Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése biztosítási ügyletekben

152 9. sz. ítéletben.4 Ebben a perben tengeri biztosításról volt szó és pedig olyan esetről, amelyben a biztositó kockázatviselése, a peres felek közötti ellenséggéválás időpontját megelőzően megkezdődött. A perbeli tényállás röviden a következő: Peres felek között a háboruelőtti időben tengeri biztosítási szerződés jött létre, a biztosított rakomány 1914 július 27-ikén hajóztatott el Cyprus szigetére és útközben ha váriát szenvedett. Felperes a belga bíróság előtt perelt, amely marasztalta alperest. A marasztalási összeget felperes a clearing utján kívánta érvényesíteni; ez ellen a német kormánymegbízott kifogást emelt azon alapon, hogy itt nem a háború alatt lejárt, hanem az V. cím ut. függ. 15. §. 3. értelmében csak a háború után követelhető kártérítési összegről van szó, ami nem vonható a clearing alá. A Vdbsg. ezt az álláspontot magáévá tette. («.;... la dette n'étant devenue exigible qu'aprés la mise en vigueur du Traité.») Mindkét esetben a döntés a német állam érdekeinek javára szolgált. Ezen döntésekkel ellenkező álláspontot foglaltéi az angol-osztrák Vdbsg. Byng c/a «Anker» életbiztosító társ. ügyben hozott 1924 ápr. 8-iki ítéletben.5 Felperes, angol honos, az alperes társaság müncheni fiókja által a háboruelőtti időből kiállított életbiztosítási kötvény alapján 40.000 márkát perelt valorizálva. Alperes — egyéb kifogások mellett — azon alapon is elutasítást kért, hogy az V. cím ut. függ. 11. §. értelmében a biztosítási kárkövetelések nem vonhatók a clearing-eljárás alá. Az ítélet elveti ezt a kifogást — és az egyéb kifogásokat is — és marasztalja alperest. Ugyanilyen álláspontot foglalt el a francia-német Vdbsg. Lutz c/a Comp. d'Assurances générales» ügyben 1924 márc. 22-ikén hozott ítéletében.6 A perbeli tényállás itt röviden a következő: Peres felek között a háború előtt létrejött szerződés értelmében alperes társaság — a felperes által letett összeg ellenében — évi 500 frcs. évjáradkot («rente viagére») kötelezett felperes német honosnak. Felperes, a háború alatt elmaradt évjáradékösszegeket és ezek után 5% kamatot perelt. Alperes az évjáradékösszeget elismeri, ellen ben a kamatigényt elutasítani kéri azon alapon, mert az évjáradékszerződés — a francia jog szerint — a kölcsönszerződéssel ugyanegy szempont alá veendő és igy a kamatokra a III. cim ut. függ. 22. §. — anatocizmustilalom — kiterjed. A Vdbsg. részben az V. cim. ut. függ. rendelkezéseire, részben azonban a francia és főkép a német jogirodalomra utalva (E.hrenberg: «Versicherungsrecht» felhiya) és a Reichsgericht judicaturá jára is hivíitkpzva, életbiztosítási szerződésnek minősi4 Recueil: II. köt. 7. old. 5 Recueil: IV. köt. 297. 8 Recueil: IV. köl. 390. tette a kereseti ügyletet és a kamatkövetelést megítélte a francia társaság ellen és pedig a clearing-eljárás k e r etében. Két pro-ilélettel szemben áll két contraitélet. Objektíve nem lehet azt állítani, hogy talán a legyőzött államok elleni valamely elfogultság okozza a kontroverziát — aminthogy szerződési ügyekben a Vdbsgok judicatitrája szemmelláthatólag tárgyilagosabb mint a háborús kártérítési perekben —, mert a 4 ítélet között 3 ítélet a német érdekek javára szól; vagyis mindkét álláspont mellett hozatott a német érdekre nézve kedvező ítélet is. A kontroverzia nyilvánvalóan a jogászi elbírálás különbözőségéből ered, aminek oka pedig a Bsz. vonatkozó rendelkezéseinek nyil\ ánvaló ellentmondásossága. Gyakorlatilag ez a különbség annyit jelent, hogy a magyar biztosított fél, akinek clearing-állambeli biztositóval szemben van ilyen biztosítási szerződésből eredően például valutakövetelése: ezt a követelést nem a clearing utján, hanem közvetlenül a biztositótól és igv valutában igényelheti; mig a clearingeljárás keretében, az 1923:XXVIII. t.-c. 12. §. értelmében kibocsátott, sorsolás alá eső kötvényekre tarthat csak igényt. Viszont az ilyen biztosítási szerződés magyar adósa (pld. a biztosítási dijak tekintetében a magvar biztosított fél) nem tarthat igényt az 1923.XXVIII. t.-c. 3., ill. 8. §§. szerinti törlesztési kedvezményekre. Megfordítva is: azért a biztositó vállalatért, amelynek valamely clearing-állambeli biztosítottal szemben fentebb körülirt tartozása van, a magyar állam ezen tartozásért nem szavatol; a biztositó a biztosítottnak közvetlen fizetheti. Kérdéses lehet, hogy a magyar biztosítottnak az antantállambcli biztositóval szemben fennálló kárkövetelése nem esik-e a 232 b) folytán ott likvidáció alá? A válasz haározottan nemleges, mert a 232 b) értelmében csakis azok a magyar javak likvidálhatók az antantállam által, melyek «a Bsz. életbelépése időpontjában a volt magyar királyság állampolgárainak vagy az ellenőrzésük alatt álló társaságoknak tulajdonában» voltak. Ami a fent körülirt tartozások és követelések az V. cim ut. függ. 11. §. 2., illetve 15.§. 3. értelmében csak a Bsz. hatálybalépése után igényelhetők; az ilyen követelések azonban az antantállamok által nem vonhatók likvidáció alá.7 * A Vdbsgok biztositásügyi judical májából még két ítélet igényel kiemelést. Laroy & «Germania» perben8 a belga-német Vdbsg. állást foglalt a közlési kötelezettség megsértése («réticence de l'assuré dans les déclarations») 7 L. Kráhl: «Feladatok a békeszerződés végrehajtása körüb) 7ő—78 old. « Recueil: II. köt. 380 1.