Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A beteg kényszeregyesség

158 KERESKEDELMI JOG 9. sz. eme jogalapjával szemben nem bir jelentőséggel, hogy alperes a kárösszeget felajánlotta és letétbe helyezte-e és vájjon azzal késedelembe esett-e, mert a kárösszeg birói megállapítása idején már névértékében eredeti rendeltetésének nem felelt meg és azt a felperes 1924. évi június és július hóban végkiegyenlitő fizetésül elfogadni nem tartozott. De nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mintha a károkozó cselekmény jogellenessége minden esetre teljes értékkülönbözet megtérítését vonná maga után és a méltányossági szempontok alkalmazását eleve kizárná. A Pp. 271. §-ának az a szabálya, mely a kár mennyiségének megállapítását a minden körülményt figyelembe vevő biói belátásra bízza: útjában áll annak, hogy a pénzromlásokozta károsodás merev, formalisztikus számítással, az eset egyéb köülményeinek figyelmen kívül hagyásával állapittassék meg, és annál a birói belátás és mérlegelés szabadsága korlátoltassék. Az a kár, mely bár jogellenes károkozó cselekmény alapján, de nem magából e cselekményből, hanem a pénzértéknek a per 15 éves tartama alatt bekövetkezett romlásából a felperest érte, nem vizsgálható egyedül a pénz hitelezőjének és adósának elszigetelt viszonya szempontjából, mert az az egész állam gazdasági, politikai és nemzetközi viszonyaiban beállott, előre nem látható, és úgyszólván erőhatalom jellegével biró változások és okok eredménye. A kártérítési követelés átértékelésénél sem lehet tehát szem elől téveszteni, hogy a pénzromlást nem az alperes ténye idézte elő, hanem, hogy az oly országos csapás, mely mindenkire egyaránt kiterjed és amelyben mindenki részt venni kénytelen. A kártérítés célja a károsultnak oly helyzetbe hozatala, aminőben a károsodás nélkül lett volna. Minthogy pedig a jelenlegi általános gazdasági válságban senkinek sem sikerült vagyonát és jövedelmét teljes 100% erejéig átmenteni: ha felperes igazgatói tantiémejeit a M. B. fémipar rt.-tól esedékességük idején évenként megkapta volna, vagy ha azokat alperes mindjárt az előző perbeli kereset beadásakor megtérítette volna: akkor sem lett volna képes azokat teljes értékükben megőrizni és ekként az árfolyamkülönbözet teljes értékének megítélése esetén jobb helyzetbe jutna, mintha nem károsodott, vagy ha kára mindjárt megtérült volna. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a kártérítési per 15 éves tartamára nem alperes szolgáltatott okot, hogy a kárösszeg meghatározása birói megállapítástól függvén, alperes annak ítéleti megszabásáig kötelezettségének mértéke tekintetében annál kevésbé lehetett tisztában, mert felperesnek 72.000 K, kereseti követeléséből 1921. évi március hó 22-én az elsőbiróság 47.205 K-t, ellenben 1922. évi október 11-én a másod-, és 1924. évi április 10-én a harmadbiróság csak 18.405 K tőkét itélt meg, és ekként alperes perbeli védekezését alaptalannak és kizárólag a per elhúzását célzónak tekinteni nem lehetett. De figyelembe kellett venni azt is, hogy az általános gazdasági válság és a nemzetközi változások nemcsak felperesre, hanem alperesre is kihatással voltak; ami alperes vagyoni helyzete szempontjából abban nyilvánul, hogy volt magyarországi vasúti vonalainak megváltásaképpen a magyar állam által az 1965. évig kötelezett évi 9,958.500 o. é. forint (19,197.000 K) helyett az l/F. és 4/F. a. egyezmények szerint csak évi 3,500.00 francia frankot kap; továbbá, hogy a Romániához csatolt területen levő összes vagyonát a nacionalizálás folytán újonnan alakult «Aciéres et Domaines de Rezita S. A.» részvénytársaságba apportként bevinni kényszerült, és ezért nem az egész 250,000.000 lei névértékű alaptőkét, hanem annak csak 74,200.000 lei névértékű 148.400 részvénynek megfelelő részét kapta. Mindeme körülmények méltányos figyelembevétele mellett a m. kir. Kúria a kár oly mértékű megosztását találta indokoltnak, hogy az alperest a fellebbezési biróság által megállapított értékkülönbözet 40%-ában marasztalta azzal az eltéréssel, hogy az értékkülönbözet nem 1924. évi július hó 11. napjának, hanem a tényleges kifizetés napjának árfolyama szerint számítandó és a fellebbezési biróság ítéletét ilyen értelemben megváltoztatta. 157. A négy év mu!va történt perindítás csupán a valorizálás mérvére bir befolyással. — Az átértékelés alapja a pénzérték csökkenéséből előálló különbség. — Igazgatói illetmény oly magánjogi tartozás, melynek meghatározására a kötelem keletkezésekori értéke az irányadó. (Kúria P. II. 3353/1925. sz. a. 1926 június 30-án.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint felperes a tulajdonát képezett reszelőgyárat 1911. január havában részvénytársasággá alakította át, amely felperest meghatározott fizetés és haszonrészesedés mellett gyárigazgatóként alkalmazta. Az 1916 január 6-án kelt A. a. szerződéssel alperes rt. felperesnek az alapítási tervezetben, az alapítási előszerződésben, valamint a szolgálati szerződésekben (6., 7.) biztosított jogait 80.000 K-val megváltotta, amely összeg 1916 január 15-én kezdődő negyedévi 2000 K-ás részletekben kamatmentesen volt fizetendő és amelynek fejében felperes gyárigazgatói állásáról, az ezzel összekötött járandóságairól, valamint a részére a fentiek szerint biztosított jogokról lemondott. Az A., a. csatolt szerződéssel tehát alperes a negyedévenként 2000 K-ás részletekben fizetendő 80.000 K-t nemcsak a felperes gyárigazgatói állásáról való lemondása fejében kötelezte, hanem az A., a. szerződés 1. pontja szerint a kérdéses öszszeggel alperes felperesnek a részvénytársaság alapítási tervezetében és az alapítási előszerződésben biztosított jogait és kedvezményeit is megváltotta. A szerződés idézett rendelkezésének nem tulajdonitható ugyan a felperes által vitatott olyan értelem és a perben nincsen arra nézve adat, hogy alperes a 80.000 K-ért a reszelőgyárat szerezte volna meg, ezt megcáfolya az a körülmény, hogy a fellebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint a reszelőgyárnak a részvénytársaságra való átruh korábban más ügylettel történt. Nincsen elfogadható alapja a felperes ama előadásának sem, hogy az alperes részvénytársaság állítólag a felperes vagyonát potom áron szerezte volna meg és felperest jogellenesen kényszeritette volna az A. a. csatolt szerződés megkötésére,