Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A hitelvédelem reformja, különös tekintettel a csődjog reformjára

178 elsősorban a háborútól sújtott vétlen adóst akarta az egyezség révébe bevezetni, az eset­ben, ha hitelezőiknek valamelyike azl aka­dályozná. A rendeletnek célja volt konzerválni a meg­tevő vállalatokat és azokal a csődbéli meg­semmisüléstől — feltételezve jóhiszeműségü­ket — védeni. Ausztriában a kényszeregyezségi rendelet már 1914. év végén megjeleni, még pedig a megreformáll csődjoggal együtt. Az 1916-ban megjelent magyar kényszeregyezségi rende­letet, amely nagyjából azonos eszmekörben mozgott, mint az osztrák K.-rendelet, általá­ban ugy fogták lel. mini egyrészt a háború által sújtott adósok gazdasági exiszlenciájá­nak védelmét és másrészt az elantikválódott csőd jogúnk sz u rro gá t u má t. A kényszeregyezségi rendelet megjelenése után éveken keresztül a kényszeregyezkedés igen szórványos jelenség yolt. Ennek egyik oka voll. hogy a pénzromlás és a valorizáció hiánya az adósnak tartozását úgyis leapasz­totta annyira, hogy a követelés nominális összege a hitelezőkre' nézve elvesztette1 minden jelentőségét. Amikor a háboruutáni inflációs világ egyes gründolási periódusaira elkövet­kezett a böjt, a kény szeregyezségi rendelet nyújtotta kényelmes egyezkedési mód. a ren­deletnek azok a kedvezményei, amelyek ere­detileg a háború állal sújtott adósokra voltak mérve, készen kínálkoztak azoknak is, akik­nek üzleti összeomlásában a könnyelműség és a rosszhiszeműség sokkal nagyobb kompo­nens volt, mint a krízisnek elementáris ha­tásai. Megkezdődött gazdasági történetünkben egy uj jelenség, melynek fejezetére ezt a cí­met irhatnók: A kényszeregyezség mint üzlet. A helyzet ma nagy általánosságban a követ­kező: Az a tapasztalai, hogy a csődből a máso­dik osztályú hitelező még elvétve sem kap számbavehető kvótát, annyira a köztudatba ment át, hogy a csődeljárás valóságos fegyver az adós kezében hitelezője ellen. A kényszeregyezségi eljárás pedig ments­vára lett az adósok minden kategóriájának. Mielőtt rátérnék a kényszeregyezségi ren­deletnek egyéb belső szerkezetei hibáira, a lentiekből önként adódik annak megállapí­tása, hogy a kényszeregyezésig a rendelet leg­nagyobb hibája az, hogy nincsen mögötte egy hatásos, a hitelezők érdekét érvényre juttatni alkalmas csődeljárás. A K. e. belső hibái. Az uj kényszeregyezségi rendelet bizonyára számot vetve a mai csődeljárás nagy hátrá­nyaival, nagy jóindulattal segíteni akar azon. hogy egy-két, rendszeriül kisebb hitelező merev maga tartása ne akadályozza az egyez­ség létrejöttét és a csőd torkába ne vesse a még menthető vagyonrészekel. Hogy a/ egyezkedés ellen állást foglaló esetleges kisebbségek támadási erejét csökkentse, az u j rendelet főleg két irányban változtatót! az ed­digi K. e. rendeleten. Egyrészl igyekezett módot adni arra, hogy a par conditiö creditorum éhnek megsértése ne veszélyeztethesse az egyezség sorsát, ha az a követelések égy bizonyos kisebb csoportjá­nál az ÖHE előtti egyezség esetén be nem tartatott. Ezzel mód van az egyezség ellen állási foglalók leszerelésére, akik minden na­gyobb keresés nélkül a fizetésképtelenségi ese­teknek túlnyomó nagy százalékában megta­lálják azokat a bűnös, vétkes cselekményeket* amelyek az egyezségi eljárás megszüntetését, vagy jóváhagyás megtagadását vonhatják ma­guk után. A másik irányban a törvényhozó felismerte azt a gyakorlati emberek által régen hangoz­tatott lényt, hogy a birói kényszeregyezségi eljárás egyrészt az eljárási formák, másrészt a bírósági adminisztráció túlterheltsége és lassúsága okából nem egészen ideális és ho­norálta azt a nézetet, amely a legcélravezetőbb egyezkedésnek a magánegyezkedést tartja, lévén az rendszerint a leggyorsabb és költsé­gek szempontjából a legkevésbé terhes. Hitelezői oldalról is megnyilvánult az a kí­vánság, hogy a K. e. előtt kötelező legyen a magánegyezkedés megkísérlése. Többen kí­vánták, hogy az adós a fizetésképtelenség deklarálása után bizonyos rövid időre terjedő kiméleti időt kapjon, amely alatt ellene eset­leg Végrehajtást foganatosítani ne lehessen és amely alatt az adós a hitelezővel a magán egyezkedést megkísérelheti. További kívána­lom volt, hogy az esetben, ha magánegyezség a hitelezőknek kvalifikált többségével sike­rült, de kisebbség akadályozta, mód adassék arra. hogy a kényszeregyezségi eljárásban a magánegyezség alatt nyert hozzájárulás ér­vényre jusson és a kisebbség viselje a maga­tartása folytán szükségessé vált kényszer­egyezségi eljárás költségeit, ha az egyezség egyébként jóváhagyatnék és az adós jóhisze­műsége nyilvánvaló. A kényszeregyezségi rendelet azoknak, akik a kötelező magánegyezkedést kívánták, megle­petést szállított: egy kényszeregyezségi eljá rás helyeit kettőt. Egy kényszeregyezséget az ezen célra alakított és éppenséggel nem költ­ségmentesen működő uj szervezetnél, az OHE-nél, és maradt még az erre következ­hető másik kényszeregyezség a bíróságnál. \rra természetesen senki sem gondolt, hogy ezenkívül természetszerűleg megmaradt az a harmadik egyezkedési eljárás, amely a leg­természetesebb, rendszeriül a leggyorsabb és legköltségmentesebb, amelyet az élet fejles/ tett ki, a békés, az OHE-mentes, igazi magán­egyezkedés.

Next

/
Thumbnails
Contents