Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - A részvényesek védelme

2. sz. KERESKEDELMI JOG 37 lévő különiratai előadásából is kitűnik — a kérdéses időben a külföldi fizetési eszközök adásvétele korlátozva volt (6700/1922. M. E. sz. rendelet) és külföldi pénznemeknek törvényes uton való megszerzése akadályokba ütközött, arra pedig a felperes nem kötelezhető, hogy- olasz lirát zugforgalomban szerezzen és ezzel kihágást kövessen el. Ezért az adott esetben a felperes az alperes részéről E.... által magyar koronában felajánlott fizetést elfogadni nem volt köteles. Valorizáció. 28. Az átértékelésre nézve nem ennek érvényesítési időpontja, hanem a követés eredeti anyagának érvényesítési időpontja irányadó. (Kúria P. IV. 1162/1925. sz. a. 1925 dec. 17-én.) Indokolás: Alapos a felperesnek az a felülvizsgálati kérelme, amely átértékelési igénye terjedelmét nem az ennek érvényesítése időpontjában fennállott koronaérték alapulvételével, hanem követelése eredeti összegének (6000 korona) érvényesítése időpontja óta bekövetkezett koronaértékcsökkenés számbavételével kivánja elismertetni. Ennek helytállósága folytán arra a meg nem támadott tényre való figyelemmel, hogy az alperes az ellene a részitélettel megitélt 6000 korona vételárelőleget az átértékelési kérelem előterjesztéséig sem fizette meg a felperesnek, ki kell zárnia felperes terhére kárenyhítési kötelezettség megállapítását. Ehhez képest a m. kir. Kúria megállapította ugyan a felperes követelésének a kérelemhez képest a kereset beadásától, 1919 január 25-től való átértékeléséhez való jogát, azonban arra való tekintettel, hogy a korona értékcsökkenéséből eredő hátrány nem kizárólag az alperes mulasztására vezethető vissza, hanem olyan közismert gazdasági körülmények következménye, amely nem róható kizárólag az egyik fél terhére, annak megtérítéseképpen az alperest a korona értékcsökkenéséből a jelzett időponttól előállott különbözetnek csak 40 (negyven) %-ában találta méltányosan marasztalandónak s ennyiben helyet adva a felperes felülvizsgálati kérelmének, a fellebbezési bíróság ítéletét a per főtárgyára nézve a rendelkező rész szerint részben megváltoztatta, ezt meghaladólag ellenben a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította. 29. Viszonosság vizsgálata külföldi felperessel szemben. (Kúria P. VII. 5480/1925. sz. a. 1925. dec. 16-án.) indokolás: Felperes a vételár visszatérítés' címén követelt 55.500 korona összegnek a keresetindítás időpontja (1917. évi november hó közepe) szerinti értékben — valorizáltan— való megítélését kéri. Minthogy a felperes bécsi, tehát osztrák honos cég részére a kereseti követelés valorizált értékben — a valorizáció anyagi feltételeinek fennforgása esetén isi — csak abban az esetben Ítélhető meg, ha oly természetű követelések tekintetében az osztrák bíróságok is helyt adnak a magyar honosok részéről a valorizáció iránt előterjesztett kérelemnek, vagyis, ha ebben az irányban Ausztriával viszonosság áll fenn, amit az alperes kétségbe vont. A viszonosság fenn- vagy fénn nem forgásának kérdésében való és a bíróságokat kötelező nyilatkozattételre, vita esetén a Pp. 16. §-a értelmében a m. kir igazságügyminiszter hivatott. A fellebbezési bíróság Ítéletének idevonatkozó indokolásában az a megállapítás foglaltatik ugyan, hogy: a «jogszolgáltatás tekintetében Ausztriával ma is viszonosságban állunk», minthogy azonban ez az alperes által kétségbevont megállapítása nem a m. kir. igazságügyminiszternek nyilatkozatára van alapítva, — szükségessé vált annak a fellebbezési bíróság által a m. kir. igazságügyminiszterhez intézendő megkeresés utján való megállapítása, hogy az osztrák bíróságok a magyar állampolgárok által Ausztriában érvényesített, a béreseit tárgyául szolgáló követeléssel azonos jogi természetű követeléseket valorizált értékben ítélik-e meg? és ha igen: milyen mérvben valorizáltan? Vasutelleni valorizáció. 30. A pénz vásárló erejében beállott csökkenés folytán a hitelező követelésének átértékelt megítélését megengedő joggyakorlat által megállapított anyagi jogi erejű szabály határozza meg az alperesnek, mint az állam által fentartott üzemnek kötelezettségét is. Ebből folyóan pedig a pénztartozás késedelmes teljesítése esetén a hitelezőt megillető kártérítésről rendelkező 1923: XXXIX. t.-c. 8. §-ának kedvezményes rendelkezése nem zárja ki a felperes követelésének átértékelt megítélését az alperessel szemben sem. (Kúria P. IV. 7136/1925. sz. a. 1925 nov. 4-en.) Indokolás: Nincsen azért alapja az alperes azon felülvizsgálati érvelésének, mely a V. Ü. Sz. 88. §-ában szabályozott kártéritö felelősségét az 1923 : XXXIX. t.-c. 8. §-ának rendelkezésére való hivatkozással a szállítás közben elveszett áru cseh korona értékének a feladás idejében fennállott magyar korona árfolyam .szerint megállapított egyenértékében kivánja meghatározni, tekintet nélkül a korona vásárló erejében időközben beállott csökkenésre. A meg nem támadott ténymegállapítás szerint a felperes az 1921 február 25-én feladott áru elveszése miatt 1921 április 16-án felszólamlással élt, az alperes azonban az árunak feladáskori cseh korona egyenértékét ezen időpont szerinti árfolyamú magyar koronákban csak 1923 augusztus havában utalta ki a felperesnek, amikor a magyar korona értéke ennek az áru feladása időpontjában fennállott értékéhez képest jelentékenyen alacsonyabb volt, ezért a fellebbezési bíróságnak az alperesnek a korona időközben beállott értékcsökkenéséből eredő felelősségét megállapító döntése jogszabályt nem sért; ezen felelősség mértéke tekintetében pedig az az álláspontja, amely szerint az alperes fizetési késedelmének beálltát azon az alapon, hogy az áru kutatásakor az akkori zavaros viszonyok és az osztrák vasutakkal való érintkezés nehézségei miatt egy esztendő elegendő volt a felperes felszólamlásának elintézésére, a felszólamlástól számított egy esztendő elteltével 1922 április 16-ával állapította meg, a méltányos kárkiegyenlités szempontjának megfelel. Habár ezek szerint az alperes késedelme jogos alapot állapit meg a felperes követelésének átértékelt megítélésére nézve, — mégis az anyagi jogot sérti a fellebbezési bíróság azon rendelke-