Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 3. szám - Részvényjogi gyakorlatunk 1924-ben

3. sz. 39 Félszázados kereskedelmi törvényünknek talán egyetlen része sem szorul olyan alapos és olyan sürgős megreformálásra, mint a részvényjog. A törvény megalkotói nagyobbára átvették az akkor már többé-kevésbbé elavult régi német kereskedelmi törvény rendelkezéseit, amelyek azóta már két izben is (1884ben és 1897-ben) alapos revizión estek keresztül; igy hát nem csodálható, ha részvényjogunk, nem tarthatván lépést a rt. rohamosan fejlődő intézményével, a felmerülő esetek súlyosabb részének megoldását teljesen a biró belátására bizza. S most, hogy a törvény reformja végre-valahára — reméljük — a megvalósulás stádiumába érkezett, fel kell, hogy használja az eddigi gyakorlat útmutatásait. Cégbíróságaink — a tábla s ennek határozatai nyomán a törvényszék — mind rigorőzusabban értelmezik a cégvalódiság elvét, így a budapesti kir. ítélőtábla egy esetben megtagadta a .,lapkiadó rt." toldat bejegyzését, mivel a társaság alaptőkéjét kevésnek találta, már pedig ez a toldat „oly nagyobb lapkiadóvállalatot feltételez, amelynek megfelelő alaptőke áll rendelkezésére, az alapszabályszerű cél megvalósítására". (6. P. 8490/ 1923. H, Dt. 6. I.) Egy másik esetben megtagadta a „holland-magyar" toldat bejegyzését, egyrészt mivel a rt. nem igazolta hollanderedetü jelentékenyebb tőkeérdekeltség közreműködését, másrészt mivel az alaptőkét „különösen holland vonatkozásban" csekélynek találta. (6. P. 9839/1923. H. Dt. 6. II.) Végül ugyanilyen természetű okokból megtagadta a .,magvar-olasz" toldat bejegyzését is. (6. P. 5374/1923. H. Dt. 6. III.) — A táblának ezen határozatai beleszólást jelentenek abba az irodalmi vitába, amely az alaptőkeminimum kérdése körül folyik.2 Törvényi szabályozás hijján természetesen nem állithatott fel fix összeget alaptőkeminimum gyanánt, hanem a cégvalódiság elvén keresztül jutott nagyjából az osztrák Aktienreguíativ individualizál:') álláspontjára. Annyit mindenesetre nyilvánvalóvá tett, hogy az alaptőkeminimum kérdésének pozitiv irányban való megoldása felé hajlik. Ugyancsak a budapesti kir. Ítélőtábla mondotta ki egyik határozatában (6. P. 4035/ 1922. H. Dt. 5.), hogy a K. T. életbelépteelőtti időben keletkezett rt. sem változtathatja meg valamint a- Jogtudományi Közlöny Hiteljogi Döntvénytárának XVII. kötetében jelentek meg. — K. J. = Kereskedelmi Jog 1924. évf.; H. Dt. = Hileljogi Döntvénytár XVII. kötet. Az ezen jelzések után következő szám a határozatnak az illető gyűjteményben sorszámát jelenti. — Ellenkezőnek megjelölése hijján a határozatok kúriaiak, a folyóiratoknak pedig 1924. évfolyama értendő. — Rt. = részvénytársaság. 2) L. Dr. Köniy Endre: Alaptőkeminimum és minimális részvénynévérték (Jogállam 8. füzet); dr. Oppler Emit: Alaptőkeminimum és minimális részvényérték (Jogállam 9—10. füzet). a vállalat tárgyát többségi határozattal, mivel a K. T. hatálya az ilyen régi rt.-okra is kiterjed. Az, aki a részvényaláirásból folyó fizetési kötelezettségnek eleget nem tevő harmadik személyek tartozását magára vállalta, az erre indított kereset ellenében nem hivatkozhatik sikerrel arra a jogszabályra, amely a részvényaláirásból folyó hátralékos befizetés iránti követelésnek a részvényjegyző elleni érvényesítését előzetes igazgatósági vagy közgyűlési felhívástól teszi függővé. (P. IV.3457/1923. K. J. 104.) A Kúria állandó gyakorlata szerint a részvényes a részvény névértékének megfizetésére vonatkozó kötelezettségének a társasággal szemben fennálló követelésének beszámításával nem tehet eleget. Ez most egy ujabb határozatban is megerősítést nvert (P. IV. 1620/1923. K. J. 23.) Az alapítók által kinevezett vezérigazgató, akit a rt. igazgatósága, bár az alakuló közgyűlés igazgatósági taggá választotta, állásában meg nem erősített, sőt szolgálatából azonnal elbocsátott: a rt.-gal jogviszonyba nem kerül. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy az alakuló közgyűlés az alapitóknak előzetes cselekményeikre a felmentvényt megadta, mivel ez csak a K. T. 152. §-ában érintett vagyoni felelősség alól való felmentést jelenti, nem pedig egyéb ténykedéseire is kiterjedő utólagos ratihabicíót. (P. II. 444/1923. K.J. 49.) Érvénytelennek mondotta ki a Kúria azt az igazgatósági határozatot, amely halasztást ad az apportként a társaságba tehermentesen bevinni kötelezett ingatlan tehermentesítésére, mert ezt olyan különös előnynek tekinti, amely a K. T. 150. és 156. §-ai értelmében csak az esetben bír kötelező erővel, ha a tervezetbe fel van véve; már pedig az ilyen intézkedéseket közgyűlési határozattal sem lehet módosítani, még kevésbbé igazgatósági határozattal. (P. II. 3317/1923. H. Dt. 83.) Ebben a határozatban is már kifejezést adott a Kúria annak a szigorúan morális alapon nyugvó felfogásának, amely megakadályozza, azt, hogy a rt.-ban egyesek érdekei érvényesüljenek a többiek rovására. A közgyűlési határozatok megsemmisítése körüli gyakorlat köréből a következő eseteket emeljük ki. Megsemmisítette a Kúria egy rt. közgyűlési határozatait,.mert az alapszabályok szerint a társaság hirdetményei egy pénzügyi szaklapban vagy az „,A . . ." című helyi lapban voltak közzéteendők, a helyi la]) pedig megszűnvén, a rt. a közgyűlési hirdetményt csak az annak helyébe lépett „A . . . és Vidéke" című helyi lapban tette közzé. (P. IV. 3325/1923. H. Dt 79.) Az, hogy a közgyűlés oly tárgyak felett határozott, amelyek a meghívóban nem lettek megjelölve, nem teszi az ilyen határozatot önmagában véve semmissé, I hanem csak jogot ad a K. T. 174. §-a szerinti