Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kereskedelmi törvény reformja

130 KERESKEDELMI JOG 10. sz. megy a kereskedők és iparosok osztályán és sok vonatkozásában a laikus közönségre is kiterjed, 1 amelytől pedig nem lehet megkívánni azt a diligenciát, amelyet a törvény előir. Legfőbb ideje, hogy ezek a sérelmek végre orvosoltassanak. 1 Az igazságügyi kormányzat nem zárkózhatik többé el ezen mindegyre sűrűbben hallatszó panaszok orvoslása elől. Bár igaz, hogy a kereskedelmi törvény maga az elmúlt 10 lustrum alatt egységes és átfogó reformon nem ment keresztül, mégsem hű az a beállítás, amely ugy tünteti fel a dolgot, mintha a törvény anyaga megmerevedett volna és érzéketlenül állna itt a változott gazdasági és társadalmi viszonyokkal szemben. A kereskedelmi törvény anyaga és szabályai nagyon lényeges változásokon mentek keresztül az idők folyamán. Ezek a változások esetröl-esetre óvatosan alkalmazkodtak egyrészt a gazdasági élet követelményeihez, másrészt a törvény szelleméhez. Maga az épület tiszteletreméltó pilléreivel és vastag falazatával érintetlenül áll itt az idők viszontagságai közepette. Csupán egyes uj részekkel toldották meg, amely részek híven beleilleszkedtek a főépület stílusába. Megváltozott az üzletátvételből eredő felelősség, amely a kereskedelmi törvény eddigi 20-ik §-a helyébe az 1908. évi 57. t.-cikket iktatta be, megállapítva a jogutód egyetemleges felelősségét. Teljesen kicserélődött a kereskedelmi segédszemélyzet jogviszonyait szabályozó intézkedések csoportja. Részben az ipartörvény, részben a különböző rendeletek és a birói gyakorlatban foglalt szabályok pótolták a változott viszonyok által meghaladott korábbi rendelkezéseket. Kardinális átalakuláson ment át a szövetkezeti joganyag. Az Országos Központi Hitelszövetkezet felállítása és ezzel kapcsolatos uj jogszabályok folytán. Az ügylettanban különösen az állatszavatosságról alkotott uj törvény idézett lényeges és elsősorban a gazdaközönségre kiható változást elő. Kiemelte a vételi ügyletek egy nagy csoportját a Kt. több irányban panaszra okot adott szavatossági rendelkezései köréből. A fuvarozási jognak legfontosabb részét tevő vasúti fuvarozás az üzletszabályzat és az internacionális egyezmények által nyert kimerítő és a vasutak fejlődésével arányban álló szabályozást. A biztosítási jogra vonatkozó szabályok a biztosítási vállalatoknak állami felügyelet alá helyezése tárgyában alkotott törvényben nyertek uj szabályozást. Az u. n. bankári rendelet az ügylettan egyik lényeges pontja (259. §. 2. pont) magyarázta és tette beható szabályozás tárgyává. A csekktörvény az értékpapíroknak ezt a közkedveltté vált típusát szabályozta minden részletében. Ugyancsak a kereskedelmi jog anyagába vág a tisztességtelen versenyről alkotott törvény. Ezek a példák mutatják, hogy az a szemrehányás, amelyek a reformerek részéről elhangzanak, több mint indokolatlan. Az organikus fejlődés talán egyetlen téren sem érvényesült oly klaszszikusan, mint ezen matéria területén. Persze, akik reform alatt azt értik, hogy sutba kell dobni a köztudatba átment és — bátran mondhatjuk — jól bevált törvényalkotásokat, s akik minden áron uj törvényekkel akarják boldogítani törvénytárunkat, amely uj törvényalkotások azonban éppen olyan kevéssé fakadnak hazai talajunkból, mint annakidején a kereskedelmi törvény, azokat ez a rendszer nem elégíti ki. A tendencia erősen emlékeztet a nálunk egy időben tapasztalt különös épület renoválási módszerre, amely nem szívesen nézte öreg, kőhomlokzatu épületeknek az idők által tiszteletreméltó fekete szinüre festett külsejét, hanem minden áron bemázolni akarta a felületes szemléletre piszoknak látszatát keltő patinát. Hányszor borzadt el a valamire való esztétikai érzékkel biró néző ily barbár mű szemléleténél. Véleményünk szerint ugyanolyan ellenállhatatlan erővel kell szembeszállnunk régi, kasszikus törvényeinknek a mai időkben és a mai viszonyok között való reformja ellen, mint ahogy törvényeink az országos műemlékeket védelmükbe veszik. Még bántóbb az az indok, amely a gazdatársadalom védelmének jelszavával száll sikra a reform érdekében. Ez a jelszó sem uj és nagy népszerűségre tarthat bizonyos körök részéről számot, pláne a pillanatnyi helyzetben. Arról nem beszélünk, hogy elvégre akkor, amikor a kereskedelmi törvény reformjáról vitatkozunk, nem par excellence a gazdatársadalom érdekei azok, amik mindenek előtt előtérbe helyezendők. Még egy agrár országban sem. A kereskedelmi törvény a kereskedő- és iparososztály gazdasági érdekeit van hivatva elsősorban védelmezni, és azokat az intézményeket szabályozni, amelyek a gazdasági életnek kommerciális részét teszik. Semmi kétség, hogy ez a szabályozás nem annyit jelent, hogy a kereskedelmi osztályérdekeknek akárcsak ebben a vonatkozásában is fel kell áldozni a többi társadalmi osztálvt. és elsősorban a nagyközönség érdkeit. Ilyenre senkisem gondol. A törvénynek ható ereje nemcsak jogok adásában és kiterjesztésében, de nagyobb mértékben megszorításokban nyilatkozik meg. Ugy, amint Grosschmid az abszolút jogok alkatáról mondja, az ezekre vonatkozó jogszabályok nem a törvény adta, hanem a törvény el nem vonta cselekvési szabadság foglalatai. A joguralom elvonta és lovább-tovább sűrítette szabadságkorlátok tengerének még megmaradt kicsike kis szigetei. Ismétlem azonban, hogy senki egy pillanatig nem gondol arra, hogy amennyiben ily sérelmek vannak, azok orvoslása ne lenne helyénvaló. Ámde igaz-e az, hogy a kereskedelmi törvény meglévő szabályai a gazdatársadalom érdekei szempontjából nagyon sok elviselhetetlen intézkedést tartalamaznak és a szabályokban önmagukat ki nem ismerő körök oly fokú diligenciájának kifejtését követelik, aminőt még tanultabb és járatosabb közönségtől sem várhatunk el? Igaz-e továbbá az, hogy a gazdatársadalom ezt a reformot sürgeti, mert ezt komoly, életbevágó érdekei kívánják? Egy percig sem kell habozni a tagadó válasszal. Gazdatársadalmunknak legkisebb baja is nagyobb, a kereskedelmi törvény rájuk nézve sérelmesnek állított intézkedéseinek megreformálásánál. A gazdatársadalomnak, aránylagos kedvező helyzete dacára, számos és égető bajai vannak, amiknek orvoslása nemcsak elsőrendű osztályérdek, de nemzeti, sőt talán ennél is magasabb érdek. Ilyen mindenekelőtt a földbirtokreform mikénti keresztülvitele és a vele járó kérdések. Sürgősen meg kell oldani a mezőgazdasági hitelt, amelynek megoldásán most fáradoznak. A gazdának fundus instructusra van szüksége, mert nincsenek gazdasági gépei és megfelelő állatállománya. Hiányzik az ezek beszerzéséhez szükséges hosszúlejáratú olcsó hitel. Pillanatnyi hitelszük-