Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 11. szám - A nyugdij felértékelése

152 KERESKEDELMI JOG 11. sz. eladónak az ingatlanra bekebelezett kölcsöntarto­zását. A) fedezeti váltót adott vételártartozására, B) váltóval fizette ki azt. B) az összes fenti példá­ban tiszta-pénztartozással, A) vételárral adós. A gazdasági jelentőség teljes azonossága mellett dok­trinár jogászkodó megkülönböztetések folytán A) 14,000-szer, vagy 5000-szer annyit volna köte­les fizetni, mint B), illetőleg A) tartozását meg­fizetni köteles, B) pedig ingyen szabadul. Lehet, és kell az adós különleges helyzetének, üzlete természetének, gazdagodásának tekintetbe vételével külön elveket megállapítani, pld. a taka­rékbetétek, a közforgalmi értékpapirokon alapuló tartozások stb. tekintetében, amint pld. a német felértékelő törvény is ezekre külön szabályokat állapit meg, a tiszta-pénztartozások kategóriája azonban mint ilyen, nem áll egységes és meg­különböztetésre alkalmas gazdasági megállapítá­sok uralma alatt. Az Indokolásnak a tiszta-pénztartozások nem valorizálására vonatkozó érvelése nem bir és nem is birhat meggyőző erővel. A pénz kényszerárfolyamára támaszkodó érve­léssel már foglalkoztunk. További érve az indokolásnak, hogy ezek a békebeli tartozások jórészt már ki vannak fizetve «és igy a kérdés meghaladottnak tekinthető)). Azt hisszük azonban, hogy, ha ez a ténymegálla­pítás helyes, vagyis, ha a valorizálás esetén sem származnék az adósok ezen csoportjának jelen­tős megterhelése, az inkább a valorizálás melletti, mint elleni érv volna. Amellett nem hisszük, hogy a fennálló régi betétek, a föld- és házbirtok régi terhei oly elenyésző csekély összegre rúgnának, különösen, ha a fennálló követelésekhez a jog­fentartással felvetteket is hozzászámítjuk, amelyek pedig a 12. §. szerint a fennállókkal egyforma valorizálás alá esnek. Nem komoly érv, hogy részleges valorizálás és törvényes moratórium engedése mellett a valori­zálás kérdése nem jutna nyugvópontra. El­tekintve attól, hogv ez a szempont csak egész cse­kélyfontosságu, bizonyára nem fogja gyengíteni a közvélemény háborgását és a törvény revízió­jára irányuló mozgalmak erejét az, ha a törvény ebben a kérdésben, bár gyökeres, de legigazság­talanabb és legegyoldalubb megoldást adja. Egyetlen ügydöntő szempont az: valóban nem birják-e el ezek az adósok a valorizálás terhét, megállapiitható-e, hogy a valódi érték 1/14,000 részénél magasabb kvótát ezek a kötelezettek nem birnak el? Azt hisszük, hogy már a kérdés feltevésében benn reilik a felelet. A javaslat ezen intézkedése, mint adósokat elsősorban a jelzálogos kölcsöntartozásokkal terhelt föld- és házbirtokot, valamint a takarékbetétek és folvószámla-követe­lések révén a pénzintézeteket érinti. Utóbbiaknál adósi és hitelezői pozíciójuk bizonyos fokig egy­sulyban van. Fel kell tételeznünk, hosy a javas­lat készítői beható statisztikai vizsgálódást ejtet­tek meg a terhek összege és az érdekelt rétesek vagyoni eltolódásai, jövedelmi viszonyai és álta­lában teljesítő képessége tekintetében. Méltán el­várhatta volna a közvélemény, hogv a javaslat indokolása ennek a gazdasági életünkre és hirünkre oly fontos kérdés megítéléséhez nélkülöz­hetetlen ténybeli, statisztikai anyagot legalább főbb eredményeiben közölje. Ehelyett az Indoko­lás megelégszik azzal az általánosságban odavetett megjegyzéssel, hogy «nagyon kétséges, vájjon a közgazdasági élet nagyobb megrázkódtatások nél­kül a pénz-tartozások csak kisszázaléku valori­zációját elbirná-e?» Azt hisszük azonban, hogy a hiányzó statiszti­kai anyag nélkül is megállapíthatjuk, hogy pld. a föld- és háztulajdonosok nem a gazdaságilag leggyengébb rétege társadalmunknak, hogy nem ők azok, akik az elmúlt évtized folyamán a leg­súlyosabb veszteségeket szenvedték. A teljesítő képesség megítélése szempontjából a vagyon ér­téke és jövedelme birhat döntő súllyal. E részben •'irányadó, hogy a földbirtok értéke helyenként túlhaladja, de majdnem mindenhol megközeleti a békebeli aranyértéket, a házak értéke pedig 'pld. Budapesen a békeértéknek legalább 20—30%-ára tehető. Egy métermázsa buza ára kb. 26 arany­korona, ami a békebeli átlagértékkel szemben lényeges eltérést nem mutat, az ország búzatermé­sének holdankénti átlaga szerint, ha melékezetem nem csal, kb. 4—5%-nyi mennyiségi csökkenést mutat. A lakbérek az érvényben lévő rendelet szerint rövidesen az aranyban számított alapbérek 50%-ra fognak emelkedni. Szembetűnővé válik a nem valorizálás merev elvének súlyos igazság­talansága és indokolatlansága, ha meggondoljuk, hogy kb. 1.000,000 koronáért egy hatalmas bér­ház volt kapható, ma pedig egy háromszobás lakás negyedévi bére ez összeg három-négyszere­sét is meghaladja, és igy, aki pld. 1.000,000 korona építési kölcsönből egy bérpalotát építtetett, tarto­zását, ha még fennáll, egyetlen szoba negyedévi bérével kifizetheti. Szemben a javaslat indokolásával, azt hisszük, hogv nagyon kétséges, vájjon tényleg súlyos meg­rázkódtatásokat okozna-e ez adósoknak ennél súlyosabb megterhelése, és hogy nem igazság­talanul, méltánytalanul és kellő indok nélkül ál­dozza-e fel a törvényhozó ilyen esetben a hitelező­nek esetleg exisztenciális érdekeit. De túlmenve ezen a kérdésen, és felülemel­kedve a közvetlenül érdekeltek szempontjain és pillanatnyi érdekein, azt hiszük, fel kell vetni a kérdést, nem okozza-e az ilyen törvényhozási ren­dezés az amúgy is próbára tett forgalmi erköl­csöknek további megzavarását, — amngy is meg­fogyatkozott erkölcsi értékeink további anadását, — az állam példaadó magasabbrendü erkölcsi fel­fogásába vetett hitnek és a közhitelnek nehezen helvrehozható sérelmét? X A nyusrdij felértékelése. Irta: Dr. Löw Lóránt üpyvéd. A nyugdíj megállapításának kérdése megérett a törvényhozási szabályozásra. Mind­ezideig a törvényhozás cserbenhagyta a szabá­lyozást követelő érdekeket, amelyek kopogtat­tak az igazságszolgáltatás kapuján és cserben­hagyta a birói gyakorlatot is, amely útbaiga­zítás nélkül állott ezelőtt a probléma előtt. A birói gyakorlat azonban bár eleintén tanácsta­lanul és tétovázva indult meg, később mégis kijárta marónak azt az utat, amely gyakorla­tilag kielégitö expedienshez vezetett. A bírósá­gok állásfoglalása nem volt mindenben csalha-

Next

/
Thumbnails
Contents