Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Mily törvényes biztosítékokkal hárítható el a hazai részvénytársaságokban külföldieknek túlzott befolyása

166 KERESKEDELMI JOG 10. sz. alapszabályaiban meghatározott céltól, úgyszintén, ha szervei által az állam érdekeivel ellentétes irányba jut. A japán kereskedelmi törvény (1911:LXXIII.) pedig 48. §-ában kimondja, hogy ha a kereskedelmi társaság a közrend, vagy a jó erkölcsök ellen cselekszik, a törvényszék — az ügyész kérelmére, vagy hivatalból — a feloszlatását rendelheti el. Legfeljebb az 1899. évi szeptember 21.-Í porosz törvény 4. §-ának rendelkezését közelitheti meg a magyar jog. Csak megközelitheti, mert még ez a rendelkezés is tul tág jogot ad a hatóság kezébe. E rendelkezés a részvénytársaság feloszlatását megengedi akkor, ha a társaság törvényellenes tevékenysége, vagy vétkes mulasztása a közérdeket veszélyezteti. A törvényellenesség minden esetben szükséges volna a feloszlatás feltételéül s ily esetben is csak birói hatóságnak lehetne megadni a feloszlatás jogát. Efféle rendelkezés azonban csak kirivó esetekben juthat alkalmazásra, inkább utólagos hatással bir, ugy, hogy emellett is szükséges volna olyan törvényes garanciákat keresni, amelyek a nemzeti érdekeket oltalmazzák, amelyek annak megelőzését célozzák, hogy a részvénytársaság a hazai érdekek ellen működjék, amelyek elhárítani igyekeznek a részvénytársaságtól a túlnyomó idegen befolyást. Franciaországban Prat 1915 augusztus 26.-i javaslata arra irányul, hogy a részvényesek között a francia állampolgárok túlsúlyát biztosítsa. A javaslat szerint a névre szóló részvények legalább kétharmadrészének francia kézben kell lennie; a közgyűlésen csak névre szóló részvények tulajdonosai vehetnek részt; a közgyűlésen képviselt részvények kétharmadrészének legalább francia állampolgárok tulajdonában kell lenni. A «société anonyme»-ban a részvényesek személyének vizsgálata a társaság tőkeegyesülés jellegével nehezen egyeztethető össze. Olyan rendelkezést, amely a részvényeknek külföldiek tulajdonába jutását egész> ben vagy részben kizárná általában minden tárgyú részvénytársaságban, a magyar jog nem vehet fel, ez a külföldi tőkére utalt országtól elidegenitené a külföldi tőkét. Tulszigoru rendelkezés azt a hátrányi is magával hozhatja, hogy a külföld hasonló rendelkezésekkel szab gátat a magyar tőkének külföldön. De a gazdasági életünkből ki nem küszöbölhető bemutatóra szóló részvények is ellenszegülnek ilyen megoldásnak. Legfeljebb oly részvénytársaságokban, amelyek tevékenysége az állam érdekét egészen közelről érinti (pl. robbanóanyaggyár, bánya, vasút) volna megengedhető névre szóló részvényeket követelni s előirni azt a hányadot (pl. egyharmad, vagy egynegyed), amelyen tul a részvények külföldi honosra át nem ruházhatók. Az összes részvénytársaságokat egyenlően érintő általános rendelkezések mellett szükséges lehet ilyen határozottabb, messzebbmenő garanciákat kívánni azokban a részvénytársaságokban, amelyek közvetlenül érintik az állam érdekét. Külföldi törvényekben is számos oly példával találkozunk, amelyek a részvénytársaságok között ebből a szempontból különbséget tesznek. Franciaországban az 1920 április 21.-i rendelet, amely az 1919 szeptember 9.-i, a bányaengedélyről szóló törvényt lépteti életbe, a bányarészvénytársaságokra előirja, hogy minden részvény névre szóljon, a számvizsgálók (commissaires des comptes) francia állampolgárok legyenek, francia legyen az igazgatóság tagjainak legalább kétharmada is. Az 1808 január 16 -i rendelet Franciaországban a Banque de France-nál névre szóló részvényeket kiván s emellett a külföldi részvényeseket eltiltja a közgyűlésen való részvételtől. Az általános szabályainál szigorúbb rendelkezéseket szabott Anglia bizonyos fémipari részvénytársaságokra az 1918 február 6.-i «Non ferrous metál industry act»-ban, amelyben névre szóló részvényeket kiván, valamint időlegesen az 1919 december 23.-i «aliens restriction Amendment act»-ban az u. n. Key-iparban működő társaságokra. Lengyelország 1920 június 16.-i törvénye honos hajórészvénytársaságoktól megkívánja a névre szóló részvényeket, az alaptőke 60 százalékának lengyelnek kell lenni, a vezérigazgató lengyel állampolgár kell hogy legyen, s a külföldiek nem foglalhatnak helyet nagyobb arányban az igazgatóságban, mint amilyen arányuk az alaptőkében. Az Északamerikai Egyesült Államok 1920 június 5.-i törvénye (Merchant Marine Act. az u. n. Bili Jones) szerint a hajórészvénytársaságokban legalább az alaptőke felének az Északamerikai Egyesült Államok honpolgáraihoz kell tartoznia. Az általánosnál szigorúbb szabályoknak veti alá Svédország a bányavállalatokat (1916 május 30.-i törvény), Norvégia a vizi erőit felhasználó vállalatait (1909 szeptember 18. és 1911 augusztus 4.-i törvények). Általánosságban a részvénytársaságok egyetemét érintő rendelkezésekben nem mehet a törvény a részvényesek állampolgárságának vizsgálatába, csak enyhébb rendelkezéseket kell keresni, amelyek nem zaklatják a gazdasági életet, de lehetővé teszik, hogy az állam s a közönség a részvénytársaság vezetői állampolgárságát figyelemmel kisérhesse és amelyek némi garanciát nyújtanak az ellen, hogy a részvénytársaság vezetése egészen idegen kezekbe juthasson.