Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A hitelező kárenyhítési kötelessége

9. sz. KERESKEDELMI JOG 147 ugyanez az eddigelé öntudatossá nem vált és írásba sem foglalt jogparancs adja az adósnak is azt a jogot, hogy a hitelező jogainak gyakorlását magára nézve enyhébbé tegye, hogy azt saját gazdasági érdekeivel összhangba hozza (kétoldalú szerződések dologadósának felértékelési joga), avagy pedig teljesen ki is zárja (gazdasági lehetetlenülés). Az adós felértékelési és gazdasági lehetetlenülésen sarkalló szolgáltatás — megtagadási jogát más alapon nem is igen érthetjük, mint akként, hogy azok is a hitelező joggyakorlásának az adóst védő, erkölcsi alapú és a köz érdekében létesült korlátjai. Es ez könnyen ki is mutatható. Ugyanis az államcél veszélyeztetésének idejében igen lényeges, mondhatni a leglényegesebb közérdek a kíméletlen gazdasági kiaknázás elhárítása és az adóst és a bitelezőt is közrefogó iáisadalomerkölesi és közjogi kapocs magánjogi következményeinek az adóst oltalmazó intézményekben kifejezésre jutó erőteljes hangsúlyozása. Ilyen az adóst oltalmazó és a hitelezői jogok gyakorlását megszorító intézmény a nálunk csak az utóbbi években megszólalt és a hitelezőre és j>cdig elsősorban, de nem kizárólag a pénzhitelczőre rótt kárenyhítési kötelesség is. Mi ennek tényállása és tartalma, mik a joghatásai? 3. Birói gyakorlatunk ezt a kötelességet eddigelé három ténycsoportban látja fenforogni. Egyfelől akkor, amidőn az adós teljesítési kötelezettségének egyáltalán nem tesz eleget és a hitelező ezt tétlenül nézi a helyett, hogy a kár csökkentése céljából az adós nem teljesítésének következményeként a teljesítés pótlásáról: a kikötött munka elvégzése utján (K 709/1924. M. XVII. 56/39), a teljesítendő dolognak máshonnan való beszerzése utján (K 4421/1924 HD. XVIII 40/40), vagy egyébként maga gondoskodjék. Azután azokban az esetekben, amidőn a hitelező az adóst az őt a kötelemszegés folytán megillető jogok gyakorlásának közlendő feltételei, vagy azok gyakorlási módja és ideje felől tájékozatlanul hagyta. Ide vág: a hitelező joggyakorlási nyilatkozatának késése (K 4458/1923 M. XVII. 15/12 K 8051/1922. M. XVI. 142/108 stb.), a jogai feltételét képező adatok közlésének elmulasztása (K 4424/1924), az adóssal szemben lejárt kártérítési igén vének késői (K 3792/1925 HT. VII. 106/85), (K 3958/1922 M. XVI. 134/102), halogató (K 3025/1925 HT. VII. 102/83), (K 6212/1922. M. XVI. 131/102) vagy vontatott (szünetelés K 5839/1924. HD. XVIII. 79/75) érvényesítése. Végül akkor, amidőn az adós pozitív szerződésszegést követ el, azaz teljesít, de nem kellően, a hitelező pedig annak dacára is, hogy ezt tehetné, a nem kellő teljesítést még a kellő részteljesítéseként sem fogadja el. Ez a ténycsoport főleg a valorizációs gyakorlatban vált ki. Azokban a már-már tipikus esetekben, amidőn a pénzhitelező felértékelési igényt vitat, az adós pedig vagy teljesen felértékelésmentesen, vagy pedig csak kisebb mérvű felértékeléssel óhajt teljesíteni, az ő számítása szerinti összeget a hitelezőnek felajánlja, majd ennek sikertelensége folytán azt a hitelező részére kiutalandólag birói letétbe helyezi. (K. 1923/1924. M. XVIII. 77/37., K. 4740/1924. H. D. XVIII. 36/37., K. 2315/1921. M. XV. 45/31., K. 107/1925. stb. A gyakorlat azonban még ingadozó. Ellenk. K. 933/ 1925. HT. VII. 97/79., K. 4567/1921. M. XV. 60/42., K. 5932/1922. stb.). Mindent összevéve tehát a birói gyakorlat — amennyire azt át tudom tekinteni — ezidő szerint a hitelező kárenyhítő kötelességének tartja hellyel-közei az adós vétkesen elmaradt teljesítésének kellő időben való pótlását, a vétkes nemteljesités folytán keletkezett hitelezői jogoknak kellő időben, kellő módon és az adós kellő értesítése alapján való érvényesítését és az adós nem kellő, de kellővé fejleszthető teljesítésének elfogadását. Mindezeket mai gazdasági viszonyaink között akkor is, ha az adós teljesítési kötelezettségének' megszegése rosszhiszemű volt (K. 709/1924. M. XVIt 56/39., K. 1486/1921. M. XIV. 77/62. stb.). Természetesen még sokkal nagyobb mértékben abban az esetben, ha az adós teljesítési kötelezettségének elmulasztása vagy megszegése neki fel sem róható. 4. A vázolt esetekben a hitelező az adós kötelemszegése dacára sem gyakorolhatja az őt a rendes magánjogi elveknek megfelelően egyébként megillető hitelezői jogokat anélkül, hogy előbb külön jogi tényen nem alapuló, tehát köznyelven törvényes kötelességeket nem teljesít. Pótolnia kell a köteleinszegő adós teljesítési mulasztásait akkor és ott, ahol ez egyébként teljesen a saját tetszésétől függött. Jogainak gyakorlási idejét és módját a szerződést vagy egyéb kötelmet szegő adós érdekeinek megfelelően kell megválasztania, hoíoll a rendes magánjogi szabályok szerint azt az elévülési időn belül kizárólag csak a maga érdekeihez szabhatta. Részteljesítésként kell elfogadnia a nem kellően egész teljesítésként félajánlt szolgáltatást oly esetekben, amelyekben a háború előtt nem is jutott volna eszünkbe őt erre szorítani. Szóved: a hitelező joggyakorlása kötelességi elemeket kapott, törvényes kötelmek sajátságaival szűkült, amelyek annak feltételeit altruisztikus alapon az <tdós érdekében megszigorították. Ezek az altruisztikus alapú kötelességek kétségtelenül jus publicum jellegével bírnak.