Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)
1926 / 8. szám - A magánalkalmazottak nyugdijának átértékeléséről szóló 1926: XVI. t.-c. magyarázata. Irta: dr. Nizsalovszky Endre [Könyvismertetés]
8. sz. KERESKEDELMI JOG 141 érték jutott az alperes birtokába s. hogy az alperes az átutalás téves voltát csak a felperes megbízottjának 1923 április 4-i 3. jelű leveléből ismerte fel, mire 4. jelű, április 7-én kelt levelével egyidejűleg az 5. jelű elszámolásnak megfelelő értéket a felperesnek kamatostul megküldte, mit azonban az visszaküldött. Ily körülmények közt az alperes a birtokába felperes tévedéséből került összegnek a tévedés felismeréséig s igy visszatérítése kötelezettségének beálltáig bekövetkezett értékveszteségért egyáltalában nem felelős. Minthogy azonban ekkor nem az egész 246.000 m. K-t téritette vissza kamatostul, hanem csak 177.750 K-t küldött a felperesnek az addig járó kamatával, a fennmaradó tökekülönbözet és annak kamata összegének további értékveszteségeért való felelősségét magáról el nem háríthatja. De mivel a kialakult joggyakorlat értelmében az értékveszteség a hitelező és adós közt rendszerint megosztandó és adott esetben nincs oly adat, mely e gyakorlattól eltérő rendelkezésre szolgálhatna alapul, a m. kir. Kúria a korona értékcsökkenéséből eredő vagyoni hátrányt a felek közt egyenlő arányban osztotta meg. A felperes által visszautasított és az alperes részéről a felperes rendelkezésére tartott összeg értékének időközi csökkenést azonban hitelezői késedelménél fogva a felperes maga tartozik viselni, mert a pénzromlás idején a hitelező a kár fokozódásának elbáritására vonatkozó kötelességénél fogva a felajánlott fizetést, ha csak résztörlesztésül is, elfogadni köteles, adott esetben pedig nincs arra adat, hogy jogos érdekei megvédése tette volna szükségessé a fizetésfenntartással elfogadásának megtagadását. Ennyiben tehát az alperes csatlakozását alaposnak felismerve, a megtámadott Ítéletet megfelelően meg kellett változtatni, a felperes felülvizsgálati kérelmét ellenben el kellett utasitani a fent kifejtetteknél fogva s a költségekre vonatkozó részében azért, mert e döntéssel az alperes marasztalása tovább csökkent. 139. Az a körülmény, hogy az adós a marasztalási összeget nem előzetes végrehajtás utján, hanem a végrehajtás elkerülése végett önként fizette meg, a Ppé 38. §. ut. bek.-ben foglalt rendelkezés alkalmazását (kártéritést) nem zárja ki. — Kisebb kárkamat megítélése az alapon, hogy a pénz nem forgathatása folytán adós ettől esett el. (Kúria P. VII. 345/1926. sz. a. 1926 június 17-én.) Indokok: A nem vitás tényállás Szerint felperes — az alperes által ellene 1916.36 métermázsa buza kiadására indított perben — az alsóbíróságnak őt egybehangzóan a keresetbe vett búzamennyiség kiszolgáltatására kötelező s végrebaj thatónak nyilvánított Ítélete alapján, a felperesnek Jialasztásra irányuló kérelme teljesítését megtagadó s a végrehajtás foganatosításával fenyegetődző alperesnek 1924. évi augusztus bó 4. napján 661,722.000 koronát fizetett, s ezt az összeget alperes a kir. Kúria megváltoztató s felperest keresetével elutasító ítélete folytán csak 1924. évi december hó 30. napján fizette vissza, okkor is 29,431.566 korona hijján, amelyet csupán 1925. évi március bó 31-én térített vissza a felperesnek. A hitelező, aki az ítélet végrehajthatóságának kedvezményét felhasználja vagy a végrehajtás elkerülése céljából az adóstól a fizetést elfogadja, még mielőtt a marasztalt adós az ö védelmi eszközeit vagy igénybe vehető jogorvoslatait teljesen kimerítette volna, ezt csak saját veszélyére teheti; következőleg — a végrehajtás vagy fizetés alapjául szolgált Ítéletnek megváltoztatása s a hitelezőnek keresetével történt jogerős elutasítása esetében — a hitelező az adósnak a fizetés folytán keletkezett kárát megtéríteni tartozik, vagyis a jelen esetben alperes a felperestől felvett tőkét s ennek fizetése napjától számítandó kamatait, s illetve, mivel a tőkét már visszafizette, annak a fizetése napjától a visszafizetés időpontjáig számítandó kamatait köteles — mint a felperes által igényelt kárt — megtéríteni. A Ppé. 43. §-a és 38. §-a utolsó bekezdése rendelkezéseinek helyes értelmezésével s ezekből vont helyes jogi következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság annak megállapítására, mikép az a körülmény, hogy az adós (marasztalt fél) a marasztalási összeget nem előzetes végrehajtás utján, hanem a végrehajtás elkerülése végett önként fizette meg, a Ppé. 38. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, mert az önként történt fizetés az adósnak (a marasztalt félnek) csupán perjogi helyzetét változtatja meg, amennyiben ez igényét nem visazvégrehajtás, hanem csak külön per utján érvényesítheti kártérítési igényét, a Ppé. 38. §-ban foglalt anyagjogi rendelkezés ebben az esetben is alkalmazandó. A Ppé. felhívott 38. §-a utolsó bekezdésében foglalt anyagjogi rendelkezésnek az önkéntes fizetés esetén való alkalmazásának helyességét illetően a kir. Kúria felhívja a Ppé. 39. §-a utolsó bekezdésének rendelkezését is, amely részitélet esetén az elmarasztalt fél kártérítési igényét ugy a részitélet teljesítésének, mint a részitélet végrehajtásának esetére kifejezetten is megállapítja. Az anyagjogi szabályoknak megfelel. tehát. a fellebbezési bíróságnak az az Ítéleti döntése, amellyel alperest a felperes által fizetett tőkeösszeg után a fizetéstől a visszafizetés időpontjáig terjedő időre kamatoknak mint kárnak a fizetésére kötelezte. A kár mennyiségét illetően a felperes kára abban jelentkezik, hogy az alperesnek fizetett készpénzösszeget addig míg azt alperestől vissza nem kapta — nem használhatta. Kérdés tehát az, hogy tőkéjét mily nyereséggel használhatta volna a jelzett időpontok között? Az ezen időpontok közé eső időben volt gazdasági s hitelviszonyokra tekintettel az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §-a második bekezdésében meghatározott kisebb kárkamat alapul vételével számbavett összeg felel meg az akkori kereskedői nyereségnek, amelytől a fizetett pénzösszegnek, mint tőkének nem forgathatásával a felperes elesett. Ezért alperesnek a kártérítés mérve miatt emelt felülvizsgálati panasza alapos. Miért is a fellebbezési bíróság ítéletének az alperest 2,400.000 K kárkamattőke s ezután megítélt késedelmi kamat fizetésére kötelező rendelkezésének érintetlen hagyásával — alperes a jelen ítélet rendelkező része értelmében volt marasztalandó.