is, hogy még 1923. évi januárban is, noha ekkor már rendszerint csak magas kosztpénzre adtak kölcsönt, nevezett bank igazgatója még mindig -kész volt a váltókat mérsékelt kamat mellett leszámítolni; felperesek azonban a váltókat le nem számitoltatták. Ebben alperes a kárenyhítő kötelesség oly megsértését látta, mely felpereseket a valorizálásra való igényüktől megfosztotta. A kárenyhítés azonban csak akkor kötelesség, ha aránytalan megterhelés nélkül keresztülvihető. Midőn azonban alperes csak évi 8% kamat fizetésére kötelezte magát és a leszámítolás kamatterhének viselésére nem vállalkozott, a leszámítolás pedig évi 16%-ós kamatterhet rótt volna felperesekre és sem a prolongálásra, sem arra nem nyertek biztosítékot, hogy a váltókölcsönt valorizálatlanul kell majd visszafizetniük: a terhes és kockázatos leszámítolás elmulasztásával, mely az A. a. szerződés szerint csak joguk, de kötelességük nem volt, nem vétettek p kárenyhítő kötelesség ellen, annál kevésbé, mert a pénzromlás fokát csak utólagosan, visszatekintőleg lehetett átlátni, de annak mértéke és a leszámítolási kamathoz való viszonya előre látható nem volt és ekként nem tehetett felperesektől sem azt kívánni, hogy előre el tudják dönteni, vájjon inkább válasszák-e a magas leszámítolási kamatot és a váltó meghosszabbításának kockázatát, mint a folyamatos pénzromlás veszélyét. A valorizáció mértékére nézve azonban figyelembe kellett venni, hogy a pénzromlás oly országos csapás,. melynek következményei alól senki sem vonhatta ki magát és az abból eredő kárban mindkét fél résizt venni tartozik, továbbá, hogy éppen a rohamos pénzromlás idejében senkinek sem sikerült vagyonát teljes egészében átmenteni; hogy alperes ellenszolgáltatásul értékálló és saját előadása szerint is szépen jövedelmező vagyonhoz jutott; másrészt azonban azt a köztudomású tényt sem lehetett szem elől téveszteni, hogy az eladás óta beállott gazdasági válság az ipari vállalatok és ingatlanok értékére és jövedelmezőségére is csökkentőleg hatott. Mindeme körülmények méltányos figyelembevétele mellett az értékromlást oly módon találta a m. kir. Kúria megosztandónak, hogy annak csak 60%-át rótta az alperesre. Valu ta-val ori zá oi ó. 32. Effektivitás helyett — 40%-os valorizáció. (Knria P. IV. 185/1925. sz. a. 1925 nov. 5-én.) hidokolás: A fellebbezési bíróság az Ítéletében felsorolt bizonyítékoknak a Pp. 270. §-ának megfelelő indokolt mérlegelése alapján megtámadhatatlanul állapította meg tényállásként azt, hogy az alperes által Budapesten meg- és átvett áruk cseh koronában megállapított vételárának effektív cseh koronában leendő megfizetése semmiféle formában ki nem köttetett, — köveíkezéskép a K. T.