Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kereskedelmi törvény reformja

10. sz. KERESKEDELMI JOG 131 ségleteit gyakran uzsorakölcsönnel kénytelen fedezni. Pedig a gazda csak akkor boldog, ha solutus omni fenore. A gazdatársadalomnak szüksége van csatornázásra és vízszabályozási munkálatok sürgős végrehajtására. A gazdaközönségnek óhaja, hogy terményeit itthon és a külföldi piacokon, ahova gravitálnak, a legmagasabb árakon tudja értékesíteni. A gazdaközönség tehát sürgeti, és joggal sürgeti a kereskedelmi szerződések megkötését. Az export és a külföldi termelőpiacokkal való versenyképesség feltételeinek gyors megteremtését. Ilyenek és hasonló természetűek a gazdaközönség bajai. Ámde hogy kereskedelmi törvényünk ügylettana a tárgyi vagy alanyi, avagy az u. n. vegyes rendszeren épül-e fel, az olyan hidegen hagyja a gazdatársadalmat, mint aminő közönnyel nézi a gazdatársadalom, hogy pl. a házak építésénél tömör vagy lukacsos téglákat használnak-e fel. Époly kevéssé érdekli a gazdatársadalmat az is, hogy az egyoldalú kereskedelmi ügyletek túlságos szűk vagy tág körben nyernek-e szabályozást. Nincs érzéke a kötbér kérdésének mikénti szabályozásával szemben sem, sőt mondhatjuk bátran, avval sem törődik túlsókat, hogy a Ker. tv. 346 és 347. §-ai, amikre majd még alább rátérünk, nem tulszigoruak-e azoknak alkalmazási körét tekintve? Arról igazán nem is beszélünk, vájjon a gazdaközönség sérelme-e az, hogy értékpapírok vétele egymagában, tehát továbbadási szándék nélkül is tárgyi kereskedelmi ügylet-e, vagy sem. Objektív szemlélet mellett tehát lehetetlen elzárkózni attól a végső meggyőződéstől, hogy a reform szükségességének előtérbe tolt ez a szempont, amíg egyfelől nem is indokolt, másfelől abszolúte nem őszinte. Politikában szokásos és talán bizonyos mértékig megengedett is, jelszavakkal és pedig népszerű jelszavakkal operálni. A törvények és különösen ily alapvető törvények alkotásánál azonban ilyenfajta jelszavaknak nemcsak nem szabad érvényesülniük, hanem akkor is el kell bukniok, ha a népszerűség rovására mennek. Joggal vonható le ezekből az az eredmény, hogy a ker. tv. reformját semmiféle számbavehetó gazdasági érdek nem kívánja. A legtöbb támadásnak kitett részvényjogunk fogyatékosságai sem elegendők ily reform keresztülvitelére, főleg a jelen időpontban. Senkinem sem jut eszébe ily fogyatékosságok létét letagadni. Nemcsak a részvényjog területén, de egyéb területeken sem. Ezek a fogyatékosságok azonban, amig egyrészt minden ismert törvényalkotásban többé-kevésbé megvannak, másrészt nem olyan horderejűek gyakorlati következményeiket tekintve, amelyek a reformot általában és különösen ma indokolttá tennék. A gyakorlat klasszikus példáit szolgáltatta annak, hogy éppen a törvényben rejlő nagyfokú elaszticitás mennyire lehetővé teszi ily hiányok eloszlatását. Bár a törvény a részvénytársasági alaptőke nagysága tekintetében semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, bíróságaink mégis megtagadták oly csekély alaptőkével alakuló részvénytársaságok bejegyzését, amelyeknél a társaság célja és gazdasági rendeltetése kizárja ily tőke melletti komoly üzlet folytatását. Ezen egyetlen példa meggyőző erővel mutatja, hogy az intézmények lényegét kutató és megértő biró milyen mértékben képes kitölteni tételes törvény nyilvánvaló fogyatkozásait. Nem lehet vitatni, hogy elméleti szempontból a K. T. részvényjoga messze meghaladott. Abban ' is van bizonyos igazság, hogy elméleteknek törvényhozási értékesítése nem megvetendő feladat. Ez azonban csak odáig mehet, hogy akkor, amikor az élet a reformot megköveteli, ennél érvényesüljenek a tudományos elméleti eredmények is. Ellenben ezeknek kedvéért sohasem szabad törvényeket alkotni, vagy régieket reformálni, mert a jogban a kisérlet mint tudományos eszköz soha nem birhat azzal a jelentőséggel, mint akár az orvosi tudományban, akár egyéb természettudományok terén. A gyakorlati élet ismerője kell, hogy koncedálja azt, mikép nálunk a részvényjog területén nemcsak romboló hatású szédelgések, de szélesebb körű visszaélések sem történtek. Az inflációs világ itt is produkált ugyan sajátos kórtüneteket, amik azonban a kórjelenségek okaival letünőben vannak. Az általános gazdasági viszonyok konszolidációja e téren is meghozza a javulást. Az Überfremdungsgefahr a valuták nivellálódása és a nemzetközi árak kiegyenlítettsége következtében úgyszólván teljesen megszűnt. E téren külön védelemre immáron nincsen szükség. A minoritások oltalmát a törvény megfelelő értelmezéssel és kellő alkalmazás mellett eléggé biztosítja. Egyébként sem mutatkoztak a gyakorlatban oly gyakori és nagyobb mérveket öltő törekvések, a kisebbségek kijátszására és megkárosítására, amelyek a reformot időszerűvé tennék. Az igazgatóság felelősségének szabályozását helyes birói gyakorlat a legszebben kieszelt törvénynél is különben képes megoldani. A felügyelőbizottság életrekeltése, vagy valódi rendeltetésének megfelelő szabályozása sem oly akut kérdés, amely a mondottakon gyöngíthet. Szóval tényleg vannak hibák, de ezeknek reparálása sokkal hivatottabb kezekben van a bíróságoknál, mint a törvényhozásnál. A másik kérdés az időszerűség kérdése. Bizonyos vonatkozásában ez is egybe van forrva a fent kidomborított szemponttal. De még ha ettől eltekintünk is, akkor is arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy mélyre ható törvényreformok éppen e pillanatban a legidőszerütlenebbek. A háború és ennek annyiszor tárgyalt folyományai megváltoztatták a korábbi gazdasági rendet nemcsak nálunk, hanem világszerte. A revolutionárius válságok olyan gazdasági jelenségeket hoztak napfényre, amelyek annyira ösmeretlenek voltak korábban, hogy azok ellen meglevő rendszabályaink természetszerűleg nem nyújthattak oltalmat. Ez indokolttá tehette és tette megfelelő és kevésbé megfelelő átmeneti szabályok alkalmazását. Az államhatalom túlsúlyban való beavatkozása a magángazdaság mindennapi és legprimitívebb jelenségeibe nem volt kívánatos, de kétségtelenül szükséges. A maximális árak és hatósági árak, az árdrágítás és lánckereskedelem, ennek a kornak produktumai. Még azt az egyébként igaz mondást sem alkalmazhatjuk rájuk, hogy jucunda est memória prateritorum malorum. Szerencsére ezek a kórlünetek lassanként elmaradtak, a kinövések megszűntek. Hivatalos és nem hivatalos helyeken hirdetik és elismerik a consolidatio feltartóztatlanul haladó folyamatát. Megint haladunk a normális gazdasági rend felé, ezt hallottuk legutóbb is a jegybank-kamatláb meglepő leszállításakor leg-