Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - Részvényjogunk reformjához

I 8. sz. KERESKEDELMI JOG 115 117. Az alkalmazottak nyugdíjalapjának különjogalanyisága az alkalmazó Intézet közvetlen felelősségét nem zárja ki. — 50 éves szolgálat után 1913. évi 4000 korona helyett havi 2 millió korona ; nyugdíj megállapítása. (Kúria P. II. 2047/1925. sz. a. 1925. június 17-én.) Indokok: Nem forog fenn a fellebbezési bíróságnak az alperest marasztaló döntésében a vitatott anyagjogi jogszabálysértés sem. Az alperes viszontbiztosító intézet alkalmazottai nyugdijalapjának külön jogalanyiságára fektetett kifogás elvetése mellett ugyanis a fellebbezési bíróság a felperest alkalmazó alperes biztosítóintézet közvetetlen felelősségét az anyagjogi jogszabályok helyes alkalmazásával állapította . meg. Mert a 2. pont alatti alapszabályok 25., 31., 33. és 35. §-ának helyes értelmezéséből eredő, de a kir. Kúria által más perekben is elfoglalt jogi álláspont szerint az egyes társaságok nyugdijalap intézete a létesítő céggel szemben nem külön jogi személy, hanem egyszerűen közigazgatási (adminisztratív) szerv, ebben az esetben az alperes cég által (v. ö. 35. §.) a jogosultak nyugdíjigényének kielégítésére rendelt, az alperes igazgatósága által (31. §.) kezelt külön társasági vagyonalap, amelynek gyarapításához a tisztviselők és az alperes rendszeres évi befizetéseikkel járulnak hozzá (3. §.), alperes azonban a nyugdijat nemcsak a nyugdijalap erejéig biztosítja, hanem iái 33. §. értelmében, ha a nyugdíj és egyéb igények a 2.—4. §-ban megállapított javadalmazásból nem volnának fedezhetők a hiányzó összeget is az alperes intézet pótolja. A nyugdijfelemelésnek pedig a kir. Kúria ítélkezésében megnyilvánuló ujabb joggyakorlata (P. III. 4002/1923., P. II. 4958/1924., P. II. 998/1925.) szerint elvi alapja az, hogy a nyugdíj jellege szerint a kedvezményezettnek bizonyos fokban való megélhetéséi kívánja biztosítani és sem a szerződő feleknek nyugdijt biztosító akaratával, sem a méltányossági követelményeknek nem volna megfelelő a változott gazdasági és pénzügyi viszonyokra, a korona értékcsökkenésére való tekintet nélkül ezeket a járadékokat az eredetileg — adott esetben 1913-ban megállapított, .»ugyanoly mennyiségű lecsökkent mai papirkoronában fizetni. Ennek a jogi álláspontnak megfelel a fellebbezési bíróságnak laz a döntése, amellyel a 80 éves munkaképtelen és vagyontalan felperes nyugdíjas biztosítóintézeti tisztviselő részére, aki az alperes a szolgálatában ötven esztendőt töltött el méltatva alperesnek a 3. és 4. a) vagyonkimutatását, az 1923. évi mérleg szerint jelentkező nyereségadatát is, az 1913. évi 4000 korona nyugdijat havi 2 millió koronára, emelte föl. Ezt a megállapítást a kir. Kúria a Pp. 271. §. egyidejű felhozása mellett szabad belátási jogkörében maga részéről is elfogadja. 118. Nyugalmazott kasznár nyugdija a z... i apátsággal szemben 50%-ban valorizálva. (Kúria P. II. 580/1925. sz. a. 1925. június 9-én.) Indokok: Felperes jogi érveléseire való tekintettel a kir. Kúria hangsúlyozza, hogy a nyugdijfelemelésnek a fellebbezési bíróság ítéletében is helyesen kifejtett jogi alapja az, hogy iái világháború és az azt követő események folytán a magyar korona vásárlóerejében történt csökkenése, továbbá a jelen esetben a nyugdíj megállapításánál az A) alatti nyugdijszabályzat szerint alapul vett gazdatiszti terményjárandóságok pénzbeli egyenértékének rendkívüli emelkedésére tekintettel, az 1903. évben 40 évi szolgálat után készpénzben előre meghatározott 2450 korona nyugdíj, eredeti rendeltetésének, hogy az .alkalmazott létfentartását az adott viszonyok között biztosítsa, már nem felel meg, ennélfogva peres feleknek a nyugdijszabályzat létesítésekor is fenforgott szerződési akaratának is megfelelőleg a méltányosság követelményei figyelembevételével felek jogviszonya rendezendő; a méltányosság követelménye pedig megköveteli, hogy mindkét fél vagyoni viszonyai, de legelsősorban az alperes teherbíró képessége is vizsgáltassék. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagjogi jogszabályt akkor, amidőn az alperes teljesítőképességét is méltatás tárgyává tette, különös tekintettel azokra a kulturfeladatokna is, amelyeket alperes apátságba bekelezeít cistercitatanitórend hivatásához képest megvalósítani köteles. A fellebbezési bíróság az alperes vagyoni helyzetében bekövetkezett jövedelem csökkenésére nézve, a szakértő véleményét a Pp. 270. §-a alapján mérlegelve azt fogadta el, hogy az apátság jövedelme a békebelihez viszonyítva 1922-ben a békebelinek 60%-ra, 1923. évben 65%-ra csökkent és az 1924. évben sem haladta meg ezeket. Alperes tehát kulturhivatását csökkent jövedelem mellett tudja csak megvalósítani. Mindezen adatoknak a Pp. 271. §-a alapján történt mérlegelése és különösen még annak a köztudomású ténynek figyelembevétele mellett, hogy a szolgálati viszonyokban az alkalmazottak nem kapják meg békebeli járandóságuk teljes összegét, a kir. Kúria a fellebbezési bíróságtól eltérőleg az alperes fizetési kötelezettségét nem a békebeli nyugdíj érték 65% erejéig állapította meg, hanem az alperes felülvizsgálati kérelmének legnagyobb részben való teljesítése mellett 'a fentiekben meghatározott 2352 aranykorona alapösszeg 50%-ra, vagyis évi 1176 aranykoronára korlátozta. Felperes keresetét a nyugdijfelemelés iránt csak 1923. évi március hó 12-én tette folyamatba, az e hónap kezdetét megelőző időre (1922. évi július hó 1-től 1923. március hó l-ig) eső nyugdíj értéke csökkenéskockázaitot késedelmes eljárása következményekép felperes viseli. Vétel. 119. A piaci árral biró árunál a vevő a nemteljesitési miatt az árkülönbözeten kivül a K. T. 356. §-ának 2. pontja alapján elmaradt haszon cimén kártéritést az állandó birói gyakorlat értelmében csak abban az esetben követelhet, ha kimutatja, hogy az áru a teljesítés helyén és idején az ő hibáján kivül nem volt beszerezhető, mert ellenkező esetben a vevő a nyereség elmaradásából származó károsodástól magát megóvhatta azzal, hogy az árut a piaci áron beszerzi. (Kúria P. VII. 5027/1924. sz. 1925. május 26-án.) 120. A K. T. 347. §. a nyilvános árverésen való eladásnál csupán hites személy közbenjöttét irja