Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése biztosítási ügyletekben

Í48 K I-:HKSK RT] WJM\ JOG o. Kivételes jelenségek, amelyeket ugyan a vál­ságok vetettek felszínre, de amelyekről — mint számos más hasonlóról is — korántsem bizonyos, hogy a válságok idejének lezajlásá­val ismét nyomtalanul el is fognak tűnni. 5. Abban, hogy jogainak gyakorlása je­lenleg a hitelező részéről csak az adós érdekei­nek méltányos figyelembevételével és az adós fölös károsodásának, vagy károsodása fölös nagyobb adásának elkerülésével történhetik, a hitelezőre a joggyakorlás körül törvénynél fogva nehezedő gondossági kötelezettség rej­lik. Ez szabja meg egyfelől ama kármegelőző intézkedések körét, amelyek a hitelezőt terhe­lik. Ez adja másfelől az adós nem kellő telje­sítésénél törvényileg előirt hitelezői közremű­ködés mérvét is. A hitelező gondossági kötelessége ugyan elvileg független attól, hogy az adós mily kö­telemszegést követett el, hiszen gyakorlatunk tudatosan és élesen hangsúlyozza, hogy a hi­telező kárenyhítési kötelességét az adós rossz­hiszeműsége (K. 709/1924. M. XVII. 56/39.), vagv pláne annak magánjogi esalása esetében (K. 1486/1921. M. XIV. 77/62.) is megszeg heti. Azonban ez a kötelem mégsem mindig egyféle tartalmú és kiterjedésű. Természetes ugyanis, hogy a hitelező gondossági kötelezettségét annál nagyobb mérvűnek kell tekintenünk, mennél inkább visszterhes alapú, vagy legalább is forgalmi jellegű jogokat gyakorol ő és annál kisebb­nek, mennél rosszhiszemübb és forgalomelle­nesebb az adós kötelemszegése. Innen van az, hogy a gyakorlat nem volt hajlandó annak a hitelezőnek gondossági kö­telességét elismerni, akinek kártérítési joga onnan eredt, hogy az adós őt az általa ha­szonbérelt ingatlanból tilos önhatalommal rosszhiszeműen kitette. Nem ért tehát célt az adós, aki azzal érvelt, hogy az általa okozott kár mérve a hitelező kárenyhítési kötelessége folytán akként lett volna csökkenthető, hogy a hitelező az általa tilosán elvett ingatlan he­lyébe mást bérelhetett volna (nemrég a gya­korlatomban előfordult eset). Nincs gondos­sági kötelem akkor sem, amidőn a hitelező azon az alapon áll, hogy az ingatlant a bér­leti szerződés leteltével tudatosan visszatartó korábbi bérlője, ebbeli minőségének meg­szűnte után nincs jogosítva részére bérössze­get teljesíteni, vagy bírói letétbe helyezni (K. 107/1925.), vagy egyáltalán akkor, amidőn a hitelező ebbeli minőségét a kötelem alapja és terjedelme miatti indokolt vita okából alapo­san kétséglx' vonhatta. 6. A hitelező törvényes kárenyhítési köte­lessége ezek szerint mégis a kötelem tartalmá­hoz simuló gondosságot ir elő. Ennek megsze­gése merőben oly hatásokkal jár ugyan, ame­lyek a hitelezői jogok gyakorlásának elmu­lasztásával kapcsolatosak és a hitelezői kése­delem jellemző vonásait mutatják. Tényállási részében azonban e kötelem mégis az adóskö­telességek teljesítésének és elmulasztásának analogonja. A hitelező kárenyhítési kötelme tehát vegyes jellegű: tényállásában az adókö­telezettségek teljesítéséhez, joghatásaiban a hitelezői jogok gyakorifisaihoz hasonló. 7. Ez a magyarázata annak, hogy a hite­lező a gondosság elmulasztását és a közremű­ködés megtagadását kimentheti. Azzal érvel­het, hogy a körülmények méltányos figye­lembevételével nem volt abban a helyzetben, hogy közremiiködhessék, kártenyhitő intéz­kedést tehessen, vagy, hogy vétlenül volt ab­ban a meggyőződésben, hogy nem kell közre­működnie, vagy hogy az adós tette részére le­heletlenné a felajánlt nem kellő fizetés elfo­gadását, vagy egyéb kárenyhítő cselekmánvét (K. 3025/1925 HT. VII. 102/83., K. 6033/1924. H. D. XVIII. 19/20. és számos más eset). Azonban annak dacára, hogy kárenyhí­tési kötelem nem létesül is, ha a hitelező köz­reműködése vétlenül maradt el, vagy ha ez utóbbi neki fel nem róható okból nem érte el az egyébként törvényileg előirt mértéket, a közreműködés vétkes elmulasztása vagy meg­szegése mégsem jár az összes és tehát a tör­vényen alapuló kötelmek vétkes megszegésé­nek rendes hatásával: azzal, hogy a vétkes kö­telemszegőt ellenfelével szemben az ennek ro­vására beállt kár megtérítésére kötelezi. A hitelező kárenyhítési kötelmének vét­kes megszegése ugyanis az eddig eldöntés alá jutott összes esetekben csupán azzal a követ­kezménnyel volt kapcsolatos, hogy a hitelező az eset körülményeihez képest az őt az adós­sal szemben megillető hitelezői jogokat vagy csak kisebb terjedelemben, vagy pedig egyál­talában nem gyakorolhatja, vagy azokat egészben vagy részben elveszti. A hitelezőt tehát kárenyhítési kötelessé­gének betartására csupán a saját vagyoni ér­deke szorítja. Jogunk e kötelem tényállásába ugyan belevonja az adós érdekét, joghatásait azonban erre való tekintet nélkül szabja meg. A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése biztosítási ügyletekben.1 Irta: Dr. Krahl Vilmos ügyvéd. A békeszerződések szerkesztési és szöve­gezési ellentmondásosságai és homályosságai miatt a Vegyes döntőbíróságok (Vdbsg) íté­letei is sűrűn panaszkodnak. Habár általában véve azt lehet mondani, hogy a békeszerződé­sek (Bsz.) magánjogi rendelkezései között, relatíve még a biztosítási ügyletekre vonat­1 L.: ' Rccueil des décisions des Tríbimaux ar bilraux mixtes» III. kötet 1005., kötet 1035., IV. kötet 116. stb. old.

Next

/
Thumbnails
Contents