Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 2. szám - A valorizációs gyakorlat túlhajtásai

32 I KERESKEDELMI JOG 2. sz. Vétel. 31. A K. T. 352. §-a és az annak alapján állan­dóan követett bírái gyakorlat szerint az eladó el­vont haszon vagy árkülönbözet cimén kártérítést csak abban az esetben igényelhet, ha az árut a vevő rendelkezésére, tartja és teljesítésként fel­ajánlja, vagy pedig az árut a vevő rovására el­adja. (Kúria P. IV. 2185/1924 sz. a. 1924 dec. 12-én.) Váltó (telepítés). 32. A váltót leszámítoló pénzintézetnek telepesként való megjelölése, a kereskedelmi élet felfogása sze­rint a váltó kitöltésének és forgalomba hozásának szokásos módjaként tekintendő. (Kúria P, VII. 2901/1924. sz. a. 1924, dec. 9-én.) Indokok: Felperest a váltó birtoka és a hát­iratoknak hozzá lenyúló láncolata legitimálja, s igy az alperesnek az a kifogása, hogy a felperes­nek nincs kereshetőségi joga, alaptalan, mert ha való volna is az, hogy a felperes a váltóra nem adott ellenértéket és hogy csupán szívességből vál­lalta el a váltóösszeg behajtását H. M. forgató részére, a felperes kereshetőségi jogát nem be­folyásolhatná. A váltóürlap bélyege egymagában nem lehet irányadó annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a váltóbirtokos a váltót mily összeggel tölthette ki. Ezért nincs jogszerű alapja annak a felülvizs­gálati panasznak, hogy a fellebbezési biróság el­járási szabály megsértésével mellőzte a 2. alatti okirat tartalmának, valamint a lerótt váltó bélyeg­illeték összegéből szerinte levonható következtetést. Nem sértett eljárási szabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy mellőzte az alperes által arra ajánlott szakértői bizonyítás foganatosítását, hogy a váltónak számokkal kiirt összege eredetileg 30,000 korona volt, s hogy ez utóbb javíttatott ki egy nulla hozzáirásával 300,000-re, mert a V. T. 4. §-ának első bekezdése értelmében eltérés esetén a betűkkel kiirt szöveg irányadó, s igy annak a körülménynek, hogy a számokkal kiirt váltóösszeg eredetileg kisebb volt, mint a betűkkel kiirt három­százezer korona, az alperes fizetési kötelezettsége tekintetében semmi jelentősége nincs. Nincs adat a perben s az alperes maga sem állítja, hogy megállapodás létesült volna a tekin­tetben, hogy a kereseti váltó összege hol lesz fize­tendő. Ilyen körülmények között H. M. az ugy az intézvény, mint a fizetési hely tekintetében kitöl­tetlenül kapott kereseti váltót a V. T. 93. §-a értel­mében kitölthette Szeged fizetési hellyel, illetőleg a váltót az intézvény jelenlegi szövegének kitöltése mellett Szegedre telepíthette, mert az, hogy a váltó kibocsátója és elfogadója Zentán, a forgató alpe­res pedig Makón lakik, H. M. váltóbirtokosnak a V. T. 93. §-án alapuló fenti jogára befolyással nem lehet". 9 Minthogy pedig a váltót leszámítoló pénzinté­zetnek a váltón telepesként való megjelölése a ke­reskedelmi élet felfogása szerint a váltó kitöltésé­nek és forgalombahozatalának szokásas módja; az állandó birói gyakorlat értelmében jogosult volt H. M. a kereseti váltó telepítése kapcsán a váltót leszámítoló Szeged Alföldi Takarékpénztár Rész­vénytársaság szegedi céget a váltón telepesként megjelölni, s igy alaptalan az alperesnek ugy a teljesítés, mint a telepes megnevezés jogosulatlan­ságára alapított kifogása. Csekk, 33. Csekknek akár forgatmánnyal, akár egyszerű átadással történt átruházása engedménynek és nem vételnek tekintendő. (Kúria P. VII. 1714/1924, sz. a. 1924. okt. 28-án.) Indokok: Mert valamely csekknek akár csekk­jogi uton (forgatmánnyal), akár — mint a jelen­legi esetben — köztörvényi ügylettel, egyszerű át­adással és ellenérték mellett vagy anélkül történő átruházása jogilag vételügyletnek nem minősít­hető, hanem az mint olyan ügylet, amelynek tár­gyát a csekkből eredő jogoknak, jelesül a csekken alapuló követelésnek az alperes, mint a csekknek volt birtokosa által a felperes részére nem csekk­jogi uton (forgatmánnyal), hanem a csekknek egyszerű átadásával, tehát köztörvényi uton való átengedése képezte, engedményezési ügyletnek mi­nősítendő, s ehhez képest a jelen per elbírálásá­nál az általános magánjognak az engedményre vonatkozó szabályai veendők irányadóul. És a mi­nősítésnél közömbös az, hogy a felek a köztük ez­iránt létrejött ügyletet adásvételi ügyletnek nevez­ték s a perben is arról, mint adásvételről tárgyal­tak, mert az ügyletnek jogi minősítése és a meg­felelő szabályok alkalmazása a biróság feladata. Annak dacára azonban, hogy a fellebbezési biróság a per eldöntésénél a kereskedelmi törvény­nek a vételügyletre vonatkozó szabályait helytele­nül alkalmazta, a felperes felülvizsgálati kérelme még sem vezethetett sikerre, mert a fellebbezési biróság döntése a jelen per elbírálásánál a fentebb előadottak szerint irányadóul veendő anyagjogi szabályoknak megfelel. Az általános megánjognak az engedménye­zésre vonatkozó szabályai szerint ugyanis az ellen­érték ellenében engedményező az átruházott jog (követelés) valódiságáért és behajthatóságáért sza­vatol (felelős) ugyan, de ezek a szabályok diszpo­zitiv jellegűek, amelyeken a felek egyezkedése vál­toztathat ós a felek az engedményezőnek jelzett felelősségét nemcsak korlátozhatják, hanem egye­nesen ki is zárhatják. És ezeknek a szabályoknak diszpozitiv jellegéből következik az is, hogy az engedményező és az' engedményes közötti jogvi­szony elbírálásánál elsősorban a felek megállapo­dása az irányadó. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents