Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Mily törvényes biztosítékokkal hárítható el a hazai részvénytársaságokban külföldieknek túlzott befolyása

10. sz. KERESKEDELMI JOG 165 felügyelő-tömeggondnok szerepe nézetem szerint a reformban azon meggondolás világánál volna kiépítendő, hogy ő legyen az adósoktól, de a hitelezőktől is különálló birói megbizott, akinek szerepét az egy hitelezői csoport (védegyleti szervezet) képviseletében eljáró OHE nem arrogálhatja. Az eddigi számtalan insolvenciális eljárást meg akarja toldani az OHE javaslata egy továbbival, akkor, amikor a mai magánegyezségi eljárások mellett egy ujat kiván létesíteni: t. i. az úgynevezett tiszta, azaz kényszernélküli, 100 százalékos magánegyezségnek az OHE által történő megkísérlése részére végrehajtást felfüggesztő hatályt kiván. Ez a kívánság szerény véleményem szerint a magánegyezség létre nem jöttének joghatálya kérdésénél bukik el: mert vagy azt a johatályt fűzik az ilyen sikertelen magánegyezséghez, hogy a kiméleti idő sikertelen elteltével megindul a rendes fizetésképtelenségi eljárás, akkor az adósok nem fogják ezt igénybe venni és különben is ez esetben a fizetésképtelenségi eljárásnak csak egy meghosszabbítása volna ez; vagy pedig azt, hogy a kiméleti idő sikertelen eltelte esetében a bejelentés meg nem történtnek tekintetik, ez esetben pedig a belátható visszaélések forrása volna ily intézmény, amely következmények nélkül lehetővé teszi az adósnak az ellene folyó végrehajtások bármikori felfüggesztését. A kényszerfelszámolás intézményének általánosítása csak mint közelebbről és tartalmában meg nem nevezett óhaj szerepel az OHE javaslatában; minthogy a csődeljárás javítását és gyorsítását is kívánjuk valamenynyien, a kényszerfelszámolási óhajnak nézetem szerint csak az ad jogosultságot, ha a kényszerfelszámolás alatt a csődtől eltérő, liberáló joghatályu eljárást értünk, olyat, amely csak a jóhiszemű adósnak áll nyitva, akinek személyét a csődhatály által a gazdasági életből kizárni nem akarjuk. Ha ennek konkrét vállalkozása viszont kényszeregyezség utján való fentartását meg nem érdemli, akkor ehelyett fogna helyet a kényszerfelszámolás, amelynek sikeréhez adósi érdek is fűződvén, a hitelezők részére a csődnél jobb kielégítés reményét rejtené magában. A kényszerfelszámolás ilyetén való elgondolásáról azonban nem szól az OHE tervezete. Az igazságügyminisztériumban már a márciusi reform előtt is ismeretes volt az a felfogás, hogy gyökeres javulás csak az insolvenciális jognak ex asse való megreformálásától várható; közjogi okok (a csődjog törvényhozási szabályozása) miatt azonban a kényszeregyezségnek rendeleti uton való gyorsabb megreformálását választolták. Azóta elvált, hogy jobb egy lassú és jó reform, mint egy rossz és gyors. Mily törvényes biztosítékokkal hárítható el a hazai részvénytársaságokban külföldieknek tnlzott befolyása?* Irta: Dr. Schulcz Ferenc. Az idegen befolyás érvényesülésének lehetősége a hazai részvénytársaságokban már a világháborút megelőző években, de különösen a világháború alatt és leginkább a hadviselő államokban tolta előtérbe azt a kérdést, milyen törvényrendelkezésekkel lehetne megvédeni a nemzet érdekeit, milyen biztosítékokkal lehetne kizárni, vagy legalább szűkebb térre szoritani az idegen befolyás lehetőségét a belföldi honosságú részvénytársaságokban? A részvénytársaságok gyakran hatalmas tőkével rendelkeznek, fiókintézeteikkel behálózhatják az országot, olyan üzlettel foglalkozhatnak, amely a közhitel, vagy a közbiztonság vagy a nemzeti védelem érdekeit közelről érintheti, vagy amely általában a nemzet gazdasági életére közvetlen és erős befolyással van. Tehát nem lehet közömbös az államra, milyen irányú a társaság működése, nem idegen, esetleg a nemzet érdekeivel ellentétes, az ország érdekeit sértő tevékenységet folytat-e? A magyar jog sem térhet ki ama kérdés elől, miként lehetne a belföldi székhelyű részvénytársaságokban. — igy a nemzeti érdekeket közelről érintő részvénytársaságokban különösen — biztosítani, legalább az eddig fennálló rendelkezéseknél jobban bizlositani a magyar érdekek érvényesülését, a magyar irányítást. Több külföldi törvényjavaslat és törvény példája áll előttünk e problémánál, azonban csak a honi körülmények, különösen a hazai gazdasági, pénzügyi szempontok figyelembevétele mellett kereshető a megoldás. Felmerül a kérdés, nem volna-e célszerű állami hatóságnak megadni azt a jogot, hogy az államellenes részvénytársaságot feloszlathassa9 Kina 1914 január 13-iki rendelete (kiaoling) a kereskedelmi társaságokról 8. §-ában igy rendelkezik: «Ha valamely társaság működése törvénybe, rendeletbe, a közrendbe, vagy a jó erkölcsökbe ütközik, az illetékes hatóság hivatalból, vagy az ügyész folyamodására feloszlathatja.) Ilyen messzemenő, antiliberális rendelkezés nem volna Magyarországon megengedhető. Messze megy Szovjetoroszország joga s a japán kereskedelmi törvény is. Szovjetoroszország polgári törvénykönyve, — melynek része a kereskedelmi társaságok joga is — 364. §-ának d) pontja értelmében a kormánynak megadja azt a jogot, hogy a részvénytársaságot feloszlathassa, ha a társaság eltért az * Szerzőnek a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályában 1926 október 30-ikán tartott előadásából.