Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - Részvényjogunk reformjához

8. sz. KERESKEDELMI JOG 113 abban az értékben köteles a felperesnek megfizetni, amellyel az a keresetnek beadása s igy az alperes emiitett vétkes fizetési késedelmének beállta napján birt. A kifejtettekből folyóan sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperes követelését a kereset beadását megelőző időben volt értéke szerint valorizálta. Az alperesnek a valorizálás ellen irányuló felülvizsgálati panasza tehát ebben a részben alapos. Ellenben alaptalan ez a panasz annyiban, amennyiben az a felperesi követelésnek a kereset beadásakori értéke szerint való valorizálását is az anyagi jogba ütközőnek vitatja. 111. Vasút lemarasztalása a valorizált kárösszeg felében, mivel a pénzromlás oka a vesztett háború s mivel senkinek sem állott módjában vagyonát 100%-ig valorizálni. (Kúria P. IV. 8430/1924. sz. a. 1925. május 27.) Indokok: Részben alapos ellenben felperesnek a valorizáció mellőzését érintő támadása. Kétségtelen ugyanis, hogy az alperes, aki különben kártérítési kötelezettségét elvileg maga is elismerte, a kártérítési kötelezettség terjedelme tekintetében merőben alaptalanul védekezett és ekként a kereset beadásától kezdve vétkes fizetési késedelem terheli. Önként folyik ebből, hogy ettől az időponttól kezdve a pénz romlásáért alperes általában véve felelős. Minthogy azonban a magyar korona értékének nagymérvű csökkenésében jelentkező károsodásnak az oka nem kizárólagosan az alperes fizetési késedelmére, hanem főként a vesztett háború eredményeként jelentkező gazdasági összeomlásra vezethető vissza, másrészt pedig a tapasztalat igazolja, hogy még abban az esetben is, ha felperes a megítélt összeget a kellő időben kézhez kapta volna, ennek teljes értékben való megőrzése minden valószínűség szerint neki sem állott volna módjában és ekként a pénzromlásból eredő károsodást kizárólag az egyik félre hárítani nem mutatkoznék méltányosnak; a m. kir. Kúria figyelemmel egyrészt arra a megállapított tényre, hogy felperes teljesen vagyontalan és hogy sem a kárról történt értesülésekor, sem utóbb nem volt abban a helyzetben, hogy elveszett ingóit, habár csak részben is pótolhatta volna, másrészt figyelemmel arra a köztudomású tényre, hogy az elvesztett háború következtében az -alperes vagyonának túlnyomó részét szintén elvesztette, az adott esetben az osztó igazságnak megfelelően azt találta méltányosnak, ha az értékcsökkenésből eredő kárt a felek között egyenlő arányban megosztja, miért is alperest a rendelkező részben irt árfolyamkülönbözet 60%-ának a megtérítésére kötelezte. 112. Elveszett poggyászért kármegtérités valorizálása attól az időponttól, midőn felperes kárigényét számszerüsitette. (Kúria P. IV. 5556/1924. sz. a. 1925. június 10.) Indokok: Az alperes az 1918 november 13-án a révkapitányságnál a felperes elveszett poggyásza dolgában felvett D/F. jelű jegyzőkönyvből már szükségkép tudomást szerzett arról, hogy az alkalmazottja bűnös tényével áll kapcsolatban a felperes károsodása, eleve fel kellett tehát ismernie azt, hogy a rendes és a biztosítási ügyletből folyó különös felelősségén túlmenően teljes kártérítésre köteles: következőleg a jogalap ellen való, nyilván alaptalan védekezéssel gátolván meg a felperest abban, hogy a kár mérvét idejében perrendszerüen bizonyítsa: nem háríthatja tehát el magától az elveszéskori érték tekintetében a pénzértékleromlással kapcsolatosan beállt következmények viselésének terhét attól fogva, hogy a felperestől bekért, az elveszett tárgyak értékét is feltüntető jegyzéket kézhez vette. Fizetési kötelezettsége ez időpontra visszahat, mert a felperes felszámítása a bizonyítás eredményéhez képest lényegileg jogosnak bizonyult; az elveszés időpontjára visszahatóan azonban nem volt felelőssége megállapítható, mert az irányadó tényállás szerint csak ekkor számszerüsitette a felperes kellő részletezéssel a kárigényét. Ennek megfelelően kellett tehát a tőkében történt marasztalást megváltoztatni; minthogy pedig kárkövetelés után jár a perkamat is, a keresetindítástól fogva járó törvényes kamat is meg volt ítélendő. 113. Még nem is esedékes ingatlanvételár valorizálása, mivel az ingatlan vételárának meghatározása annak feltételezése mellett köttetett ki, hogy a korona megszilárdul. (Kúria P. II. 844/1925. sz. a. 1925. június 12-én.) Indokok: Az irájiyadó tényállás szerint felperes 1919. évi november hó 1-én eladta a gyöngyösi fél házat alperesnek 30,000 korona vételáron azzal a kikötéssel, hogy a vételár 1922. évi december 15-én fizetendő; alperes korábbi fizetés elfogadását nem kívánhatja, de felperes követelését, mely után évi 5% kamatot kapott, 1920. évi december 15-től kezdve hat hóra felmondhatta. Kétségtelen, hogy az eladott ingatlan vételárának meghatározásánál a felek akarata a megfelelő érték kicserélésére irányult; ennélfogva annak a szabálynak kell érvényesülnie, hogy a felek mindegyike megkapja azt az értéket, melyet a felek az ügyletkötéskor kölcsönösen szem előtt tartottak. A felek egyező előadása szerint a vételárfizetés elhalasztásának az volt az oka, hogy időközben a korona megszilárdulásában, illetőleg megjavulásában reménykedtek, a felek tehát a vételár meghatározásánál a pénz javulásával számoltak és nem vették számításba azt az eshetőséget, hogy a pénz értékében lényeges romlás áll be. Minthogy pedig a szóbanforgó ügylet megkötése óta,' a pénz értéke, a gazdasági viszonyokban beállott változások folytán, az ingatlanok értékéhez viszonyítva, feltűnően hanyatlott, kétségtelen, hogy az az összeg, mely az ingatlan ellenértéke fejében az ügylet megkötésekor meghatároztatott, ma már számszerűleg sem felel meg a felek által az ügyletkötéskor szem előtt tartott értéknek. Nem változtat ezen az sem, hogy alperes a kikötött fizetési napon, 1922. évi december hó 15-én az ingatlan vételárát névértékben felajánlotta és azt annak visszautasítása után bírói letétbe helyezte; mert ez az összeg az eredeti vételár értékének többé meg nem felelvén, azt felperes a tartozás felajánlott teljes kiegyenlítése gyanánt elfogadni nem volt köteles és igy azt jogosan utasíthatta vissza. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési