Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - A fizetésképtelenségi jog reformja

10. sz. KERESKEDELMI JOG 163 adós felhívandó lenne arra, hogy óhajt-e mentesítése tekintetében kérelmet előterjeszteni. Az adós nyilatkozatának elmaradása a megszüntető végzés meghozatalát nem gátolja. Jogában állana azonban az adósnak mentesítési kérelmet az eljárás jogerős megszüntetését követő hat hónapon belül is a bíróságnál közvetlenül előterjesztenie. A mentesítés hatálya az lenne, hogy az adós a mentesítő végzésben százalékszerüen meghatározandó összegnek tartozásaira való fizetésével minden további kötelezettsége alól hitelezőivel szemben szabadul, amennyiben olyan tartozásról van szó, amely a kényszerfelszámolási eljárás keretébe tartozott. Amenynyiben a kényszerfelszámolási eljárás során eszközölt végfelosztással nem mentesül az adós teljesen kötelezettsége alól, a végzésben meghatározandó az is, hogy a hátralékot milyen időn belül és milyen jogkövetkezmények terhével kell fizetnie. A fizetési határidő két évet ne haladhasson meg. Azért nem hosszabb időt, hogy az adós talpraállitását ne nehezítsük meg túlságosan és a hitelezők ne kérjének az adóstól többet, mint aminek teljesítését két éven belül észszerűen vállalhatja. A mentesítés feltételekhez (péld. kezes, biztosíték felajánlásához stb.) köthető. A mentesítés előfeltétele lenne a hitelezők — követelésük összege szerint számítandó — egyszerű többségének hozzájárulása, ha a felszámolás legalább 50%-os quotát eredményezett; — kisebb quótánál minősített többség volna megkívánandó, amelynek a követelések négyötödrészét kellene elérnie akkor, ha a quóta 30%-on alul maradt. A hitelezői többség hozzájárulása után is birói mérlegelés tárgya maradna a mentesítés megadása. E mérlegelés tárgya az adósnak a fizetésképtelenség beálltával kapcsolatos, vagy azt követő magatartása. A javaslatok a mentesítést feltétlenül és fakultative kizáró okokat sorolnak fel. A feltétlen kizáró okok taxativ felsorolásában benfoglaltatnak: a csalárd vagy vétkes bukás, vagy más, a tömeg terhére elkövetett vagyoni bűncselekmény miatt történt jogerős elitélés, mérleg be nem mutatása, felfedező eskü le nem tétele, vagyoneltitkolás, vagy elrejtés, egyes hitelezők hozzájárulásának külön előnyökkel való megszerzése stb. A vétkesség kisebb foka esetében birói mérlegeléstől függ a mentesség megadása vagy megtagadása. (Fakultatív kizáró okok.) A további részletkérdések taglalása tul esnék a jelen ismertetés körén. Amit itt óhajtottam kimutatni, az, hogy a hitelezői védelem méltányos felfogása összeegyeztethető a jóhiszemű, tisztességes adós jogosult érdekeivel. Az ellentétek áthidalását azonban csak a csődtörvény megfelelő reformja és nem a kényszeregyezség pótszere hozhatja meg. A fizetésképtelenségi jog reformja. Irta: Dr. cs. Sownier József budapesti ügyvéd. A kényszeregyezségi jog reformja, ugy látszik, állandóan napirendben van. Nemcsak az ország összes kereskedelmi és iparkamarái, az Országos Hitelvédő Egylet ankéleznek állandóan e kérdésben, hanem a szaksajtót is állandóan foglalkoztatja e téma. A Kereskedelmi Jog kitűnő szerkesztőjének felhívására annál készségesebben vagyok bátor e reformkérdéshez a mai helyzetben néhány szerény megjegyzést fűzni, mert a Kereskedelmi Jog 9. számában Kőnig Vilmos ügyvéd ur e matériával foglalkozván, oly konklúziókra jut, amely a cikkében foglalt sok helytálló praemissa mellett sem lehet helyes és előnyös. «A beteg kény szeregyezség» cimü értekezés a kényszeregyezség intézményének egészben való eltörlését kívánja. Ez a megoldás bajosan felelne meg az ez institúcióhoz fűződő közgazdasági érdekeknek; az nem vitás, hogy az adósnak érdekében van ez intézmény, hiszen az aboliciós mozgalom éppen az adósnak biztosított tulkedvező helyzetből fakad. Nézetem szerint azonban nem állhat az intézmény eltörlése a hitelezők érdekében sem, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal jobban jár a hitelező akkor, ha az adósnak is fűződik érdeke az inzolvenciá,lis eljárás sikeréhez. Az önérdeknek, ezen leghathatósabb gazdasági tényezőnek közreműködését kár volna eleve kizárni az adós részéről. Adós és hitelező mellett azonban mai közgazdasági és szociális felfogásunk szerint egy harmadik érdekelt is van minden fizetésképtelenségnél, ez a közgazdasági szempont, amelynek nem lehet közömbös, hogy egy életképes produktív üzem megszünjék-e létezni, vagy pedig egy életképtelen mesterséges beavatkozással fentartassék. Ezen közgazdasági szempont viszont a bifurcatio mellett szól: a közgazdaságilag hasznos és életképes vállalatok fizetésképtelenségi eljárása tekintetében kivételt kiván a csőd létmegszüntető hatálya alól. Az az idea, hogy csak a csődbeli kényszeregyezség keretein belül adjunk lehetőséget az érdemes vállalatok életbentartására, bajosan felelne meg a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárás fent ismertetett alapvető célzalának. Elég e tekintetben a csődönkivüli kényszeregyezség megteremtése előtti gyakorlatra hivatkoznom, amelyben a csődbeli kényszeregyezség oly ritka volt, mint a fehér holló. Nem is volt máskép elképzelhető; vájjon elképzelhető-e t. i., hogy az adós szivesen és eredményesen küzdjön üzemének fentartása mellett akkor, ha a fizetésképtelenség bejelentése nyomban megvonja tőle önrendelkezési jogát és vagyonjogi személyiségét és csak