Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 2. szám - A bizományos, az ügynök, az alkusz. [1. r.]

2. sz. KERESKEDELMI JOG 21 reskedelmi életbe, bekapcsolódtak a legkülönbözőbb tényleges és jogi működést kifejtő alkalmi, vagy többé-kevésbé állandóan ténykedő egyének, akiket általában ügynököknek neveznek. Ezen a téren, különösen a régebbi időben — de nálunk még ma is — meglehetősen zavarosak a fogalmak. A zavarnak mindenesetre az a főoka, hogy ezeknek a személyeknek gazdasági elhelyezkedése nem különült el eléggé és hogy az ügynök gyakran közvetitői, alkuszi, sőt bizományosi ténykedést is végez és hogy meg esik az is, hogy az ügynök elnevezés mögött kereskedelmi meghatalmazottal találkozunk. Ennek eredménye volt az, hogy a legújabb időig az ügynök kifejezést általában jogilag hasznavehetetlennek tartották. Ez áll nemcsak j a hazai, hanem a külföldi jogra is. így a fran- < cia felfogás szerint agents d'affaires elnevezé- I sen információs irodát, apróhirdetést gyűjtőket, szabadalmi ügyvivőket, házassági közvetítőket értettek, habár a francia kereskedelmi kódex 632. artikulusa az ügynököket általában kereskedőknek tekinti. Elsőizben az angol törvényhozás kisérelte meg az 1889. évi Factors Act elnevezésű törvénnyel, hogy a kaotikus fogalombl jogi fogalmat alkosson. E törvény első és második pontjából ( .. . as if he were expressly authorised by the owner of the goods to make the same . . .) arra kell következtetni, hogy az ügynök ügyletkötésre megbízott egyén. Az uj német kereskedelmi törvény 84. §-a legalább a német jog szempontjából intézményesen tisztázza ezt a kérdést. Minthogy a továbbiakban is többször hivatkozom e törvényhelyre, itt szószerint leközlöm azt: «Wér ohne, als Handlungsgehilfe angestellt zu sein, standig damit betrant ist fiir das Handelsgewerbe eines Anderen Geschafte zu vermitteln, oder im Namen des anderen abzuschliessen (Handlungsagent). hat bei seinen Verrichtungen das Interessé des Gescháftsherren mit der Sorgfalt eines ordentlichen Kaufmanns wahrzunehmen.» A német törvény annak a tényleges helyzetnek vonta le a konzekvenciáit, hogy általános jelenség volt az, hogy a kereskedőházak telepük helyén lakó személvckkol léptek összeköttetésbe, akinek az volt a feladatuk, hogy gondoskodjanak az áruk rendszeres elhelyezéséről s emellett általában képviseljék a keres' kedöház érdekeit. Ezek a személyek és a kereskedőház között szolgálati viszony nem állott fenn, sőt az előbbiek szabálvszerint önálló, bejegyzett kereskedők voltak. Staub kommentárjának 1896-ban megjelent harmadik és negyedik kiadásában, ezeket a személyeket ügynököknek nevezvén, az ügynökök jogállásáról szintén azt állapítja meg, hogy nem állanak szolgálati viszonvban valamely kereskedőházzal, habár avval szerződéses viszonyban vannak. E szerződéses viszony értelmében kötelességük, adásvételi ügyletek közvetítése utján egy bizonyos meghatározott területen az áruk elhelyezéséről gondoskodni és különösen a vevőkörrel való érintkezés kapcsán a kereskedőház érdekeit előmozdítani. Emellett egészen kétségtelen, hogy az ügynök főteendője a kapott megbízás alapján ügyleteknek a megkötése. Az ügynöki szerződés lényege tehát már az uj törvény előtt is az volt, hogy az ügynök a megbízóval egy bizonyos állandó viszonyba került. Éppen ez az a határvonal, mely a német felfogás szerint az ügynöki szerződést az alkuszitól elkülöníti. Az uj törvény maga is az állandóság kritériumát domboritja ki és az állandóság mellett ügynöki teendőnek minősiti azt is, ami az alkuszi ügyletet jellemzi kiváltképen: az ügyletek közvetítését. — 6. A hirtelenében idevetett történelmi kaleidoszkópból is levonható az a következtetés, hogy a kereskedelmi életben, nem érintve a cégvezetőt, a kereskedelmi meghatalmazottat és a segédszemélyzet körét, midőn arról van szó, hogy mikép szerepelnek harmadik személyek a jogügyletek kötésénél, szükségképen háromféle alakulatot különböztethetünk meg, az egyik az, midőn a harmadik személy a kereskedő részére és számlájára saját nevében köti meg az ügyletet, a második az az eset, midőn a harmadik személy a kereskedő nevében létesit szerződést, a harmadik eset végül a csupán közvetitői működést kifejtő alkusznak az esete. Ennek az elhatárolásnak fontos gyakorlati és jogi oka van. így az ügy ura és a helyette vagy nevében eljáró személy helyzete, jogai és kötelezettségei az intern viszonyban esetenkint különböznek, felette fontos azonban az extern viszony alakulásának körülhatárolása is, de különös jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a három eset mindegyikében, mikor, mily feltételek mellett történik az ügyletek megkötése, jelentősége lévén annak is, hogy minő helyen tekinthető az ügylet érvényesen megkötöttnek. A fogalmi határok megállapithatása végett rá kell térnem az egyes alakulatok jogi természetének vizsgálatára. 7. Közhelynek tűnik, ha azt állítom, hogy a bizományos és a megbízott közötti intern jogviszony a megbízási szerződés szabályai szerint alakul. E felfogással szemben azonban ujabban Németországban hathatós ellenérveket hallunk. A régi német törvény hatálya alatt (ennek 360. §-a fedte a magyar kereskedelmi törvény 368. §-át) kétségen kívülinek állott még az a tétel, hogy a megbízó és a bizományos közötti szerződés mandátum. Minden egyébtől eltekintve törvényünk 368. §-ának utolsó bekezdéséből, amely szerint «ha az ügylet a