Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A német valorizációs törvény

128 KERESKEDELMI JOG 9. sz. felperes perindítási késedelmét kellően nem indokolja és ki nem menti. (Kúria P. II. 1673/1925. sz. a. 1925. szept. 11-én.) Indokok: Felperes az ítéletet azért támadta meg, mert a valorizálást 1918. július 1-től 1919. február 28-ig, valamint 1922. szeptember 15-től a kifizetésig terjedő időre megtagadta. Felperes fellebbezésében maga is 16.000 K tőkének 1919. évi február 28-iki értékét kérte megítélni; a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett és korábbi időre vonatkozó valorizálási kérelem tehát, mint a kérelem tárgyának felemelése a Pp. 533. §-a értelmében helyt nem foghat. Minthogy felperes, ki keresetét nemcsak 16.000 K, hanem egyéb követelések iránt is inditotta, öszszes követelései tekintetében elszakított területekről beszerzendő bizonyításra kényszerült; minthogy a per szüneteltetése néhányszor a felperesi ügyvéd pár percnyi késedelme miatt történt; minthogy az ügy felvétele mindannyiszor felperes kérelmére történt: mindezek a körülmények arra mutatnak, hogy felperest a per folyama alatt nem terhelte a követelés érvényesítésében oly késedelem, mely az alaptalanul védekező és a megszolgált fizetés kiadásában indokolatlanul késedelmes alperes előnyére szolgálhatna és a fenforgó körülmények között a pénzelértéktelenedés hátrányait felperesre háríthatná. Ennélfogva nem helyes az a döntés, mely a korona értékromlását kifejező árfolyamkülönbözetet 1922. évi szeptember hó 15. napjától fogva alperes terhére meg nem állapította. Mindazonáltal nem helytálló a felülvizsgálati kérelem a következő okokból: A valorizáció kérdése csak egységesen bírálható el. Felperes követelése 1919. évi február hó 28-án vált esedékessé, ö azonban keresetét csak 1922. évi június hó 9-én, tehát több mint három évi késedelemmel inditotta meg, anélkül, hogy a közbeeső proletárdiktatúrától eltekintve perindítási késedelmét megfelelően indokolta és mentette volna. Állandó bírói gyakorlat szerint pedig ily mentség hiányában a valorizációnak csak a kereset beadásától van helye; miért is felperest a kereseti összeg után csak a magyar korona zürichi jegyzésében 1922. évi június hó 9. és a kifizetés napja között mutatkozó árkülönbözet illetné. Minthogy azonban az 1922. június 9-én jegyzett 0.58 és a másodbirói ítélet meghozatala óta jegyzett 0.0072 árfolyam különbözete az eredeti tőkeösszegnek 80.55/100-szorösát teszi ki, alperes pedig felülvizsgálattal meg nem támadottan árkülönbözet gyanánt már az eredeti tőkeösszeg 111.9/10-szeresében, tehát nagyobb összegben marasztaltatott, mint amennyi a m. kir. Kúria megítélése szerint felperest megilletné: ennélfogva a már jogerősen megítélt összegen felül alperest ujabb árkülönbözetben marasztalni nem lehetett. Nyugűij-valorizáció. 134. Állandó bírói gyakorlat szerint a nyugdíj átértékelése rendszerint csak a keresetindítástól követelhető, hacsak a keresetindítás késedelme kellően indokolva és mentesítve nincs. RKuria P. II. 813/1925. sz. a- 1925. szept. 3-ánJ Indokok: Felperes a valorizálatlan nyugdíj felvételét már 1923. III. 31-én megtagadta, keresetét azonban csak 1924. IV. 22-én, tehát több, mint egy évi késedelemmel inditotta meg, anélkül, hogy annak elfogadható okát adta volna. Ennélfogva anyagi jogszabálysértés nélkül állapította meg a fellebbezési bíróság a keresetindítás előtti időre felperes nyugdíjigényét az alperes által önként felajánlott 30 q buza egyenértékben. Minthogy azonban alperes ezt a nyugdijat egy évi késedelemmel, 1924. január 1-én ajánlotta fel és ennek ellenére nem a fizetéskori, hanem a már időközben lejárt negyedévi esedékességének megfelelő árban; ami ellenkezik a buza állandó értékmérőként történt elfogadásának alapgondolatával: ennélfogva a felajánlott búzamennyiségnek a fizetés időpontjában való egyenértékét kellett az emiitett időre járó nyugdíjként megállapítani. Nyugdíj. 135. Felperes abból az indokból, hogy alperest helytelenül vonta perbe és hogy a nyugdíjért elsősorban a nyugdíjintézet felelős, el nem utasítható. (Kúria P. II. 2282/1925. sz. a. 1925. szept. 11-én.)' Indokok: Az irányadó tényállás szerint alperesi azzal a céllal, hogy alkalmazottai részére nyugdijat biztosítson, — nyugdíjintézetet létesített; a B) alatt csatolt nyugdíj szabályzat szerint végleges alkalmazottai kötelesek a nyugdíjintézetbe belépni (2. §.), javadalmazásuk egy részét a részvénytársaság a nyugdijalapra levonja (15. §.), a nyugdijalapot a bíróság előtt és azonkívül a részvénytársaság képviseli (21. §.). Jogszabály, hogy a nyugdíj fizetéséért a munkaadó felelős akkor is, ha mint a fennforgó esetben, — alperes, nyugdijalapot, vagy önálló jogi személyiséggel biró nyugdíjintézetet létesít, — mert azzal a tényével, hogy kötelezi alkalmazottait, hogy abba belépjenek és javadalmazásuk egy részét a nyugdijalapra fizessék, — a nyugdíj fizetéséért felelőssé válik. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amikor felperest keresetével elutasította; és minthogy az. ügy érdemében, különösen pedig az alperes teherbíró képessége kérdésében nem tárgyalt és tényállást meg nem állapított: a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Vétel. 136. Jogszabály, hogy a vétel tárgyául szolgáló áru átvétele után a késedelmes szállításból folyó kárigény csak ugy érvényesíthető, ha az áru átvétele alkalmával a késedelmes eladóval szemben kifejezetten fentartatott. (Kúria P. VII. 406/1925. sz. a. 1925 jun. 18-án.) Indokok: Mert a forgalom biztonságát veszélyeztetné az, ha az eladó a részéről történt teljesítés kifogásnélküli elfogadása után olyan igényekkel volna megtámadható, amelyeket oda a vevő az ügyleti hűség követelményeihez képest már az átvétel alkalmával tartozott volna közölni. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.