Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A beteg kényszeregyesség

KERESKEDELMI JOG 158 tárgyában. A Vdbsg. azt a körülményt, hogy felperes vakbélbetegségben szenvedett és ezt a kérdőív kitöltésénél elhallgatta: a biztosított közlési kötelezettsége megsértésének tekinti és az alperes által ezirányban felajánlott széleskörű bizonyítást elrendelte. A lefolytatott bizonyítás azonban nemleges eredménnyel járt és így a kárösszeg megítéltetett. Figyelemreméltó azonban amit az Ítélet a kamattérítés tekintetében mond. Minthogy a biztosított halála a biztosítási szerződés megkötését oly rövid időn belül követte, hogy a biztosító társaság joggal fogott gyanút — mondja az ítélet — így indokolt volt, hogy a halál körülményeire előbb tudakozódásokat ejtsen meg és igy a kamattérítés csak a tudakozódások megejtéséhez szükséges idő eltelte után igényelhető. Az Ítélet a kamatokat, a felperes által a Vdbsgi keresetet megelőzően a belga belföldi bíróság előtt történt keresetindítás napjától ítélte meg. Konkrét perben a Vdbsg. állást foglalt a biztosító törvényes belépési joga ( subrogation légale de l'assureur) kérdéséhen is. La Réunion francaise» francia biztosító társ. a német állam ellen azon alapon indított pert, hogy a «Comp. Industrielle du Platine» fran^ cia társaság számára Oroszországból Németországon keresztül útban levő 81 kg. platinaszállítmányt a német kormány elrekvirálta. A szállítmány felperesnél volt biztosítva és a biztosító a kár fejében 575.000 francs kárösszeget fizetett. Felperes a biztosító törvényes belépési joga alapján érvényesítette a német állam elleni kártérítési jogot (232 c). Az ítélet9 a követelést megítélte, amin a nemvitás tényállás folytán nem lehet fennakadni, mert a Vdbsgok állandó gyakorlata, hogy a háborús rekviziókat is a 232 e) alá vonják. Ellenben súlyosan sérelmes a megítélt kártérítési összeg magassága. A törvényes belépési jog a biztositót, az általa kifizetett összeg erejéig illeti meg; ennek dacára a francia-német Vdbsg. nem a kifizetett kárösszeget, hanem annak több mint négyszeresét (mintegy 24V2 millió frankot) itélt meg, azon indokolással, hogy a biztosított platinamennyiség a platinaárak időközi nagy emelkedése folytán a keresetindítás időpontjában (1920 december) a biztosított platinamennyiség értéke ennyit tett ki. Nyilvánvaló, hogy ez az Ítélet súlyosan sérelmes, mert a biztositót csakis az általa kifizetett kárösszeg erejéig illeti belépési jog; ha pedig lehetne szó a «valeur de remplacement» megítéléséről, ugy az semmiesetre sem a biztositót illethetné, hanem a károsultak, aki azonban nem avatkozott a perbe. A «Juristische Wochenschrift» 1922. évf. 14. szániában megérdemelt elitélő bírálat kíséretében közli az Ítéletet. » Recueil: 1—770. SZEMLE. A beteg kényszeregyesség. Semmi sem jellemzi jobban a kényszeregyességi eljárás körüli bajokat, mint König Vilmos-nak ez az elnevezése. Mert hogy beteg ez az intézmény, sőt majdnem — korcsszülött, azt ma már mindenki vallja. Mint ahogy a most életbelépett magánalkalmazotti nyugdíjtörvény kompromisszum alapján jött létre .s tehát vele egyik érdekelt fél (munkaadó és tisztviselő) sincs megelégedve; ugy az uj kényszeregyezségi eljárás is kompromisszum akart lenni az intézmény elvi ellenzői (köztük magunk is!) s annak mindenáron pártfogói (a kereskedelmi körök) közt. Most utóbbiak kell, hogy belássák, hogy ez az intézmény ily hermafrodita formában fenn nem maradhat. Védegyleti és birói eljárás együttesen, vagyis védegyleti eljárás birói tekintéllyel, mert bírósági funkciókkal és tekintéllyel csak a rosszhiszemű adósoknak használt, de a hitelezők anyagi érdekeit nem szolgálta. A védegylet, vagyis a magánegyezségi eljárás teljesen külön választandó a bírósági kényszer egyezségi eljárástól. Előbbivel a bíróság közösséget nem vállalhat, tekintélyét ahhoz oda nem adhatja. Mi értelme van az OHE előtt folyó eljáráshoz vagyonfelügyelőt kirendelni, midőn az sem a vagyon megállapításába, sem a tényleges ellenőrzésbe be nem folyhat. (R. 27. §.) És micsoda \ isszásság az, hogy a vagyonfelügyelő fogadalmat tesz arra (Vht. ut. 5. §.), «hogy az adós vagyonából semmit el ne vonjanak", midőn az ellenőrzés a védegylet embere által gyakoroltatik (hogy ez az ellenőrzés mikép folyik, az külön kérdés); és micsoda lehetetlen intézkedése a rendeletnek (27. §.) az, mely ráparancsolja a vagyonfelügyelőre, hogy igyekezzék (Csiky—Sommer ezt ugy magyarázza, hogy <>köteles») odahatni, hogy a magánegyezségi eljárás sikerre vezessen. Tehát a vagyonfelügyelő ügyvéd — esetleg jobb tudomása ellenére, de mindé nesetre kellő tájékozódás nélkül köteles előmozdítani a magánegyezséget. Hogy képzeli a Rendelet az ügyvédi lelkiismeretet? Mi az ügyvéd? A védegyleti eljárásnak egy szükséges rossz toldaléka? Mi ügyvédek ebből nem kérünk. A R. mai struktúrája mellett, mely tisztára a Védegyletekre bizza a ntaoáiiefn/czség lefolyt áfását, teljesen fölöslegesnek tartjuk a vagyonfelügyelő kirendelését a magánegyezség farfaniára, miután abba a R. szerint hatályosan ugy sem folyhat bele. Vállalja a védeaylet a teljes erkölcsi és magánjogi felelősséget! A védegyleti eljárás — szerintünk — visszavezetendő, résri keretei közé, esetleg megtoldva a jóhiszemű adóst védő egyes intézkedésekkel, molyok őt a fölösleges zaklatástól (pl. szoros zár) megvédik, de viszont melyek nem alkalmasak a rosszhiszemű spekulációkra sem. — A védegyleti vagy egyéb magánegvezség sikertelensége esetén azonban jöjjön a csőd, vagy a kénvszerfelszámolás. T)r. Szenté Lajos. Részvényjogunk reformja. Igazságügyminisztériumnnk kodifikációs osztályában még csönd honol. Részben a jól végzett munka utáni pihenés, ÍMM*-BAKSÖR