Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A hitelvédelem reformja, különös tekintettel a csődjog reformjára

KERESKEDELMI JOG 1*9 Ennek az ötletes megoldásnak az eredménye most az lett, hogy a rendeletben egyidejűleg megreformált csődbeti kény szeregyezségi eljárással együtt most immár minden közönséges adósnak négy különféle kényszeregyezségi mód között lehel választani, sót azok közül többet egymásután követő sorrendben kihasználni és aktiváinak teljes elfogytáig a maga megélhetését is biztosítani. Ha azonban valaki előkelőbb adós és valami lyen pénzintézet érdekkörébe tartozik, akkor még egyéb ut is áll rendelkezésére a Pénzintézeti Központ asszisztenciájával. Hogy a rendeletbe ez az OHE előtti kényszermagánegyezség belecsúszhatott, csak annak tudható be, hogy a gyakorlati jogászkörök véleménye kellően érvényre nem jutott és a rendelet szerkesztői a gyakorlati élet követelményeiről kellően alig tájékozódhattak. Az OHE-nek beiktatása, ha nem is egész birói, de valami hasonló hatáskörrel a gyakorlati élet szükségletei által egyáltalában nem volt indokolva. Elméleti jogászi szempontból pedig egyenesen elvetendő. Senkinek sem lehet kifogása ellene, hogy alakuljon Magyarországon egy Országos Hitelvédelmi Egylet, amely a hitelválság bajaival foglalkozzék és a hitelezőknek felkérésére információkat nyújtson, adatokat gyűjtsön és a hitelvédelem kiépítését propagálja. Sőt rendkívül értékes szolgálatot tehet ezzel a köznek, aminthogy az intézmény jelenlegi vezetőjét e tekintetben elismerés is illeti. De semmi jogos indoka nincs annak, hogy a magánegyezkedés csak akkor legyen annak elismerve, ha a hitelezők az OHE, illetve az OHE által kijelölt Védegylet asztalánál ülnek össze. Amint az OHE-nek alapszabályaiból később kiderül, az OHE csak keret és az OHE expoziturájaként kinevezett védegyletek és szakmaegyesületek gyakorolják az OHE feladatait az egyezkedéseknél. A védegyesületek, kereskedőknek magánegyesületei azzal a feladattal, hogy tagjaikat inzolvenciás eseteknél információval ellássák, köztük egységes álláspont kialakulását elősegítsék és ennél az együttesen fellépő hitelezőcsoportoknak nagyobb súlyt és a közös képviselettel bizonyos költségkímélést jelentsenek. Ezek a hitelező védegyletek azonban korántsem ölelik fel a szakma hitelezőinek egészét. Az ipari cikkek legnagyobb részében importra szoruló országban, mint Magyarország, a kereskedelem és ipar legnagyobb részében külföldi hitelezők utján animentáltatik. akik túlnyomó többségükben távol állnak minden Védegylettől, de távol áll a Védegylettől a hazai hitelezőknek igen jelentékeny része is. A Védegyletek között vannak, amelyek hasznos munkát fejtettek ki a múltban és í'ejthetnek ki a jövőben is azzal, hogy a saját tagjaikat egységes állásfoglalásra hozzák és a többi hitelezőkkel karöltve igyekeznek adós helyzetét és gestióját kivizsgálni. A Védegyletek alapszabályszerü munkáját nem is akarom itt kifogásolni. De a hitelezői autonómia súlyos megsértése volt ezekkel a Védegyleteket az OHÉ-en keresztül mint az összes hitelezők negotiorum gestorát egyrészt a hitelezők és adós, másrészt a hitelezők és bíróság közé beiktatni. Fel kell tegyem azt a kérdést, kit képviselnek az OHE és expoziturái az egyezkedési eljárásban? A bíróságot? Azt halljuk, nem! Az adóst sem! A hitelezőket szintén nem, mert azoknak túlnyomó nagy száma teljesen távol áll az OHE-től és nem hajlandó a követelést1 feletti gyámkodást az OHE-re bízni. Véleményem szerint az OHE alatti kényszerű magánegyezkedést el kell ejteni annál is inkább, mert a gyakorlati életben az igazi magánegyezkedés helyét el nem foglalhatja, csak az eljárást nyújtja és felesleges költségtöbbletet jelent. A kényszeregyezségi eljárásnak további nagy hibája, hogy egész szerkezetében kínálkozik arra, hogy az egyezségi kvóta törlesztésének kezdete minél messzebbre kitolódjék. A törlesztések csak a jogerőre emelkedett egyezség közzététele után kezdődhetnek. Ez máris jelent az . adósnak közel egyesztendős, de nem egy esetben annál is több haladékot, csak a részletfizetések megkezdésére. Ez sehogy sem áll összhangban a rendeletnek azon egyéb intézkedéseivel, amelyek lehetővé teszik, hogy az adós a kényszeregyezségi eljárás alatt is folytassa üzleti tevékenységét a vagyonfelügyelő ellenőrzése mellett, aktíváit értékesítse és bevételekre tegyen szert. Ha aztán az adós nem egészen jóhiszemű és közismert mesterfogásokkal, mint felvásárolt követelések alapján, a saját egyezsége ellen beadott jogorvoslattal az egyezség jogerejét és a közzétételt még jobban kitolhatja, gyakori eset, hogy mire a részletfizetések kezdete megkezdődik, az aktívák már elfogynak. De a jóhiszemű adósokra is káros az egyez ségi eljárás hoszadalmassága. Az eljárási költségek sem csökkentek. A vagyonfelügyelő 4—6 százalékot, a szakértő 2—3 százalékot visz el; a bírósági illetékre több mint 1 és fél százalékot, az OHE és Hitelező Védegylet, amely az ügyet letárgyalta, 600 millió tiszta aktívumért 4 százalékot, 2 milliárdig 3 száza lékot, 5 milliárdig 2 százalékot, azonfelül 1 százalékot kap, ha az adósnak a saját képviseltetésével járó kiadásait, amelyet a kényszeregyezségi eljárás hosszadalmassága csak fokoz, még hozzávesszük, akkor nyugodtan