Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

mO. sz. KERESKEDELMI JOG 143 volt. Az előadottakból folyik az is, hogy az alperes kamatfizetési kötelezettsége is ettől az időponttól kezdődik. 150. A m. kir. Kúriának gyakorlata érielmében az ügyletnek hatálytalanná válása, megszűnte vagy egyéb okból nem teljesülése folytán az előbbi állapot helyreállítására kötelezett fél az ügyletre előlegül kapott pénzösszeget csak azon esetben tartozik annak a lefizetésekor volt értékében visszaszolgáltatni, ha az ügylet egyedül és kizárólag az ő hibájából ment teljesedésbe. Ellenben, ha az ügylet mindkét fél hibáján kivül fekvő okból (pl. gazdasági lehetetlenülésnek a teljesítési idő folyamán beállta okából), vagy mindkét félnek avagy egyedül az előleget adó félnek hibája miatt, vagy a feleknek közös akarata (pl. kölcsönös elállás) folytán nem ment teljesedésbe, akkor az előleg visszaadásában késedelmes fél a kapott előleget — ellenkező megállapodás hiányában — abban az értékben köteles visszaszolgáltatni, amellyel az a visszaszolgáltatási kötelezettség beálltakor birt. (Kúria P. VII. 2166/1925. sz. a. 1925. okt. 13-án.) Kegydij valorizálása. 151. A vett szolgálatok elismeréséül rendelt járadék, még ha különös kötelezettségi alap nélkül egyoldalú nagylelkűségből vállalják is, nem esik a puszta ajándékozásnak a jellege alá, mely utóbbi juttatásból t. i. hiányzik a kapott szolgálatokat ha jogilag nem is, de erkölcsileg mégis vissztehernek értéklő momentum és amely utóbbival szemközt vethető csak fel tehát az a megítélés, hogy a juttatásnak a mértéke is egyszer s mindenkorra a szolgáltató egyoldalú belátására bizott feladat marad. (Kúria P. II. 929/1925. sz. a. 1925. szept. 23-án.) Indokok: Alperes azonban felperesnek az elhalt férjét a nála 1879 szeptember 1-től 1919 december 31-ig lovászmesteri és ménesmesteri minőségben hűségesen és megelégedésre eltöltött hosszú szolgálata elismerésében, vagyis a fenti értelemben felfogva, nem vissztehertől egyáltalában mentes alapon részesítette, ám egyébként különös kötelezettség nélkül, kegydijban és ugyanazon az alapon rendelt az özvegysége esetére és tartamára évi 1200 K magyar pénzértékü kegydijat a felperesnek is. Ez az ügyleti tény, amelyen természetesen akkori (1921. februárius vége) értékű összegben meghatározott kötelezettségvállalást kell érteni, felperest aziránt hozta az alperessel szemközt jogosultságba, hogy alperestől a kegydijjáradéka értékének ezen a színvonalon megtartását követelhesse, s igy anyagi jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az az Ítéleti jogfelfogása, mintha felperes kereseti igényének érvényre jutását az alperes kötelezettségvállalásának a jogi jellege még eddig a határig is kizárná. Minthogy azonban a fellebbezési biróság Ítéletében nincs ténymegállapítás arra nézve, vájjon az alperes által a mondott mindenkori pénzösszegen felül terményváltságok cimén még külön is viselt juttatások nem egészitik-e ki az értékében azóta meghanyatlott pénzszolgáltatást az annak idején elvállalt évi 1200 K-nak akkoron volt értékszinvonalára: a kir. Kúria a fellebbezési biróság ítéletét és eljárását a Pp. 543. §-a alapján feloldva, a fellebbezési bíróságtól alperes eme védekezése tárgyában további ténymegállapítást kívánt. Valuta-valorizáció. 152. A váltótörvény 37. §. 2. bekezdésében emiitett "fizetési nap» alatt a váltóban kitett fizetési napot, vagyis a «lejárati napot» kell érteni. Puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkesség esetén azonban, a Kúria állandó gyakorlata szerint, adós a tényleges fizetés napját megelőzően utolszor jegyzett árfolyam szerinti átszámítással köteles fizetni. (Kúria P. VII. 426/1925. sz. a. 1925. szept. 15-én.), Indokok: Helyes a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése is, amely szerint a marasztalási lei-összegeknek magyar koronára való átszámítása a leinek Budapesten az alperes részéről teljesítendő tényleges fizetés napját megelőzően utolszor jegyzett hivatalos árfolyama szerint eszközlendő. Mert igaz ugyan, hogy a Váltótörvény 37. §-ának második bekezdésében előforduló «fizetési nap» kifejezés alatt nem a tényleges fizetés napja, hanem a váltóban kitett fizetési nap, vagyis a váltó lejárati napja értendő, hogy tehát a váltóadós a most felhívott második bekezdésében foglalt szabály értelmében a váltóban kitett, de a fizetési helyen forgalomban nem lévő pénznemben fennálló követelését a váltó lejárati napját megelőzően utolszor jegyzett árfolyam szerint számított magyar korona összeggel fizetheti, de a magy. királyi Kúriának gyakorlata szerint ez a szabály nem nyer alkalmazást akkor, amikor az adós alaptalan kifogásokkal a per befejezését késlelteti és ezzel a fizetést szándékosan kitolja, amikor tehát az adóst lejárt tartozásának megfizetési körül a puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkesség terheli, hanem ilyen esetben az adós a tényleges fizetés napját megelőzően utolszor jegyzett árfolyam szerinti átszámítással köteles fizetni. Már pedig a fent előadottak szerint az adott esetben az alperest a kereseti követelés megfizetése körül a most emiitett mérvű vétkes fizetési késedelem terheli. Kelengyebiztositás valorizációja. 153. Az előleg a gazdasági lehetetlenülésről való értesítésig valorizáltan ítéltetett vissza; ezen időponttól kezdve csupán a befizetett részleteknek az üzletben felhasznál 10%-a valorizáltatott. (Kúria P. VII. 188/1925. sz. a. 1925. szept. 22-én.) Indokok: A meg nem támadott, tehát irányadó tényállás szerint a felperes az 1910. évi március hó 12. napján létrejött szerződés alapján, az abban meghatározott részleteket 1923. évi február hó 1. napjáig terjedő időben befizette; nincs megtámadva az a ténymegállapítás sem, hogy a felperes 1919. évi december hó közepén megkapta a 3. a. másolatban csatolt körlevelet. Ebben a körlevélben pedig az alperes kifejezetten kijelentette, hogy a kelengyét szállítani nem tudja s egyúttal a befizetett részleteknek és kamatainak felajánlásával a felperes belátására bízta, hogy a teljesítés lehetővé váltának reményében a további befizetéskor teljesiti-e vagy sem. A hasonló tárgyú perekben a m. kir. Kúriának ismételten kifejezett jogi álláspontja szerint a kelengye-szállitások iránt kötött szerződések teljesítése már az 1918. évi október havában, tehát már a kereset alapjául szolgáló szerződésben ki-