Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 3. szám - Részvényjogi gyakorlatunk 1924-ben

38 KERESKEDELMI JOG 3. sz. tol, addig annak kiállítása és kézbesítése, sőt a Reichsgerichtnek egy 1910. évből való döntése szerint-az ellentmondás nélkül való átvétele és aláírása som helyettesíti az ügyleti a kiírat kijelentését. A német gyakorlat értelmében az alkuszi köt jegy elfogadása az ügylet létrejötte tekintetében nem jelent jogi vélelmet, csak ténybeli vélelmet arra, hogy a köt jegyben foglalt ügyleti feltételek kimeritőek és ha a szokásoknak megfelelnek, helyesen tükröztetik vissza a felek akaratát. Ugy látom, hogy ez áll a magyar jogra is. Az 1881. évi LIX. tc. 94. §-ának b. pontjában szabályozott az az eset, hogy a jogosított ügynök (helyesebben alkusz) által kiállított ügynöki kötjegy kifogásnélküli elfogadásának az a következménye, hogy a felek a tőzsdebiróság hatáskörének vetették magukat alá, nem egészen következetes álláspont elfoglalása. De a törvény nem is mondja ki azt, hogy evvel az aktussal az ügylet érvényesen megkötöttnek minősül. Van ugyan prakszisunkban ilyen döntés is (budapesti tábla 4552/1893. sz. határozata). Mindenesetre értelmezés kérdése ez és sok esetben módjában lesz a bírónak a kötjegy elfogadása körülményeiből az ügylet megkötésére következtetni. Végeredményben azt kell itt mondanunk, hogy az alkusz által közvetített ügylet érvényességére a közvetlen ügyletekre vonat" kozó szabályok állanak. Az esetek elbírálásánál irányadó mindig az, hogy az ügyletet kötni kívánó fél adotf-é megbízási másnak, hogy helyette és nevében kössön ügyletet, vagy hogy esetleg oly megbízást adott-e, hogy kössön az illető a saját nevében a megbízó részére szerződést. Szabály az, amint arra már utaltam, hogy az ügyletkötésre való megbízás megadása sohasem vélelmezendő és hogy ez a kérdés }tem tény, hanem jogkérdés (Kúria 383/1902. sz. határozat). Grünhut nyomán szabályként említeném azt is, hoí?y ha bizományi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozó kereskedő ügyletkötésre megbízást kap, azt kell vélelmeznünk, hogy arra kanott megbízást, hogy az ügyletet a megbízó részére, de a saját nevében kösse meg. Minthogy a bizományosi, az ügynöki, az alkuszi ügykör az életbon összefolyik és különösen az elnevezésekkel szoktunk megakadni. — ismeretes például a vezérképviselő elnevezés, ez lehet kereskedelmi meghatalmazott, bizományos, ügynök, esetleg esak közvetítő; vannak Németországban «bizományos ügvnökök» is, kik állandóan meg vannak avval bízva, hogy saját nevükben kössenek más számlájára ügyleteket, — a felmerülő jogkérdések elbírálásánál a szükséges elbatárolásokat, mindic meg kell tennünk. A próbaköve a problémának az, hogy kapott-e az illető megbízást és minő megbízást az ügyben váló eljárás tekintetében. Végül két egészen gyakorlati esetet említenék meg. Felsőbíróságaink praxisában sokáig az volt a felfogás, hogy a közvetítő alkusz elvileg nem lehet megbízva az ügyletkötésre. A kérdésnek különös jelentősége van a közbenjáró által létesített tőzsdebirósági hatáskör kikötésénél. Ujabban mondta ki a budapesti tábla (812/1919. sz. határozat), hogy fogalmilag nincs kizárva, hogy az ügynök (ez alatt természetesen az alkusz is értendő) nemcsak közvetítésre, hanem az ügyletnek a megbízó nevében való megkötésré is felhatalmaztassék. Mivel azonban a megbízás az ügyletkötésre nem vélelmezendő és ennek fenforgását minden esetben bizonyítani kell, mégis helyesnek tartom azt a gyakorlatot, amely szerint az a tény, hogy a közbenjáró az ügyletről kötjegyet állított ki, amely tipikus alakját mutatja az ügynöki kötjegyeknek, a kötjegyet egyszerű névaláírásával látta el, a megbízotti minőségre utaló minden toldás nélkül, hogy mindkét féltől jár neki ügynöki díj, arra enged következtetést, hogy csak közvetítette az ügyletet és nem volt megbízottja az egyik félnek (budapesti tábla 5. P. 11551/1922, 5. P. 5296/1923.). A magam részéről azonban még itt sem zárkóznék el annak a bizonyításától, hogy ily külsőségek fenforgása mellett is nem adtak-e az alkusznak megbízást ügyletkötésre. A másik kérdés. Az éppen most említettekből is látnivaló, hogy a tőzsdei életben egészen elmosódik az, hogy ki az ügynök, ki az alkusz. A felek gyakran maguk sem tudják, hogy mire adtak megbízást: ügyletkötésre, avagy közvetítésre. Ha az ügyletkötésre megbízott egyén köti meg a megbízója nevében a tőzsdeteremben az ügyletet és a megbízójával a kötés létesítését a tőzsdetermen kivül közli, a tőzsdebiróság hatásköre fennforog. Haközvetitő alkusz jár el és a tőzsdeteremben közvetít és más helven közli a közvetítés eredményét a megbízóval és a meubizó a közvetítő utján a másik fél részéről közölt ajánlat elfogadását itt jelenti ki (lehetséges ugyanis, hogyha közvetitő alkusz az ajánlattétel közlésére külön megbízást kapott), nem áll meg a tőzsdebiróság hatásköre. (Vége.) Y Részvényjogi gyakorlatunk 1924-foeu.1 Irta : Dr. Fenyves Béla. Mértékadó hivatalos helyről hangzott el a közelmúlt hetekben a kijelentés, hogy kereskedelmi jogunknak és különösen a társasági jognak ujabb kodifikálása a közeljövőben aktuálissá válik. ') Jelen dolgozatban azon részvényjogi döntésekéi ismertetjük, amelyek a Kereskedelmi Jog 1924. évfolyamában és ezidei, eddig megjelent számaiban,