Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - A részvényesek védelme

2. sz. KERESKEDELMI JOG 35 HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 21. A forgalom biztonsága megkívánja, hogy rendszerint csak a kifejezésre jutott akarat s nem a belső szándék vagy feltevés alapján biráltassék el a felek jogviszonya; de ha az akaratkijelentés oly mértékben áll -ellentétben a józan gazdasáyi felfogással, hogy azt a másik szerződő félnek szükségkép fel kellett ismernie, akkor a nyilván téves nyilatkozatra a másik fél jóhiszeműen alapithat jogokat. (Kúria P. IV. 793/1925. sz. a. 1925 nov. 26-án.) Indokok: Nem sért lóhát a fellebbezési bíróság állásfoglalása irányadó anyagi jogszabályt, minthogy döntése a megállapított tényállásból okszerűen folyik, e tényállás pedig sikerrel meg nem támadható, mert az F/l—3. jelű kalkulációs jegyzeteknek s a kapcsolatos szakvéleményeknek megfelel! az a megállapítás, hogy a fürészárunál és a puhafaárunál, melyek az ügylet túlnyomó részét teszik nyilvánvalóan téves volt a 2000 és 1800 K-ás egységáron végzett számvetés és hogy csupán e két tétel rendes árának megfelelő búzamennyiség az egész megvett árumennyiség ellenértékeként kikötött búzamennyiségnek több, mint kétszeresét tette volna ki s így okszerű a fellebbezési bíróságnak a tévedés tenyéré s arra vonatkozó*megállapitása, hogy ezt a felperesnek szakember létére szükségkép fel kellett már az ügyletkötéskor ismernie, tehát az eladó fél részéről lényeges tévedésből keletkezett ügyletből, joghatályos akaratmegegyezés hiányában a felperes jogokat nem származtathat. Árdrágítás. 22. A datolya nálunk nem közszükségleti cikk, nem tárgya a közfogyasztásnak s nem szolgálja azt a célt, hogy az átlagos életviszonyok között élő ember részéről táplálkozásra használtassék. (Kúria P. VII. 3793/1925. sz. a. 1925 dec. 2-án.) Indokok: A kereset alapjául szolgáló ügyletre tehát nem alkalmazható a 3678/1917. M E. sz. rendelet 13. §-a s igy ai fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy e szakasz rendelkezései alapján a felpereseket keresetükkel elutasította. Alkalmazott. 23. A bírói gyakorlat szerint az ipartörvény rendelkezésétől eltérő egyévi felmondási idő csak olyan alkalmazottakat illet meg, akiknek magasabb képzettségük van és önálló rendelkezéssel felruházott vezetői hatáskörrel és ennek megfelelő magasabb díjazással vannak alkalmazva. (Kúria Rp. II. 7188/1925. sz. a. — 1925 dec. 1-én.) Indokok: Nem vitás, hogy felperes főiskolai, tehát magasabb képzettséggel nem bírt és vezető hatásköre nem terjedt ki az alperes részvénytársaság egész f.. . i gyárára, hanem ebben a gyárban, mely több osztályból, nevezetesen vasöntödéből, zománcozó, továbbá kályhagyári és sajtoló meg bádogos osztályból állott, az összefüggő bádogos és sajtoló osztályoknak és ezek nielléküzemeinek volt az üzemvezetője, akinek hatásköre és rendelkezési joga annyiban volt önálló, hogy a munkásokat maga fogadhatta fel és bocsáthatta el, és ebben az üzemágban önállóan létesíthetett a gyártás egyszerűsítését célzó uj szerszámok és gépek bevezetésével járó reformokat, de a gyárvezetőnek alá volt rendelve; sem képviseleti, sem cégjegyzési joga nem volt és tevékenysége kizárólag a gyártásra szorítkozván, magának az üzletvitelben vezető és rendelkező hatáskörrel nem bírt. Eszerint, a felperest nem illette oly önálló vezető és rendelkező jog, mely őt egyévi felmondási időre jogosítaná fel. Ellenben az a hatásköre, mely őt az alperes gyára egy fontos osztályának élére állította, ahol az üzemnek technikai és munkásokat felfogadó adminisztratív vezetője volt; kiemeli őt a fontosabb teendőkkel megbízott és az ipart. 92. §-a alá eső közönséges ipari alkalmazottak sorából és ekként megfelelő felmondási idejét nem az 1884:XVII. t.-c, hanem az általános magánjogi szabályokon alapuló birói döntés szabályozza, A m. kir. Kúria pedig, felperesnek fentemlitett munkakörére való tekintettel, hathavi felmondási időt talált megfelelőnek. 24. A kártérítés mennyiségéltek kérdésében a kir. Kúriának jogi álláspontja* az, hogy határozott időtartamra kötött szerződési szolgálati jogviszonynak időelőtti megszűnte esetén az alkalmazott csak az abból eredő kárát követelheti — a kártérítésre irányadó általános jogelvek szerint —, hogy hasonló javadalmazással egybekötött alkalmazást saját hibáján kívül nem kaphatott. (Kúria P II. 5931/1925. sz. a. — 1925 nov. 24-én.) Szállítmányozás. 25. K. T. 390. §-ában jelzett rövidebb, 1 évi elévülés el nem veszett áru követelésére nem vonatkozik. — Feladó és átvevő kereshetőségi joga. (Kúria P. VII. 3798/1925. sz, a. 1925 dec. 3-án.) Indokok: I. A nem vitás tényállás szerint a kereseti áru elsőrendű alperesnél tárol, az tehát nem tekinthető elveszettnek s igy az annak kiadására irányuló keresetre a K. T. 390. §-ában meghatározott egyévi elévülési idő nem alkalmazható. II. Az irányadó tényállás szerint a kereseti árut a Sch. & D. mehlisi cég, mint eladó adta fel a felperes mint vevő részére az attól a G. alattiban nyert meghatalmazás alapján. Az eladó a negyedrendű alperest bizta meg a kereseti árunak Budapestre leendő szállítmányozásával s ennek utasításához képest adta át azt az E. D. G. T.-nak, mint fuvarozónak s ugyancsak negyedrendű alperes jelölte ki az elsőrendű alperest — közvetett szállítmányozóként — arra, hogy a Budapesten átveendő árut felperesnek kiszolgáltatja. Negyedrendű alperes a tényállást megtámadta ugyan, e panasz azonban alaptalan, mert .a nem kifogásolt N. és S. alatti okiratok tartalmából kétségtelen, hogy a kereseti árunak Budapestre leendő fuvarozásával a negyedrendű alperes bízta meg a fentnevezett hajózási társaságot s hogy ugyancsak negyedrendű alperes utasítására szállította az árut a feladó Regensburgba azoknak továbbfuvaroztatása céljából. E levelek tartalmának helyes értelmezésével állapította meg tehát a fellebbezési biróság azt, hogy a szállítmányozást a negyedrendű alperes s nem Regensburgban telep-