Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - Valorizációs vita a Jogászegyletben

16 KERESKEDELMI JOG 1. 82. kielégítés a fenforgó esetben a kártérítést helyettesíti; ennélfogva a felperes által bizonyítani kívánt az a körülmény, hogy őt a szolgálati viszony megszüntetése folytán érte-e a másfélévi járandóságait meghaladó kár, vagy nem, az ügy elbírálása szempontjából nem döntő. A fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperes másfélévre járó illetményeit végkielégítésképpen az elbocsátás idején 1923 április 1-én- volt havi fizetésmértéke szerint Ítélte meg és a később a többi alkalmazottaknál bekövetkezett, fizetésemelést számításba nem vette, jogszabályt nem sértett, mert a végkielégítés az elbocsátással egészben esedékessé válván, arra a később bekövetkezett fizetésemelés annál kevésbé lehetett befolyással, mivel a felperes illetményei az esedékesség napjától valorizálva ítéltettek meg, ez pedig a pénz értékének csökkenése folytán bekövetkezett fizetésemeléseket pótolja. Részvénytársaság. 4. A közgyűlés alakszerűségének megítélésére egyedül a beterjeszteti jegyzőkönyv és mellékletei szolgálhatnak és a jegyzőkönyv utólag ;s kiigazításának helye nem lehet. (Kúria P. IV. 549/1925. sz. a. 1925 nov. 18-án.) Minthogy pedig az állandó bírói gyakorlat értelmében oly esetben, midőn a közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a részvényesek közül kik voltak személyesen jelen s kik vettek részt meghatalmazott által s névszerint ki volt a képviselőjük, akkor a közgyűlésen hozott határozatok alaki hiányosság miatt megtámahatók: a közgyűlési jegyzőkönyv adott tartalma alapján veendő a határozatok érvényessége feltételéül szolgáló alaki kellékek megléte vizsgálat alá. A megtámadott határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvből a jelenlevők névszerint való felsorolása hiányzik és a szavazás eredményénél felsorolt nevek és részvénymennyiség mellett sincs megjelölve, hogy az egyes részvénytulajdonosok személyesen vagy ki által képviselten gyakorolták szavazatjogukat. Kamat. 5 A törvényben megengedettnél magasabb kamat kikötése csak a pénzromlás ellenértéke gyanánt lehet gazdaságilag indokolt és ennélfogva jogosult; ott azonban, ahol a hitelező valorizációs kikötést tesz, ott ily esetben az uzsoratörvény nyer alkalmazást. (Kúria P. II. 4594/1925. sz. a. 1925 nov. 19-én.) Indokolás: A meg nem támadott tényállás szerint felperes 1923. évi december hó 3-án három hóra 6.000,000 K kölcsönt adott alperesnek azzal a kikötéssel, hogy az 0.0302 zürichi árfolyam sízerint valorizálva fizetendő vissza és a tőke után ugyancsak valorizált heti 3% kamat fizetendő. Az A. a. kölcsönszerződésben e kamat akként burkoltatott el, hogy az első hóra eső kamat előre levonatván, alperes csak 5.280,000 K-t kapott kézhez és 7.440,000 K tőke felvételét ismerte el, a a további kéthavi kamat tőketörlesztési részlet, a három hó után folyó kamat pedig kötbér alakjában szerepel. Nincs törvényes akadálya, sőt az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-ából egyenesen folyik, hogy a hitelező a pénzromlás következményei ellen a valorizálás kikötésével szerződésileg védje magát. Az ily szerződés érvényes és mivel éppen a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányának fentartását célozza, uzsorás szerződésnek nem tekinthető. A törvényben megengedettnél magasabb kamat kikötése azonban csak a pénzromlás ellenértéke gyanánt lehet gazdaságilag indokolt és ennélfogva jogosult; ámde ott, ahol a hitelező a pénzromlás következményei ellen a valorizálás kikötésével már védekezett, a magasabb kamat elvesztette a gazdasági létjogosultságát is; és ezért az 1877 : VIII. t.-c. 4. §-a értelmében 8%-nál magasabb kamat meg nem Ítélhető. Alperes tehát a kölcsönösszeget és annak a keresetben 1923 december 3-ától 1924. évi augusztus 31-ig követelt kamata fejében 8%-ot valorizáltál! köteles megfizetni; ezt meghaladó követeléshez azonban felperesnek nincs joga. A tovább folyó kamat megítélése kérelem hiánvában mellőztetett. 6. Az 1923:XXXIX. t.-c. 7. §-a nem helyezte hatályon kívül az uzsoratörvény rendelkezéseit. (Kúria P. II. 5302/1925 sz. a. 1925 nov. 12-én.) Indokok: Peres felek az alperesek által a felperesektől megvett malom és malomberendezés vételárát a buza, tehát a termény forgalmi ára, mint értékmérő szerint határozták meg, továbbá, hogy a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó ennek a terménynek mennyiségében fejezték ki. Ennek a megállapításnak pedig jogi folyománya a fellebbezési bíróság által is felhívott 1923. évi XXXIX. t.-c. 4. §. 2. bekezdése alapján az, hogy ugyanezen t.-c. 2. §-ában foglalt, a késedelmi kamatot pótló kártérítésnek helye nem lehet, felperesek a kikötött heti 2% buzakamatot sem igényelhetik, hanem az A. alatti szerződés fenti rendelkezése által kikötöttnek tekintett, az 1877. évi VIII. t.-c. 4. §-ban irt 8% legmagasabb kamatra tarthatnak csak számot. Az 1923. évi XXXIX. t.-c. 5. §-a nem zárja elvileg ki, hogy a hitelező a 4. §. alapján járó öszszegen felül bizonyított magasabb kárának megtérítését az általános jogszabályok szerint követelhesse. Erre nézve a felperesek azt adták elő, és ezt tanukkal is bizonyítani kívánták, hogy a magasabb kár, mint a felperesektől a malom azonnali birtokbaadása folytán elvont haszon a felek megállapodása szerint az A. alatti szerződésben meghatározott heti fél és két százalékos kamatba volt beszámítva. A fellebbezési bíróság azonban a fenti tényre felajánlott bizonyítást a Pp. 270. §. értelmében helyesen mellőzte, mert az A. alatti szerződésnek a felek által irányadónak elfogadott rendelkezései ezt a fél és kettő százalékot kifejezetten kamatképen határozzák meg, az írásbeli szerződés rendelkezéseivel ellentétben álló fenti tényre felajánlott bizonyítás tehát helyt nem foghat. Felpereseknek eljárási jogszabálysértés címén emelt panaszuk alaptalan. Az 1923. évi XXXIX. t.-c. 4. §-nak rendelkezése szerint tehát, figyelemmel az ugyanazon törvény 7. §-ban foglalt arra a rendelkezésre is, hogy a törvény hatályossága alá eső tartozásokra csak a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kamatokra vonatkozó és ezzel a törvénnyel ellenkező rendelkezései nem nyernek alkalmazást, de ez a 7-ik §. nem helyezte hatályon kívül sem az uzsora-