Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - A kereskedelmi törvény ötven éve a birói gyakorlatban

2 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A kereskedelmi törvény ötven éve a birói gyakorlatban. Irta: Bubla Ferenc, nyug. kúriai tanácselnök. Hogyan vált be a fceresk. törvény ötven év alatt a birói gyakorlatban, erről kivánok néhány igénytelen szót mondani. Legkevésbé egyéniségem csekély súlya bátorított fel erre a vállalkozásra, hanem pusztán az a száraz tény, hogy a törvény életbelépte óta lefolyt ötven év alatt néhány évi rövid megszakítással állandóan részem volt a keresk. törvény gyakorlati alkalmazásában. E téren szerzett tapasztalataim lehetővé tették azt, hogy szélesebb körű áttekintést nyerjek a kereskedelmi törvénynek a gyakorlatban való érvényesüléséről, különösen arról; hogy megfelelt-e ez a törvény céljának akkor, amikor életbelépett és azóta lefolyt ötven év alatt. Mi sem természetesebb, mint az, hogy e jubiláris alkalomból nem fogok tüzetes részletezéssel kiterjeszkedni a törvény egyes rendelkezéseinek a birói gyakorlatban miként történt alkalmazására s az egyes jogesetek mikénti elintézésére, erre a kérdésre a döntvénytárak adják meg a választ. Csak általános vonásokban, per summos apices haladva és mintegy repülőtávlatból nézve kivánok foglalkozni azzal, hogy a keresk. törvény az évek folyásán keresztül a judikaturára s ezáltal közvetve az életre minő hatást gyakorolt. I. A keresk. törvény életbeléptekor, 187G január 1-én, a rövid idővel előbb szervezett ós 1872-ben életbelépett első folyamositásu kir. biróságok még zsenge korukat élték. Az első fokon csak csekély számmal voltak olyan birák, akik a régi avitikus jogrendszerből és jogszabályokból kibontakozva képesek voltak a modern lüktetésű és kommerciális jogi érzéktől áthatott keresk. törvény jogszabályainak beható megértésére és megfelelő alkalmazására. De mégis akadtak ilyenek s úttörő volt ezen a téren a régi váltótörvényszókbői átalakitott budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, amely a később kitűnően bevált judikaturája révén a köztudatban mintatörvényszéknek ismertetett el. Sokat lehet beszélni ós sokat, túlsókat is beszélnek arról, mennyire elhibázott ós a mi viszonyainknak meg nem felelő volt a túlságosan kommercializáló német kereskedelmi törvénynek a recepciója. Ebben az állitásban van némi igazság, de van annál több igazságtalanság is. Gondoljunk csak vissza az akkori időkre és helyes történelmi, jogtörténelmi érzékkel éljük bele magunkat annak a korszaknak a mostanitól toto coelo elütő szellemébe. Az alkotmányos újjáéledésnek ama korszakában kezdett nekilendülni kereskedelmünk és iparunk, mert vezető államférfiaink és a gazdasági élet vezéremberei belátták, hogy virágzó ipar és kereskedelem és ezek nyomán keletkező vagyonosodás és gazdagság nélkül sohasem lesz megvalósítható gróf Széchenyi István jóslata: Magyarország nem volt, hanem lesz. Szükség volt tehát a kereskedelmi és hitelélet preciz jogi szabályozására és a jogbiztonságnak modem kereskedelmi jogszabályok haladéktalan életbeléptetésével való körülbástyázására. Mi lehetett volna erre az adott viszonyok között alkalmasabb, mint az akkor legtökéletesebb és legmodernebb német keresk. törvény recepciója? Lehetett itt soká habozni, mikor :gyors segélyre volt szükség? Lehetett a semmiből, mikor magyar kereskedelmi jogi tradiciónk nem volt, hanem e téren egy nagy káosz feküdt előttünk, uj magyar keresk. jogot kodifikálni? És mi volt közelebbfekvő, mint a német keresk. jog átültetése? A velünk szoros gazdasági és politikai kapcsolatban álló nagy Németországé? És üdvös vagy csak lehetséges volt volna is a túlságos kommercializálás elhárítása végett a német kódexen kicsinyes szőrszálhasogató foltozgatásokat végezni, mikor ehhez sem gyakorlat, sem tapasztalat nem volt. Különben történt is néhány elenyészően csekély foltozgatás, de ezekre — melyek nem is voltak szerencsések — itt kitérni nem kivánok, kereskedelmi jogászok előtt közismertek. Ez az egyik szempont, amely cáfolja azokat, akik a német keresk. törvény recepcióját hibáztatták és hibáztatják. A másik szempont tulajdonképpeni témámhoz: a birói gyakorlathoz vezet vissza. Lgyanis a magyar birói gyakorlat, amely u. kereskedelmi jogi szakmában, főleg a törvény hatályban létének első évtizede alatt, bármely müveit európai nemzetével vetélkedő magas iszinvonalon állott, nagyban letompította a keresk. törvény kommercializáló élességeit. Ez a birói gyakorlat nem feledkezett meg arról, hogy Magyarországon vagyunk, hogy a keresk. törvényt magyar viszonyokra kell alkalmazni s hogy a sokszor támadott 264. §-nak azt a rendelkezését, mely szerint a törvény második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél, melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyleteket képeznek, mindkét félre nézve egyaránt alkalmaztatnak, továbbá a 346. és 347. §§-oknak a megvett, de nem szerződésszerű áru kifogásolására és rendelkezésre bo csátására vonatkozó rendelkezéseit a nemkereskedő s a keresk. törvényben s a kereskedelmi szokásokban és gyakorlatokban járatlan vevővel szemben lehetőleg enyhén, inkább tágitva, mint megszorítva ugy kell alkalmazni, hogy a kereskedelmi ügyleteknél különben is megkívánt s a kereskedelmi jogon vörös fonálként végighúzódó kölcsönös jóhiszeműség követelménye, az u. n. Treu und Glaube csorbát ne szenvedjen. Nem lehet tagadni azt sem (csak nagy-