Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Mily törvényes biztosítékokkal hárítható el a hazai részvénytársaságokban külföldieknek túlzott befolyása

168 KERESKEDELMI JOG 10. sz. a cégjegyzék létesítéséről szóló törvényben megjelölt személyeken kivül a korlátolt felelősségű társaságok tagjainak honosságára is előírja ugyanazt a nyilvánosságot. A cégjegyzék publicitását egyébként Franciaországban gyakorlatilag előmozdítja az az ujabb keletű törvény2, amely a cégjegyzésre kötelezett kereskedőktől és kereskedelmi társaságoktól kereskedelmi irataikon (számláikon, leveleiken, megrendeléseiken, árjegyzékeiken) a cég bejegyzését eszközlő törvényszéknek s a bejegyzés számának megjelölését kívánja. A cégjegyzék létesítéséről szóló 1919 március 18.-i francia törvény a háborús észjárás légkörében jött létre, annak tulajdonitható, hogy a honosság bejelentésénél oly messzemenő részleteket kíván, hogy a fennálló honosság megjelölésén tul, az eredeti honosságra s a honosság közbenső változásaira is kiterjed figyelme. Ilyen rendőri ellenőrzés nem szükséges a részvénytársaságokban, ez a gazdasági életben túlmegy a célon. Azonban az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak honosságát és lakhelyét bejegyezni és kihirdetni mindenesetre szükségesnek látszik; ennek jelentős szerep jut a túlságos külföldi befolyás elhárításánál. Az ujabb svájci törvénytervezetek is megkívánják ezt a nyilvánosságot. Eugen Huber dr. professzor 1919. évi tervezete (Entwurf eines Bundesgesetzes betreffend Revision der Titel XXIV bis XXXIH des Obligationenrechts) 704. §-ában megkívánja az igazgatók s a számvizsgálók honosságának és lakóhelyének a cégjegyzékbe bejegyzés végett való bejelentését. Ugyanezt megkívánja A. Hoffmann dr. 1923-iki tervezete (II. Entwurf eines Bundesgesetzes betreffend Revision der Titel XXIV bis XXXIII des Obligationenrechts), amely a cégjegyzékbe való bejegyzésén tul emez adatoknak még kivonatban közzétételét is rendeli. E tervezet 656. §-a szerint: ,,In das Handelsregister sind einzutragen und im Auszug zu veröfTentlichen: 1., 2., 8. die Namen der Mitglieder der Verwaltung und der Vertreter, unter Angabe des Heimatortes oder der Staatsangehörigkeit und des Wohnortes." A tervezet szerkesztője indokoló jelentésében megjegyzi a 656. §. e 8. pontjára vonatkozólag, hogy e rendelkezés egyik leglényegesebb eszköze az idegen túlsúly veszélye ellen való küzdelemnek („eines der wesentlichsten Mittel im Kampfe gegen die Überfremdungsgefahr"). 2 Az 1923 június l.-i törvénynek (Rendant obligatoire sur tous les papiers de commerce, factu.res etc. des commercants l'indication de l'immatriculation au registre du commerce) az 1924 március 17.-Í törvény által módosított 1. §-a, Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai honosságának nyilvánossága valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy az idegen befő lyás nehezebben jut túlsúlyra a részvénytársaságokban. Azonban ennek a nyilvánosságnak megkövetelése nem elég hatékony, «' mellett erősebb garanciát kell szerezni a tel jesen idegen vezetés elháritására. Ilyennek kinálkozik annak megkövetelésé, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak legalább fele belföldi lakos, magyar állampolgár legyen. Több állam előírja bizonyos tárgyú részvénytársasági vállalataira, — amelyek az állam érdekeivel közvetlenebb kapcsolatban vannak, — azt a követelményt, hogy az igazgatóság tagjai mind, vagy bizonyos részben belföldi állampolgárok legyenek. Ilyen irányú általános, minden részvénytársaságra vonatkozó rendelkezéssel is találkozunk. Általánosan követeli meg Románia kereskedelmi törvényének 239. §-ában honos részvénytársaságaira, hogy az igazgatóság tagjainak legalább egyharmadrésze román állampolgár legyen. Svédország 1910 augusztus 12-iki törvénye (életbelépett 1912 január 1-én), amelynek jellemző sajátsága a bemutatóra szóló résszvények quasi-tilalma (— ugyanis névre szóló részvényeket kövelel s csak királyi engedéllyel létesithetők bemutatóra szóló részvények —) az igazgatókra előirja, hogy svédországi lakos, svéd állampolgárok legye nek. Ettől csak királyi engedéllyel lehet eltérni, de ilyenkor is legfeljebb egyharmadrésze az igazgatóságnak állhat idegen állampolgárokból, vagy Svédország határain kivül lakó svéd honpolgárokból. Franciaországban ilyen általános előírással nem találkozunk, bár a jogi irodalom tekintélyes része óhajtja (igy Lyon-Caen és Percerou; Thaller még messzebb menne). Emlitésreméltó azonban Millerand 1920 január 27.-i törvényjavaslata (rélatif á la possession d'immeubles en Francé par des étranger), amely megszorításnak veti alá ama francia társaságok ingatlanszerzését, amelyek igazgatása nem túlnyomóan francia állampolgárok kezében van. Svájc 1919 július 8.-Í rendelete 11. §-ában megkívánja, hogy a részvénytársaság igazgatója, vagy ha több van, akkor igazgatóinak többsége svájci lakos és állampolgár legyen. Svájci lakosnak és állampolgárnak kell lenni a betéti részvénytársaságban a felügyelőbizottsági tagok többségének is. Huber dr. 1919. évi törvénytervezete (760. íj ában), valamint Hoffmann dr. 1923-as tervezete (726. §-ában) egybehangzóan kívánják: „Mindestens die Hálfte der Mitglieder der