Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

140 KERESKEDELMI JOG 10. sz. den melléktartozás (dolog) a kamat jogi tekintete alá esik, ezt támogatja ebben az esetben még az okiratnak fent kiemelt az a kitétele is, hogy ez a haszonrészesedés felperest az üzemekben elért nyereségre tekintet nélkül illeti meg. Következéskép a fellebbezési biróság a felhivott törvénycikk 4. §-nak tiltó rendelkezésénél fogva helyesen járt el akkor, amidőn a 77 q buza után 8 százaléknál magasahb kamatot nem itélt meg. Az 1923. évi XXXIX. tc. alapján a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében, a késedelmi kamat helyébe lépő, a hitelezőt ennél a törvénynél fogva rendszerint megillető kártérités pedig azért nem foglalhat itt helyet, mert a törvény 4. §-nak második bekezdése a kártérítést kizárja, ha, amint ebben az estben a szerződés a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó forgalmi cikk (termény) mennyiségében fejezi ki. De a fenti anyagjogi jogszabályra való tekintettel el kellett utasítani alpereseknek a pusztán 6 százalék kamat megitélhetését vitató csatlakozási kérését is, mert a felhivott A. alatti okirat kiemelt rendelkezései szerint a törvényes kamatlábat (1895. XXXV.) meghaladó 8 százalékot meg nem haladó terménykamat kikötése által a magasabb kamat szerződésileg lett meghatározva. 142. Nincs jogi akadálya annak, hogy a terményben kikötött (1923: XXXIX. t.-c. 5. §.) vételártőke után az alperesek késedelme folytán az előadott jogszabályok értelmében felperest megillető törvényes kamat ugyanilyen terményben legyen követelhető. (Kúria P. II. 933/1925. sz. a. 1925. szept. 23-án.) Indokok: Jogszabály, hogy ha a teljesítésnek határozott időben kell történnie, az adós ennek eredménytelen leteltével késedelembe esik; és hogy az adós a késedelem ideje alatt tartozása után törvényes kamatot köteles fizetni. Minthogy pedig a kamat a jogi forgalomban valamely helyettesíthető dolog átengedett, vagy elvont használatáért ugyanolyan nemű dologban ennek bizonyos hányadában kifejezett díjként jelentkezik. Anyagjogi szabályt sért ezért a fellebbezési biróság azon rendelkezése, amellyel a felperest buzakamat iránti követelésével azon az okon utasította el, hogy a törvényes kamat a törvény értelmében csak készpénzkövetelés után jár. Valuta. 143. Effektivitás ismérvei. (Kúria P. VII. 1000/1925. sz, a. 1925. szept. 3-án.) Indokok: A fellebbezési biróság által jogszabálysértés nélkül megállapított, különben kifejezetten meg sem támadott, a Pp. 534. §-a értelmében tehát itt is irányadónak veendő tényállás szerint, «természetben», «valósággal» vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel nem köttetett ki, hogy alperes vevő által a számlában cseh koronákban megjelölt, öszszegszerüség szempontjából nem vitás kereseti vételárat a szintén nem vitás fizetésteljesítési helyen, t. i. Budapesten, valóságos cseh koronákkal lesz majd köteles kifizetni. Ilyen tényállás mellett a K. T. 326. §-ának helyea alkalmazásával marasztalta a fellebbezési biróság alperest a cseh K-ban megjelölt vételárnak mint csak számolási értéknek a lejáratkori nem vitás 7.50-es árfolyam szerint számított magyar korona egyenértékében. Mert egymagában az a körülmény, hogy a vonatkozó számlákban, az effektivitás kifejezett kikötése nélkül a vételár cseh koronában jelöltetett meg, s hogy alperes a vonatkozó számlákat ellenmondás nélkül átvette s tudomásul vette, nem szolgálhat alapul annak a megállapítására, hogy a felek szándéka az ügylet megkötésekor a vételárnak effektív cseh koronákban leendő kifizetésére irányult. Alaptalan tehát a felperesnek az a felülvizsgálati kérelme, hogy alperes a vételárnak effektív cseh koronákban való fizetésére esetleg annyi magyar korona fizetésére köteleztessék, amennyiért a fizetés napján a keresetbe vett cseh korona összegek megszerezhetők lesznek. 144. A váltóadós váltójogi kötelezettségét csupán a váltójogi nyilatkozat alapján lehet elbírálni. — Az alapul fekvő ügyletre, melyben effektív idegen valuta lett kikötve, a hitelező nem térhet vissza. — A V. T. 92. §. csupán a váltóadósnak adja meg azt a jogot, hogy az alapul fekvő jogügyletre visszatérhessen. (Kúria P. VII. 2247/1925. sz. a. 1925. oki 14-én.) Indokok: Alapos az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak ELZ cl döntése, amely szerint az alperes a kereseti váltókövetelést valóságos cseh koronákban köteles fizetni és nincs jogosítva a fizetést megfelelő árfolyamon való átszámítással magyar koronákban is teljesíteni abból az okból, mivel a kereseti váltók kiállításának alapjául szolgált köztörvényi ügylet (vételügylet) feltételei szerint a vételügylet tárgyát tevő áruk vételárát — amelynek fedezetére a kereseti váltókat adta a felperesnek. — a fellebbezési biróság megállapítása szerint valósággal cseh koronában tartozott fizetni és ezért a fellebbezési biróság jogi álláspontja szerint a kereseti váltóösszeget is valósággal cseh koronában köteles megfizetni. — Sérti az irányadó anyagjogi szabályokat a fellebbezési bíróságnak ez a jogi döntése azért, mert a felperes a kereseti követelést nem a kereseti váltók kiállításának alapjául szolgált köztörvényi ügylet alapján, hanem a kereseti váltók, vagyis az alperes által elvállalt váltójogi kötelezettség alapján érvényesiti, váltójogi kötelezettségét és annak anyagi tartalmát pedig, — amint azt a m. kir. Kúria már többizben (P. VII. 6603/1923. P. VII. 1051/1924. sz. stb.) kimondotta, — csak a váltóadósnak a váltóban foglalt váltói nyilatkozata alapján s a váltótörvény értelmében lehet megállapítani. — És ezzel szemben alaptalanul hivatkozik a fellebbezési biróság a Váltótörv. 92. §-ára és helytelenül magyarázza azt akként, hogy annak értelmében a váltóhitelező a váltó kiállításának alapjául szolgált köztörvényi ügyletre visszatérhetne és ennek határozmányai és feltételei alapján a váltóadósnak a váltó tartalmán túlmenő váltójogi kötelezettsége megállapítását kívánhatná, mert a felhivott 92. § kifejezetten csak a váltóadósnak adja meg azt jogot, hogy a váltó kiállításának alapjául szolgált köztörvényi ügyletből merített kifogással élhessen abban az esetben, ha ez a kifogás őt a mindenkori felperessel szemben közvetlenül illeti.