Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - A részvényesek védelme

36 KERESKEDELMI JOG 2. sz. pel bifó, a, negyedrendű alperesével hasonló cég R. & Co. oég látta el. A további irányadó tényállás szerint elsőrendű alperes a fuvarozást teljesítő ü. G. T.-tól 1920. évi augusztus hó 23. napján kiváltott s 1921. évi március hó 4. napján elszállított s jelenleg; is nála tároló kereseti árunak a felperes részére leendő kiszolgáltatását a negyedrendű alperesnek ily irányú rendelkezése hiányában megtagadta. Ily tényállás mellett és mert az N. alatti szerint a feladó a, negyedrendű alperest az árunak a felperes részére leendő kiadására utasította, ezzel pedig a felperesnek az áru feletti rendelkezési jogát elismerte, alatptalanul panaszolja negyedrendű alperes a felperes kereshetőségi jogának a hiányát, mert felperes a feladó részéről reáruházott jog alapján a feladó jogaiba lépett s így a felaldó s a negyedrendű alperes között létesült szállitmányozási ügyletből eredő s az áru kiadására irányuló jogot — kifejezett engedményezés nélkül is — érvényesíteni jogosult annál is inkább, mert a C. alatti szerint a feladó csupán a felperes meghatalmazottjaként járt el azzal, hogy a kereseti árut a negyedrendű alperesnek a felperes részére leendő szállítmányozásával megbízta ez az alperes tehát már e megbízásból kifolyólag a feladónak mint megbízónak utasításait is követni tartozik. Vasút felelőssége. 26. A vasúti fuvarlevél átvétele — az áru átvétele nélkül nem állapítja meg a vasúti felelősséget. (Kúria P. IV. 737/1925. sz. a 1925 nov. 25-én) Indokolás: A meg nem támadott tényállás szerint az alperes vasút a felperesi jogelőde által az osztrák államvasút Hochfilzen állomásán vasúti szállítás végett átadott árut a. rendeltetési állomáson a fuvarlevéllel át nem vette, — amenynyiben csupán a fuvarlevelet vette át az osztrák államvasutaktól a küldemény nélkül, azonban a felperes jogelődjét (aki egy személyben feladó és címzett volt) az áru megérkezéséről értesítette és a fuvardijat tőle felvette. A N. E. és V. Ü. Sz. a fellebbezési bíróság által felhívott rendelkezései értelmében kártérítési igény a fuvarozási szerződés alapján a vasút ellen csak akkor támasztható, ha az a fuvarozási szerződésbe belépett azzal, hogy a fuvarozandó árukat tényleg átvette. Ez azonban a tényállás szerint be nem következett. Ilyen ténymegállapítás hiányában ezért a felperesnek az alperes ellen kárigénye a felhívott jogszabályok értelmében nincsen. A felperesnek anyagi jogszabály helytelen alkalmazására alapított felülvizsgálati támadása tehát alaposnak fel nem ismerhető. De nem állapitható meg a felperesnek igénye azért sem, hogy az áru meg nem érkezése miatti felszólamlásának elintézése körül az alperes vétkes gondatlanságot követett volna el. Erről már azért sem lehet szó, mert az alperes az előrebocsátottak szerint elvi szempontból sem lett volna visszkeresettel megtámadható, mert nem lépett be a fuvarozási szerződésbe. Az alperes akkor, amikor a felperes felszólamlását továbbította és a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított ténykedéseket végezte, az adott körülmények között a felszólamlás elintézése körül kellő érdeklődést tanúsított s ezzel tulajdonképpen csak szívességi aktust végzett. Az ugyancsak meg nem támadott tényállás szerinl a felszólamlás továbbbitásáról értesített felperes tudhatta, hogy az árut hol kell keresnie és kárigényét ki ellen kell érvényesítenie; ha tehát a kellő lépések megtételét elmulasztotta, holott a felszólamlása beadásakor, illetve a szállítási határidő lejártától számított 30 nap múlva az árut elveszettnek tekinthette és kárkövetelését a feladási vasút ellen nem érvényesítette, — ez a mulasztása az alperes ellen érvényesíthető igény alapja nem lehet. Valuta. 27. A hitelező az idegen valutában kikötött vételárra csak akkor köteles fizetést vagy részfizetést elfogadni, ha azon pénzen a kikötött idegen valutát minden akadály és nehézség nélkül megszerezheti. (Koria P. IV. 5702/1925. sz a. 1925. nov. 17-én.) Indokolás: Az irányadó tényállás szerint a felperes keresetének jogalapjául az a tény szolgál, hogy az alperes az F/B. alatti számlában, úgyszintén a C. alatti okiratban felsorolt árukát a felperestől meg- és átvette s azoknak összesen 7927.72 olasz lírát kitevő vételárát, valamint a C. alattiban meghatározott 70.000 német-osztrák korona költséget meg nem fizette. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának megfelelő indokolással állapította meg tényállásként lényegileg azt, hogy az alperes ugy az F/B alatti számlában, mint a G. alatti okiratban részletezett áruk vételárának valóságos olasz lírában, — a C. alatti okiratban jelzett 70.000 osztrák korona költségnek pedig valóságos osztrák koronában való megfizetésére kötelezte magát és e- ténymegállapítás körül a m. kir. Kúria sem iratellenességet, sem másnemű jogszabálysértést nem észlelt. — Az alperesnek ez iránti panasza hát alappal nem bír. Alaptalan az alperesnek az a panasza is. hogy a fellebbezési bíróság a kárenyhítési kötelezettségre vonatkozó anyagjogi szabályokat megsértette azzal, hogy ki nem mondotta azt, miszerint az E . . . . által magyar koronában felajánlóit fizetést a felperes a nagyobb károsodás elhárítása végett elfogadni és azt a lírának akkori árfolyama szerinti összegben, legrosszabb esetben a kereseti lira követelésére résztörlesztésül betudni volt volna köteles, hogy tehát ekként a fellebbezési bíróság az alperest a felperes egész kereseti lira követelésének megfizetésére helytelenül kötelezte. — Alaptalan ez a panasz azért, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben és különösen a kérdéses fizetésfelajánlás idején: 1924 január 16-án fenforgott közgazdasági viszonyok között, amikor az egyes pénznemek nemzetközi értéke ingadozó s nevezetesen a' magyar korona értéke csökkenő irányzatú volt, — a hitelező a bár a szerződési kikötéstől eltérő, de a fizetési helyen forgalomban levő országos pénznemben felajánlott fizetést, sőt részfizetést is a nagyobb károsodás elhárítása végett elfogadni köteles ugyan, de csak abban az esetben, ha az reá nézve jogsérelemmel, hátránnyal nem jár, vagyis akkor, ha a más pénznemben fizetett összegért a fizetés helyén a neki a szerződés értelmében járó fizetési eszközt minden nehézség és akadály nélkül megszerezheti s igy a jogos követeléséhez ilyen uton és módon könnyen juthat. Ez az eset azonban ezúttal fenn nem forog, mert amint az magának az alperesnek 14. sorszám alatt