Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)
1925 / 11. szám - A nyugdij felértékelése
152 KERESKEDELMI JOG 11. sz. eladónak az ingatlanra bekebelezett kölcsöntartozását. A) fedezeti váltót adott vételártartozására, B) váltóval fizette ki azt. B) az összes fenti példában tiszta-pénztartozással, A) vételárral adós. A gazdasági jelentőség teljes azonossága mellett doktrinár jogászkodó megkülönböztetések folytán A) 14,000-szer, vagy 5000-szer annyit volna köteles fizetni, mint B), illetőleg A) tartozását megfizetni köteles, B) pedig ingyen szabadul. Lehet, és kell az adós különleges helyzetének, üzlete természetének, gazdagodásának tekintetbe vételével külön elveket megállapítani, pld. a takarékbetétek, a közforgalmi értékpapirokon alapuló tartozások stb. tekintetében, amint pld. a német felértékelő törvény is ezekre külön szabályokat állapit meg, a tiszta-pénztartozások kategóriája azonban mint ilyen, nem áll egységes és megkülönböztetésre alkalmas gazdasági megállapítások uralma alatt. Az Indokolásnak a tiszta-pénztartozások nem valorizálására vonatkozó érvelése nem bir és nem is birhat meggyőző erővel. A pénz kényszerárfolyamára támaszkodó érveléssel már foglalkoztunk. További érve az indokolásnak, hogy ezek a békebeli tartozások jórészt már ki vannak fizetve «és igy a kérdés meghaladottnak tekinthető)). Azt hisszük azonban, hogy, ha ez a ténymegállapítás helyes, vagyis, ha a valorizálás esetén sem származnék az adósok ezen csoportjának jelentős megterhelése, az inkább a valorizálás melletti, mint elleni érv volna. Amellett nem hisszük, hogy a fennálló régi betétek, a föld- és házbirtok régi terhei oly elenyésző csekély összegre rúgnának, különösen, ha a fennálló követelésekhez a jogfentartással felvetteket is hozzászámítjuk, amelyek pedig a 12. §. szerint a fennállókkal egyforma valorizálás alá esnek. Nem komoly érv, hogy részleges valorizálás és törvényes moratórium engedése mellett a valorizálás kérdése nem jutna nyugvópontra. Eltekintve attól, hogv ez a szempont csak egész csekélyfontosságu, bizonyára nem fogja gyengíteni a közvélemény háborgását és a törvény revíziójára irányuló mozgalmak erejét az, ha a törvény ebben a kérdésben, bár gyökeres, de legigazságtalanabb és legegyoldalubb megoldást adja. Egyetlen ügydöntő szempont az: valóban nem birják-e el ezek az adósok a valorizálás terhét, megállapiitható-e, hogy a valódi érték 1/14,000 részénél magasabb kvótát ezek a kötelezettek nem birnak el? Azt hisszük, hogy már a kérdés feltevésében benn reilik a felelet. A javaslat ezen intézkedése, mint adósokat elsősorban a jelzálogos kölcsöntartozásokkal terhelt föld- és házbirtokot, valamint a takarékbetétek és folvószámla-követelések révén a pénzintézeteket érinti. Utóbbiaknál adósi és hitelezői pozíciójuk bizonyos fokig egysulyban van. Fel kell tételeznünk, hosy a javaslat készítői beható statisztikai vizsgálódást ejtettek meg a terhek összege és az érdekelt rétesek vagyoni eltolódásai, jövedelmi viszonyai és általában teljesítő képessége tekintetében. Méltán elvárhatta volna a közvélemény, hogv a javaslat indokolása ennek a gazdasági életünkre és hirünkre oly fontos kérdés megítéléséhez nélkülözhetetlen ténybeli, statisztikai anyagot legalább főbb eredményeiben közölje. Ehelyett az Indokolás megelégszik azzal az általánosságban odavetett megjegyzéssel, hogy «nagyon kétséges, vájjon a közgazdasági élet nagyobb megrázkódtatások nélkül a pénz-tartozások csak kisszázaléku valorizációját elbirná-e?» Azt hisszük azonban, hogy a hiányzó statisztikai anyag nélkül is megállapíthatjuk, hogy pld. a föld- és háztulajdonosok nem a gazdaságilag leggyengébb rétege társadalmunknak, hogy nem ők azok, akik az elmúlt évtized folyamán a legsúlyosabb veszteségeket szenvedték. A teljesítő képesség megítélése szempontjából a vagyon értéke és jövedelme birhat döntő súllyal. E részben •'irányadó, hogy a földbirtok értéke helyenként túlhaladja, de majdnem mindenhol megközeleti a békebeli aranyértéket, a házak értéke pedig 'pld. Budapesen a békeértéknek legalább 20—30%-ára tehető. Egy métermázsa buza ára kb. 26 aranykorona, ami a békebeli átlagértékkel szemben lényeges eltérést nem mutat, az ország búzatermésének holdankénti átlaga szerint, ha melékezetem nem csal, kb. 4—5%-nyi mennyiségi csökkenést mutat. A lakbérek az érvényben lévő rendelet szerint rövidesen az aranyban számított alapbérek 50%-ra fognak emelkedni. Szembetűnővé válik a nem valorizálás merev elvének súlyos igazságtalansága és indokolatlansága, ha meggondoljuk, hogy kb. 1.000,000 koronáért egy hatalmas bérház volt kapható, ma pedig egy háromszobás lakás negyedévi bére ez összeg három-négyszeresét is meghaladja, és igy, aki pld. 1.000,000 korona építési kölcsönből egy bérpalotát építtetett, tartozását, ha még fennáll, egyetlen szoba negyedévi bérével kifizetheti. Szemben a javaslat indokolásával, azt hisszük, hogv nagyon kétséges, vájjon tényleg súlyos megrázkódtatásokat okozna-e ez adósoknak ennél súlyosabb megterhelése, és hogy nem igazságtalanul, méltánytalanul és kellő indok nélkül áldozza-e fel a törvényhozó ilyen esetben a hitelezőnek esetleg exisztenciális érdekeit. De túlmenve ezen a kérdésen, és felülemelkedve a közvetlenül érdekeltek szempontjain és pillanatnyi érdekein, azt hiszük, fel kell vetni a kérdést, nem okozza-e az ilyen törvényhozási rendezés az amúgy is próbára tett forgalmi erkölcsöknek további megzavarását, — amngy is megfogyatkozott erkölcsi értékeink további anadását, — az állam példaadó magasabbrendü erkölcsi felfogásába vetett hitnek és a közhitelnek nehezen helvrehozható sérelmét? X A nyusrdij felértékelése. Irta: Dr. Löw Lóránt üpyvéd. A nyugdíj megállapításának kérdése megérett a törvényhozási szabályozásra. Mindezideig a törvényhozás cserbenhagyta a szabályozást követelő érdekeket, amelyek kopogtattak az igazságszolgáltatás kapuján és cserbenhagyta a birói gyakorlatot is, amely útbaigazítás nélkül állott ezelőtt a probléma előtt. A birói gyakorlat azonban bár eleintén tanácstalanul és tétovázva indult meg, később mégis kijárta marónak azt az utat, amely gyakorlatilag kielégitö expedienshez vezetett. A bíróságok állásfoglalása nem volt mindenben csalha-