Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A német valorizációs törvény

124 KERESKEDELMI JOG 9. sz. közzel tiszta magánjogi kérdések tárgyalásától sem zárkózik el pl. az alkalmazottak jogviszonyai­nak és a szerzői jognak tárgyalása során, anél­kül azonban, hogy a határvonalakat elmosódni engedné. Nézetem szerint a mü egyik legerősebb oldala éppen az anyag éles szisztematikai elhatá­rolása a kapcsolatos más tudományágaktól. Az elméleti alapvetést a bevezető részen felül az ipar fogalmát, fajait és rendszereit ismertető I. rész tartalmazza. A mü további részei tartalmazzák azután a fennálló tételes joganyag beható ismerte­tését. Ezekben a részekben, amelyek a könnyű át­tekintés érdekében aránylag kisterjedelmű szaka­szokra oszlanak, a szerző a régi és az uj ipartör­vénynek, az azokat végrehajtó rendeleteknek, vala­mint az iparjog szempontjából jelentős egyéb jog­szabályoknak, főként a tisztességtelen versenyről, a szerzői jogról szóló törvényeknek és a szabadalmi törvénynek rendelkezéseit áttekinthető és világos rendszerben adja elő. A müvet a régi ipartörvény hatályban lévő és hatályukat vesztett rendelke­zéseit feltüntető táblázatos összeállítás és nagy gonddal összeállitott betűrendes tárgymutató egé­szíti ki. Egyed Istvánt e műben is jellemzi eddigi irodalmi tevékenységéből előnyösen ismert az a képessége, hogy a legbonyolultabb és legszárazabb anyagot is mindenki által érthető, sőt élvezetes formában tudja előadni és az iparjog megírásá­val a legalkalmasabb időben — az ipari jogalko­tás nyugvópontra jutása után — tett a jogtudo­mány fejlődésének szolgálatot. (11. e.) IRODALOM. Hazai irodalom. Kereseti adó. Irta: dr. Jakab László p. ü. min. tanácsos. Mint a Tébe-könyvtár 14. sz. szin­tén most jelent meg és hasonló módon van össze­állítva, mint a fenti kötet. Ára 80.000 K. Jövedelem- és vagyonadó. írták: dr. Csalok Elemér p. ü. tanácsos, dr. Pilisy Lajos és Frim­mel Gyula p. ü. min. titkárok. A munka (a Tébe­könyvtár 13. sz.) az összes vonatkozó jogszabályo­kat és az eddig még közzé nem tett rendeleteket is tartalmazza. Ára 100.000 K. Sajtó alatt. Dr. Révész Vilmos budapesti ügy­véd: Jogi műszótárának javított és lényegesen bővített második kiadása. Előfizethető Tisza test­véreknél, II., Fő-u. 12. sz. alatt. Két kötet egyen­kint 60.000 K. Egybekötve előfizetésben 150.000 K. Bolti ára magasabb lesz. Külföldi irodalom. Gustav Cassel: Theoretische Socialökonomie­3. verbesserte Auflage. A. Deichertsche Vcrlags­buchhandlung. Dr. Werner Scholl, Leipzig, 1923. X. und 595 S. Dr. Fritz Machlup: Goldkernwáhrung. Eine wáhrungsgeschichtliche u. wáhrungstheoretische Untersuchung. Mit einem Anhang: Ricardos Wáhrungsplan aus dem Jahre 1816. (Oktáv XV. 203 S) H. Meyer, Halberstadt, 1925. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 123. Elkobzás és szerződési zálogjog összeütközése. (Kúria P. IV. 1966/1924. sz. a. 1925. jun. 9-én.) Indokok: Egyébként nem vitás tényállás pe­dig a következő: A kir. Kúria a jelen perhez másolatban csatolt, valódiságára kétségbe nem vont — 1922. sz. alatt az 1922 október 17. napján meghozott Ítéletével M. F.-né vádlottat a buda­pesti kir. büntetőtörvényszék, mint uzsorabiróság — 1922. sz. ítéletének rendelkező részében meg­jelölt cselekménye miatt az 1920: XV. t.-c. 1. szakaszának 4. és 5. pontjaiban meghatározott s az 1920 : XXVI. t.-c. 8. §-ának második bekez­dése szerint minősülő árdrágító vissztélés bűntet­tében bűnösnek mondottt ki és a reá mért fő- és mellékbüntetéseken és vagyoni elégtétel fejében a kir. államkincstár részére fizetendő 1,000.000 K­nak a vádlott terhére rovásán kívül — annak a megállapítása mellett, hogy az a 150 q zsír, ame­lyet az uzsorabiróság lefoglalt, a bűncselekmény eszközéül szolgált — helybenhagyta az uzsora­biróságnak azt a rendelkezéseit is, mely által a szóbanforgó 150 q zsírnak a Btk. 61. §. alapján elkobzása kimondatott. Azt, hogy az elkobzandó zsírnak tulajdonosa mindvégig az árdrágító visszaélés bűntettében bű­nösként elmarasztalt M. F.-né volt, a perben fel­peres se vonta kétségbe. Mindezekből az következik, hogy még ha jó­hiszeműen és jogszerűen szerzett volna is, a kere­setben meghatározott követeléseinek biztosítása céljából felperes a szóbanforgó zsírra zálogjogot, ez az ő keresettel érvényesíteni kivánt igényének törvényszerű alapjául nem szolgálhatna. És pedig nem azért, mert a közjogi termé­szetű Btk. 61. §-ának ama parancsoló szabálya, hogy azok a tárgyak, amelyek a bűntett vagy vét­ség által hozattak létre, úgyszintén azok, amelyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak — amennyiben azok a tettes vagy részes tulajdonai, elkobzandók — kizárja s ekként nem engedi meg azt, hogy harmadik személy az elkobzott dologra vagy annak értékére akár csak valamely dologi jog alapján is bármiféle igényt érvényesíthessen. E felfogással szemben sikeresen nem hozható fel a KT. 299. §-a második bekezdésének ama jog­szabálya sem. hogy a jóhiszemű zálogbirtokos vagy ennek utódai hátrányára nem lehet érvé­nyesíteni azt, hogy a zálogba átadott tárgyakra más valaki korábban tulajdon-, zálog- vagy más dologi jogot szerzett: mivel az elkobzás a Btk. 61. §-ában meghatározott dolgokat a bűnösnek ítélt személynek tulajdonában érvén, azokra más valaki, tehát a kir. kincstár sem szerez a magán­jogi értelemben vett utódlásszerü jogot, hanem azokat a dolgokat, akár a producta sceleris, akár az instrumenta sceleris fogalma alá esnek, a jog­állapot szempontjából egyaránt olybá kell venni, mintha azok valamely természeti <erő következté­ben semmisültek volna meg. Egyébiránt ennek a felfogásnak jogszerű voltát megerősíti a kir. minisztériumnak a bün­tető eljárás során lefoglalt közszükséleti cikkek értékesítése tárgyában kibocsátott 1715/1917. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents