Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A beteg kényszeregyesség

9. sz. KERESKEDELMI JOG 159 mert felperes az által, hogy követelését erre a szerződésre alapítja, annak érvényességét elismerte. < Jogszabálysértés nélkül mellőzte a fellebbezési bíróság az arra nézve ajánlott bezonyitást is, hogy felperes 1920 március 31-én a 46.000 K-t kényszerhelyzetben, nyomasztó vagyoni viszonyai miatt vette fel, mert ez az ügy elbírálása szempontjából nem lényeges. ^ Mindezek azonban nem zárják el felperest attól, hogy az A. a. szerződésben kikötött összeget, illetőleg annak egy részét átértékelve követelhesse; ugyanis a gyárigazgatói illetmények, valamint a felperes részére a fentiek szerint biztosított jogok és kedvezmények megváltása fejében kikötött összeg olyan magánjogi pénztartozás, amelynek meghatározására a magyar koronának a kötelem kelotkezésekori értéke az irányadó; az átértékelés alapja pedig a pénzérték csökkenéséből előálló külömbség. Peresfelek a felperes gyárigazgatói illetményeinek, valamint a részére biztosított jogok és kedvezményeknek megváltási árát, vagyis azoknak ellenértékét nyilvánvalóan a magyar koronának az A. a. szerződés megkötése idején volt értéket szem előtt tartva, — állapították meg; akaratuk arra irányult, hogy felperes az abban kikötött összeget a magyar koronának a szerződés kötésekor volt értékében kapja meg: minthogy pedig átértékelésnek vétkes késedelem vagy egyáltalán késedelem esetén kivül is lehet helye: felperes a még hátralékban levő összeget átértékelve követelheti. A követelés összegére nézve felperes keresetében azt adta elő, hogy alperestől az A. a. szerződésben kikötött 1920. január hó 15-ig járó 2000 K-ás részleteket megkapta és minthogy a legközelebbi részlet 1920 április 15-én vált volná esedékessé, — ebből nem nyilván helytelenül vonta le a fellebbezési bíróság azt a ténybeli következtetést és állapította meg tényállásként, hogy 1920 március 31-én a 80.000 K-ból 46.000 K volt a hátralék. Ezt az összeget alperes nem vitás tényállás szerint 1920 március 31-én arra hivatkozással, hogy a részvénytársaság alaptőkéjét előzőleg felemelte, a hátralékos követelés kiegyenlítéséül ajánlotta fel felperesnek, aki azonban a megjelölt összeget csak követelésének törlesztése gyanánt fogadta el. Ezek szerint felperes a 46.000 K-t fentartással fogadván el, követelése a teljesítés által meg nem szűnt és igy annak hátralékos része tekintetében átértékelésnek a bírói gyakorlat szerint helye van. Nem döntő az sem, hogy felperes keresetét a pénz felvétele után több, mint négy év múlva indította meg, mert a követelés érvényesítésében tanúsított ilyen késedelem az átértékelés mértékére ugyan befolyással van, — de az átértékelésre irányuló igényt meg nem szünteti. Ami már most az átértékelés mértékét illeti, ennek megállapításánál a m. kir. Kúria abból indult ki, hogy felperes az A., a. szerződés alapján az abban meghatározott összeget a fente])]) előadottak szerint a magyar koronának a szerződéskötés napján (1916 jan. 6.) volt értékében követelhette. A felperes követeléséből 1920 március 31-én hátralékban volt 46.000 K a magyar koronának 1916 jan. 6-án volt 63.58 és 1920 március 31-én jegyzett 3.35 értéke közötti különbséget véve számításba (63.58:3.35 = 19X46.000) 874.000 K-t tett; ebből a felperes által felvett 46.000 K-t levonva, maradt 828.000 K; ez a magyar koronának a mostani 0.0072 zürichi jegyzése szerinti értékre átszámítva (3.35:0.0072 = 465X828.000) 385.020.000 K-t tesz. Minthogy azonban felperes követelésének érvényesítése körül tanúsított késedelmével a koronaromlásból eredő kár mérvének növekedéséhez maga is hozzájárult, habár a. fizetés idején (1920 március 31) az átértékelésre vonatkozó joggyakorlat még ki nem alakult, — másrészről figyelembe véve, hogy alperesnek sem sikerült vagyonát a pénzromlással járó értékcsökkenéstől teljesen megmenteni: a m. kir. Kúria az átértékelés mértékét a méltányosság elveinek szem előtt tartásával a rendelkező részben kitett összegben állapította meg és az 1923. évi XXXIX. t.-c. 3. §-a értelmében az ezután járó kártérítést a törvényes kamat mértékéig mérsékelte. Nyugdíj-valorizáció. 158. A nyugdíj magassága nem állapitható meg csak a nyugdijszabályzat rendelkezései és az alperes alkalmazottai által jelenleg élvezett illetmények alapján. (Kúria P. II. 1924/1926. sz. a. 1926 június 23-án.) Indokok: A m. kir. Kúria alaposnak találta alperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy a fellebbezési bíróság a felperes által alperestől jogosan igényelhető nyugdíj összegét jogszabálysértéssel és magas összegben állapította meg a per egyéb adatainak a mérlegelése nélkül, csak a nyugdijszabályzat rendelkezései és az talperes alkalmazottai által jelenleg élvezett fizetés alapján. Az alperes által a tényleges alkalmazottai részére jelenleg nyújtott fizetések összege ugyanis az alperes teherviselési képességének a megállapítására szm szolgáltat biztos adatot, mert az nemcsak iaz alperes teherviselési képességétől, hanem más körülményektől is, s ezek között főként az általános munkabérviszonyoktól függ, amelyekhez alperesnek, ha vállalatát folytani akarja, teherviselési képességére tekintet nélkül alkalmazkodnia kell. Abban az esetben pedig, ha az alkalmazási szerződés kiegészítő részét képező nyugdijszabályzatnak a nyugdíj megállapítására vonatkozó rendelkezései a felek akaratától nem függő okokból, mint az adott esetben is a gazdasági viszonyoban bekövetkezett rendkívüli változások miatt, az alkalmazott által a munkaadótól jogosan igényelhető nyugdíj összegének megállapítására alkalmatlanokká váltak, s az érdekelt felek megegyezésének a hiányában, a nyugdíj összegének a megállapítása a bíróság feladatává vált, a bíróságnak ezt a megállapítást mindazoknak a körülményeknek a Pp. 271. §-a értelmében mérlegelésével kell foganatosítani, amelyek a nyugdíjas alkalmazott által jogosan igényelhető nyugdíj összegének a megállapítására, figyelemmel a nyugdíj céljára, s a munkaadót terhelő szolgáltatási köte-