Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése biztosítási ügyletekben

9. sz. KERESKEDELMI JOG 151 A kontroverzia alapja abban az ellentmondásban van, amely az V. cim ut. függ. rendelkezései és a 231. cikk 1. és 2. p. rendelkezései között fennáll. Amint már fentebb említve volt: a biztosítási szerződések — szemben a 234. a) pontban foglalt elvvel — általában hatályokban fentartattak. A biztosítási szerződések hatálybanmaradásának a biztosítási dijak, illetve a kártérítési összegek fizetésére vonatkozó következményei az életbiztosítások tekintetében (11. §.), továbbá a tengeri biztosítások tekintetében (15. §.), valamint az ezekre vonatkozó viszontbiztosítások tekintetében (19., 21. és 22. §.) magában a Rsz.-ben szabályozva vannak. A tűzbiztosítások (9. §.), továbbá a kárbiztositásoknak a tűzbiztosítással egyenlő szempont alá eső egyéb biztosítási ágazatai tekintetében (18. §.) a Bsz. külön rendelkezések lehetőségét tartja fenn. Az életbiztosítási szerződéseket «pusztán hadüzenetnek, vagy az illető személy ellenséggé válásának fényénél fogva nem kell hatálytalanná váltaknak tekinteni*. (11. §. 1.) <Az előbbi bekezdés értelmében hatálytalanná váltnak nem tekintendő szerződések alapján a háborn alatt lejárt összegek a bábom után igényelhetők. Ezek után az öszszegek után a lejárat napjától a fizetés napiáig számítandó 5% kamat jár.» (11. §. 2.) Részben analóg rendelkezés foglaltatik a tengeri biztositások tekintetében, tudniillik abban az esetben, ka a kockázatunk a biztosító által való viselése már megkezdetett. «Abban az esetben, ha a kockázat viselése megkezdődött, a szerződést fennállónak kell tekinteni, még ha a fél ellenséggé vált is és a szerződés kikötései értelmében járó dijak és kártérítési összegek megtérítése a jelen szerződés életbelépése után követelhető lesz.» (15. §. 3.) Ellenben hatálytalanná vált az életbiztosítási szerződés abban az esetben, ha a dijak a háború folyamán — például az ellenséges állammal szemmel fennálló fizetési tilalom folytán — nem fizettek. Ebben az esetben a biztosított vagy jogutóda «a biztosítási kötvénynek a hatálvtalanná válás napján fennálló értékét a jelen Szerződés életbelépésétől számítandó tizenkét hónapon belül» követelheti. (11. §. 3.1 Állítsuk szembe ezekkel a rendelkezésekkel az államközi clearing-eljárásra vonatkozó 231. cikkk 1. és 2. pontjait: A clearing-eljárás alá tartoznak — a hivatkozott cikkben körülirt egyéb feltételek fenforgása mellett —: 1. háború előtt lejárt tartozások; 2. háború folyamán lejárt tartozások, amelyek «olyan ügyletből vagy szerződésből eredmnek, amelyeknek teljesítését a háborús állapot folytán egészben vagy részben felfüggesztettek. » Éz a szembeállítás a következő ellentétet vagy inkább ellentmondást világítja meg: Azok után az életbiztosítási szerződések után, amelyek hatályukban fentartattak, az ezen szerződések alapján való kölcsönös tartozások, magának a Bsz.-nek fentebb idézett rendelkezései alapján «vi legis», csak a háború után követelhetők, aminek folytán nem tekinthetők a háború folyamán lejárt tartozásoknak, habár az egyébkénti feltételek fenforognak is. Azok után az életbiztosítási szerződések után, amelyek dijnemfizetés folytán hatálytalanná váltak (11. §. 3 ), az itt körülirt visszakövetelési igény csakis a Bsz. hatálybalépése napján született meg, aminélfogva nem tekinthető a háború folyamán lejárt" tartozásnak. A Vdbsgi judicatura ezen jogvitában ellentmondásos. Vannak Ítéletek, amelyek az ilyenfajtáju tartozásokat a clearing alá esőnek mondják ki és vannak, amelyek ezeket a tartozásokat nem tartják clearingképeseknek. Az angol-német Vdbsg Ehrhardt c/a »Pensionskasse der Badischen Anilinfabrik)) ügyben3 arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kereseti követelés nem clearingképes. A perbeli tényállás röviden a követkéz;: Felperes — angol honos — 1889 óta volt alkalmazottja alperes vállalatnak és mint ilyen, a vállalati nyugdíjintézetnek tagja, ahova a nyugdíjjárulékokat 1914 szeptember végéig befizette. A háború kitörését követő hónapban visszatért hazájába, ahonnan — az angol háborús jog tilalma folytán — nem teljesíthetett további fizetéseket. Az V. cim ut. függ. 11. §. 3-ra támaszkodva a nyugdíjjárulékokat 5% kamattal számítva (780 font) perelte, mint a kötvénynek 1914 szeptemberi értékét. Alperes vállalat a befizetett nyugdíjjárulékok összegét (238 font) elismerte, ellenben a különbözeti 541 font erejéig elutasítást kért azon alapon, hogy a nyugdijintézeti alapszabályok értelmében a befizetett járulékok kamatmentesen téríttetnek vissza. Az érdemi jogvita tehát akörül forgott volna, hogy a nyugdijszabályzatokkal szemben praevallal-e a függelék 11. §. rendelkezése? Ez a vita azonban superálódott a német kormánymegbízott által a kereset ellen szembevetett azon külön kifogás által, hogy a kereseti követelés nem tartozik a clearing útjára, mert a függ. 11. §. alapján támasztott követelések nem clearingképesek. A Vdbsg ezt az alperesi kifogást alaposnak találta, mert — az Ítélet szerint —, a Bsz. figyelembejövő két rendelkezése egymásnak ellentmondó és a Vdbsg. álláspontja az, hogy ez a követelés nem sorolható a vers szerz. 296—2 (trianoni 231—2) rendelkezése alá, minélfogva a keresetet elutasította, fenhagyván felperes jogát, hogy a vers. szerz. 304 b, 2 (trianoni 239 b, 2) alapján a clearingen kivül érvényesítheti jogait. — Azonos elvi álláspontra helyezkedett a belga-német Vdbsg. Brixhe et Deblon c/a «Agrippina» kölni bizt. társ. elleni perben hozott 1922 márc. 31-iki 3 Recueil: III. köt. 518. old.