Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A beteg kényszeregyesség

9. s*! lozettség méltányos teljesítésére, befolyással bírnak, s amely körülmények között a nyugdijszabályzat rendelkezései és a munkaadó teherviselési képessége osak mint egyes szintén mérlegelés tárgyául szolgáló körülmények jöhetnek figyelembe. A m. kir. Kúria az adott esetben a per adatait ezekből a szempontokból vizsgálva, s mérlegelve egyrészről azt, hogy a nyugdijnak rendeltetésénél fogva a nyugdijas alkalmazott élentfentartásához legalább is számottevően kell hozzájárulni, hogy felperes jelenleg keresetnélküli, 54 éves, vagyontalan ember, akinek a felesége eltartásáról is gondoskodnia kell, s aki az alperes vállalatánál 26 éven át, s legutóbb mint igazgató állott alkalmazásban, s mint ilyennek a fizetése a nyugdíjazását megelőző 1919. évben a 8000 K vasúti pótlékon felül 37.470 K volt, hogy a nyugdijszabályzat rendelkezési szerint a háborút megelőző időben volt rendes viszonyok között nyugdija a törzsfizetés 80%-a és a lakbér 50%-a lett volna, hogy alperes a felperessel hasonló állású és szolgálati idejű alkalmazottainak jelenleg havi 9,142.000 K fizetést ad, — másrészről mérlegelve azt, hogy a nyugdíj összege a munkaadó teherviselési képességét az alkalmazottak érdekeire figyelemmel sem haladhatja meg, hogy köztudomás szerint a pénz értékének rendkívüli leromlásával járó vagyoni veszteségek alól a pénzintézetek sem voltak képesek magukat mentesíteni, s a per adatai alapján ennek ellenkezője alperesről sem állapitható meg, sőt azok arra mutatnak, hogy alperes a békében volt vagyonának nagyobb részét elvesztette, s ennek folytán teherviselési képessége lényegesen megcsökkent, s mérlegelve azt is, hogy a pénz értékének leromlásával járó országos károsodás mindenkit igényeinek a mérséklésére szorított: ugy találta, hogy az az összeg, melyet felperes alperestől nyugdíjként jogosan követelhet, s amelyet alperes felperesnek nyugdíjként teherviselési képességének a veszéIveztetése nélkül fizethet, havi 4,600.000 K-ban állapítható meg. A m. kir. Kúria alaposnak találta alperesnek azt a felülvizsgálati panaszát is, hogy a fellebbezési bíróság az alperes által felperes részére fizetendő per- és fellebbezési költség összegét a felperes részére megítélt nyugdíj összegéhez és a perrel felmerült ügyvédi munkához arányítva tulmagas összegben állapította meg. Csere. 159. A K. T. 351. és 352. §-aiban foglalt jogszabályok csupán a vételi ügyletre alkalmazhatók. A cserére az általános magánjog megfelelő szabályai irányadók. (Kúria P. VII 46/1926. sz. a. 1926 június 10-én.) Indokok: Felperes az ő tulajdonát képezett Laurin-Klement gyártmányú, Gi 245. rendszámú és az irányadó tényállás szerint 280.000 korona értékű személyautójának átadására és még 140.000 korona készpénz ráfizetésre kötelezte magát az alperes III.—760. rendszámú Stoewer gyártmányú személyautó ellenében, melynek értéke az ugyancsak nem vitás irányadó tényállás szerint 420.000 korona volt. Nem vitás a tényállás a részben sem, hogy felperes a Laurin-Klement-autót az alperesnek átadta, — egyébként azonban az A) alattiban foglalt ügylet teljesítve még nincsen. Ez az ügylet, figyelemmel a keresk. törvény 338. §-ának alábbi rendelkezésére; nem adásvételnek, hanem cserének tekintendő. A kereskedelmi törvény most felhívott §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint: ha készpénz mellett egyéb teljesítések is köttetnek ki s ezek értéke a készpénzt meghaladja, mint a jelen esetben is — az ügylet vételnek nem tekintetik; egybevetve ezt a keresk. törv. 337. §-ának avval a rendelkezésével, amely szerint: a kereskedelmi törvénynek a vételre vonatkozó határozatai az adás-vételi ügyleteken kívül csakis azokra a kereskedelmi ügyletekre nyernek alkalmazást, amelyek bizonyos mennyiségű, helyettesíthető dolgoknak meghatározott árért való «szállitása» iránt köttetnek — nyilvánvaló, hogy a bár kereskedelmi ügyletet képező, csereügyletre, mint amilyon a jelen perbeli ügylet is, a kereskedelmi törvénynek a vételre megállapított szabályai alkalmazást nem nyerhetnek; nem lehet szó ebből folyóan a fenforgó esetben arról sem, hogy a fizetésben és az alperesi autónak átvételében késedelmes felperessel szemben a keresk. törv. 351. és 352. §-ában foglalt jogszabályok alkalmaztassanak és hogy ezen az alapon az alperesnek a szóban lévő alperesi autó elárvereztetéséhez való törvényes joga megállapittassék. Az alperesnek idevonatkozó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. A fent kifejtettekből következően a jelen perbeli csereügyletre — a kereskedelmi törvényben a vételre vonatkozóan megszabott jogszabályoknak alkalmazhatatlansága folytán — csakis az általános magánjog megfelelő szabályai nyerhetnek alkalmazást és ezen az alapon teendő vizsgálat és döntés tárgyává az a kérdés, hogy a felperesnek vitán felül álló fizetési és evvel kapcsolatos átvételi késedelme feljogosithatta-e az alperest a fenforgó esetben a szóban lévő Stoewerautónak a felperes rovására való elárvereztetésére vagy nem? Az alperesnek idevonatkozó felülvizsgálati vitatása szerint ehhez neki már abból az okból egymagában véve is joga nyilt: mert a felperes az A) alatti szerződésben a fizetésre és átvételre fix meghatározott határidőben: 1922. évi március 15. napján ezen kötelezettségének annak ellenére nem tett eleget, hogy ez a kikötés — az alperesi vitatás szerint — a szerződésnek megváltozhatatlan, lényeges feltételét képezte. Az alperesnek ez az érvelése nem helytálló; mert nem vitás, hogy az alperes az emiitett határidő után, az 1922. évi március 20-án kelt F./F. alatti levelében azt irta L. A.-nak, mint akinél a szóban levő Stoewer-autó nem vitásan oly kikötéssel volt elhelyezve, hogy azt felperesnek a hátralékos 140.000 korona lefizetése ellenében, az alperes előzetes megkérdezése nélkül kiadhatja — hogy (az alperes) további intézkedéséig felperesnek az autót mindaddig ki ne adja,- mig ez (a felperes) e hátralékösszeget és a felperest terhelő költségeket ki nem fizeti. Felelős kiadó: Dr. SZENTÉ LA.JCKS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út B4. — Felelős : Schmidek Géza.