Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kereskedelmi törvény reformja

10. sz. KERESKEDELMI JOG 131 ségleteit gyakran uzsorakölcsönnel kénytelen fe­dezni. Pedig a gazda csak akkor boldog, ha solu­tus omni fenore. A gazdatársadalomnak szüksége van csatornázásra és vízszabályozási munkálatok sürgős végrehajtására. A gazdaközönségnek óhaja, hogy terményeit itthon és a külföldi piacokon, ahova gravitálnak, a legmagasabb árakon tudja értékesíteni. A gazdaközönség tehát sürgeti, és joggal sürgeti a kereskedelmi szerződések meg­kötését. Az export és a külföldi termelőpiacokkal való versenyképesség feltételeinek gyors megte­remtését. Ilyenek és hasonló természetűek a gaz­daközönség bajai. Ámde hogy kereskedelmi törvényünk ügylet­tana a tárgyi vagy alanyi, avagy az u. n. vegyes rendszeren épül-e fel, az olyan hidegen hagyja a gazdatársadalmat, mint aminő közönnyel nézi a gazdatársadalom, hogy pl. a házak építésénél tö­mör vagy lukacsos téglákat használnak-e fel. Ép­oly kevéssé érdekli a gazdatársadalmat az is, hogy az egyoldalú kereskedelmi ügyletek túlságos szűk vagy tág körben nyernek-e szabályozást. Nincs érzéke a kötbér kérdésének mikénti szabályozásá­val szemben sem, sőt mondhatjuk bátran, avval sem törődik túlsókat, hogy a Ker. tv. 346 és 347. §-ai, amikre majd még alább rátérünk, nem tul­szigoruak-e azoknak alkalmazási körét tekintve? Arról igazán nem is beszélünk, vájjon a gazda­közönség sérelme-e az, hogy értékpapírok vétele egymagában, tehát továbbadási szándék nélkül is tárgyi kereskedelmi ügylet-e, vagy sem. Objektív szemlélet mellett tehát lehetetlen el­zárkózni attól a végső meggyőződéstől, hogy a reform szükségességének előtérbe tolt ez a szem­pont, amíg egyfelől nem is indokolt, másfelől ab­szolúte nem őszinte. Politikában szokásos és talán bizonyos mértékig megengedett is, jelszavakkal és pedig népszerű jelszavakkal operálni. A törvények és különösen ily alapvető törvények alkotásánál azonban ilyenfajta jelszavaknak nemcsak nem szabad érvényesülniük, hanem akkor is el kell bukniok, ha a népszerűség rovására mennek. Joggal vonható le ezekből az az eredmény, hogy a ker. tv. reformját semmiféle számbavehetó gazdasági érdek nem kívánja. A legtöbb támadás­nak kitett részvényjogunk fogyatékosságai sem elegendők ily reform keresztülvitelére, főleg a jelen időpontban. Senkinem sem jut eszébe ily fogyatékosságok létét letagadni. Nemcsak a rész­vényjog területén, de egyéb területeken sem. Ezek a fogyatékosságok azonban, amig egyrészt minden ismert törvényalkotásban többé-kevésbé megvannak, másrészt nem olyan horderejűek gya­korlati következményeiket tekintve, amelyek a re­formot általában és különösen ma indokolttá ten­nék. A gyakorlat klasszikus példáit szolgáltatta annak, hogy éppen a törvényben rejlő nagyfokú elaszticitás mennyire lehetővé teszi ily hiányok eloszlatását. Bár a törvény a részvénytársasági alaptőke nagysága tekintetében semmiféle rendel­kezést nem tartalmaz, bíróságaink mégis meg­tagadták oly csekély alaptőkével alakuló részvény­társaságok bejegyzését, amelyeknél a társaság célja és gazdasági rendeltetése kizárja ily tőke melletti komoly üzlet folytatását. Ezen egyetlen példa meggyőző erővel mutatja, hogy az intézmé­nyek lényegét kutató és megértő biró milyen mér­tékben képes kitölteni tételes törvény nyilvánvaló fogyatkozásait. Nem lehet vitatni, hogy elméleti szempontból a K. T. részvényjoga messze meghaladott. Abban ' is van bizonyos igazság, hogy elméleteknek tör­vényhozási értékesítése nem megvetendő feladat. Ez azonban csak odáig mehet, hogy akkor, ami­kor az élet a reformot megköveteli, ennél érvé­nyesüljenek a tudományos elméleti eredmények is. Ellenben ezeknek kedvéért sohasem szabad törvé­nyeket alkotni, vagy régieket reformálni, mert a jogban a kisérlet mint tudományos eszköz soha nem birhat azzal a jelentőséggel, mint akár az orvosi tudományban, akár egyéb természettudo­mányok terén. A gyakorlati élet ismerője kell, hogy konce­dálja azt, mikép nálunk a részvényjog területén nemcsak romboló hatású szédelgések, de szélesebb körű visszaélések sem történtek. Az inflációs vi­lág itt is produkált ugyan sajátos kórtüneteket, amik azonban a kórjelenségek okaival letünőben vannak. Az általános gazdasági viszonyok konszo­lidációja e téren is meghozza a javulást. Az Über­fremdungsgefahr a valuták nivellálódása és a nemzetközi árak kiegyenlítettsége következtében úgyszólván teljesen megszűnt. E téren külön vé­delemre immáron nincsen szükség. A minoritások oltalmát a törvény megfelelő értelmezéssel és kellő alkalmazás mellett eléggé biztosítja. Egyéb­ként sem mutatkoztak a gyakorlatban oly gyakori és nagyobb mérveket öltő törekvések, a kisebbsé­gek kijátszására és megkárosítására, amelyek a reformot időszerűvé tennék. Az igazgatóság fele­lősségének szabályozását helyes birói gyakorlat a legszebben kieszelt törvénynél is különben képes megoldani. A felügyelőbizottság életrekeltése, vagy valódi rendeltetésének megfelelő szabályozása sem oly akut kérdés, amely a mondottakon gyöngít­het. Szóval tényleg vannak hibák, de ezeknek reparálása sokkal hivatottabb kezekben van a bíróságoknál, mint a törvényhozásnál. A másik kérdés az időszerűség kérdése. Bizo­nyos vonatkozásában ez is egybe van forrva a fent kidomborított szemponttal. De még ha ettől eltekintünk is, akkor is arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy mélyre ható törvényreformok ép­pen e pillanatban a legidőszerütlenebbek. A há­ború és ennek annyiszor tárgyalt folyományai megváltoztatták a korábbi gazdasági rendet nem­csak nálunk, hanem világszerte. A revolutionárius válságok olyan gazdasági jelenségeket hoztak nap­fényre, amelyek annyira ösmeretlenek voltak ko­rábban, hogy azok ellen meglevő rendszabályaink természetszerűleg nem nyújthattak oltalmat. Ez in­dokolttá tehette és tette megfelelő és kevésbé megfelelő átmeneti szabályok alkalmazását. Az ál­lamhatalom túlsúlyban való beavatkozása a ma­gángazdaság mindennapi és legprimitívebb jelen­ségeibe nem volt kívánatos, de kétségtelenül szük­séges. A maximális árak és hatósági árak, az ár­drágítás és lánckereskedelem, ennek a kornak pro­duktumai. Még azt az egyébként igaz mondást sem alkalmazhatjuk rájuk, hogy jucunda est memória prateritorum malorum. Szerencsére ezek a kór­lünetek lassanként elmaradtak, a kinövések meg­szűntek. Hivatalos és nem hivatalos helyeken hir­detik és elismerik a consolidatio feltartóztatlanul haladó folyamatát. Megint haladunk a normális gazdasági rend felé, ezt hallottuk legutóbb is a jegybank-kamatláb meglepő leszállításakor leg-

Next

/
Thumbnails
Contents